2009. január 20., kedd

Bolt és bolt

Ma céges ügyintézésből az irodába menet bementem két boltba is. Az egyik egy ruha, a másik egy cipőbolt volt. Mind a kettő a Rákóczi úton. Egymástól körülbelül 50-60 méterre. Mégis ég és föld a különbség. A ruhaboltban, nevezzük meg, Griff Gentlemans, mikor megkérdeztem, hogy a nekem tetsző pulóver van-e L-es méretben, esetleg raktárban, akkor biztosítottak, hogy nincs, de megnézte az eladó hölgy, hogy melyik boltjukban van adott méretben, az adott termék. Amennyiben biztosra mondom, hogy elviszem, akkor lefoglalta volna és a kollegával elhozatta volna, mivel úgyis megy áruért a másik üzletbe. Basszus, ezt nevezem kiszolgálásnak! Vásárlónak éreztem magam. Gyorsan meg is néztem majdnem, nincs-e nálam az útlevél, meg valami vízum, megint Új-Zélandon vagyok-e. A másik boltban kiderült, hogy nem, még mindig itt vagyok. A tipikus életunt eladó: igénytelenül festett haj, rosszul festett köröm, keresztrejtvényt fejt vagy valami ilyesmi, alig akar nekem segíteni - nem papucsért mentem, hanem cipőt néztem, ami nem is lett volna olcsó. Mondjuk ki, 20.000 forint. 50-es, eladásban ráncosodott eladó hölgy, a szokásos csücsörítéssel és amikor nem veszem meg amit felpróbáltam, akkor meg kiül az arcára a "francnak jön akkor be ide zavarni" kifejezés, a sértett hang. Hát, mammer, hordjál te nem jó méretű cipőt. Mind a két hölgy azonos korú, de más boltnál dolgoznak. Úgy látszik van olyan üzlet, ahol sikerült elmagyarázni az eladóknak vagy eleve csak ilyen habitusúakat vesznek fel, hogy a vásárlót segíteni kell. Direkt nem a ki kell szolgálni kifejezést mondtam. Mi ketten, az eladó és én ugyanis partnerek vagyunk. Ő segít nekem, hogy a megfelelő terméket kapjam, amiben örömöm telik, én pedig segítek fenntartani a boltot és ezzel az állását. Mindkét fél számára jó üzlet. Csak van aki ezt még nem érti. Nem kétséges, hogy a mostani válságos idők folyamán vajh' melyik bolt fog fennmaradni, ha a vásárlók visszajárásán múlik a sorsa.
Természetesen illedelmesen köszöntem, még a "gagyi-mami" eladónak is. Már bejövetelkor. Csak, hogy tisztázzuk. Mi ebből a tanulság? Semmi :-) Csak megosztottam. Ma volt jó pár dolog, de az hosszú poszt, meg súlyosabb témákról. De már annyira elegem tud lenni lakásfelújítással járó dolgokból, hogy most inkább nem írom le.

1 megjegyzés:

  1. Es az a baj, hogy mindket veglet egyforma aranyban van. Bar sajnos a rosszabbol (kormot reszelgeto, rejtvenyt fejto) meg mindig tobb.
    Ha bemesz egy ex-patinansabb (neven nevezve: Benetton, Promod, Zara stb.) uzletbe, akkor az eladok es a segitok mar fordulnak is utanad, hogy miben segithetnek. Nem kell ki-be jarkalnod a probafulke es a fogasok kozott, mert ok megteszik helyetted is.
    Ellenben ha meg egy mindig fennhordott orruba teszed be a labad (pl. Marks & Spencer), akkor az ottaniak eloszor vegignezik, hogy mibe mentel be, es alkalmas vagy-e az ottaniak megvasarlasara. Ha nincs hasonlo kategoriaju kiskosztum rajtad, csak egy jobb szabasu nadrag, meg nemi lelki-elegancia, akkor talan jobb ha be sem teszed a labad, mert leneznek!?
    A cipovasarlas is legalabb olyan kenyes dolog, mint a ruha.

    VálaszTörlés