Túlélhet a barátság egy kapcsolatot?

Though I believe the friendship can survive... Na igen, sok mindenki gondolta. Talán kifordult a gondolkodásom. Talán én adok túl sokat és ettől túl sok csalódás jön létre, mert azt gondolom, hogy mindenki ilyen.

Van, aki úgy gondolja, hogy a szakítás után minden kapcsolatot meg kell szakítani. Van aki azt mondja, lehet tartani a kapcsolatot.

Szerintem egyik álláspont sem teljesen jó. Aki bántott, aki kihasznált, megcsalt, visszaélt a bizalmammal, azzal nem lehet és nem is szabad tartani a kapcsolatot. Akivel sok mindent megéltünk, akivel "csak" elfáradt a kapcsolat, mert nem tudtunk annyira odafigyelni, de próbáltunk, vagy olyanok voltak a körülmények, aki nem bántott engem, azzal érdemes és kell is tartani a kapcsolatot. Nem egymás szájában lógva, természetesen, hanem időnként. Tatiosz szerint a szeretet, ami elmúlik, nem is volt szeretet. Lehet, hogy megváltozik a szeretet, másfajta, ez természetes folyamat. Az is lehet, hogy gondolunk a másikra, de nem keressük meg ilyenkor. Azt felejtik el sokan, hogy nekik ez miként esne? Akkor, ha éppen nem élnek mondjuk boldog - vagy annak tűnő - kapcsolatban. Miként esett nekik ez. Vagy akár úgy is, hogy minden a legjobban alakul? (Ál)Szerény véleményem szerint nem szabad a kapcsolatokat általánosságban kezelni és ráhúzni egy viselkedési sémát a szakítások utáni helyzetre.

Néha

Néha nehéz.
Néha könnyű.
Néha rossz.
Néha jó.
Néha attól jó, hogy nehéz.
Alámerülsz a víznek, majd felemelkedsz.
Kiemelkedsz a vízből és megkönnyebbülsz. Lélegzethez jutsz.
Néha attól jó, hogy felemelkedve érzed, hogy jobb.

Köszönet

Ma délután és este folyamán sokszor kaptam köszönetet. Elmondták, hogy lehet rám számítani és megbízható vagyok. Idézve: "mindig itt vagy, és lehet rád számítani, hogy jössz, ha szükség van rád". Jól esett, mert őszintén mondták és nem túllihegve.
Jó érzés és visszajelzés, ha az embernek ezt mondják. Mindenkinek szüksége van néha visszajelzésekre. Nagyon örültem és ezért is posztolom ki, mert különben csak céltalan önreklám lenne, talán annak is tűnik. Viszont annyira jól esett, hogy el kell mondanom és ki kell írnom magamból, mert mostanában különösen jól esik, ha ilyet hallok. Hála Istennek, én is hasonlókat mondhatok a hozzám közel álló barátaimról.
Ez az eset most éppen munka volt, az oktatáshoz kapcsolódó, de ugyanolyan jól esett, mintha csak magán dolog után mondták volna. Azért is, mert nem csak ehhez a munkához kapcsolódóan mondták, hanem általánosságban jegyezték meg. Én is köszönöm, Ildi. Jól esett.

az kapcsolatokról....

Egy idő után rájössz, hogy a fontos kapcsolatokat páran ugyanúgy ott tudják hagyni, mint a gyerek a kesztyűt a padon. A fontos különbség, hogy nem tudod és nem is szabad a "nyakába kötni" magad a másiknak. Ha fázni fog a keze, akkor így járt, te nem mehetsz utána, mert a kesztyűnek nincs lába. Ha kap másik kesztyűt, akkor meg felesleges a régi kézre vágyni, mert elfeledkezik rólad. Nem biztos, hogy rosszindulatból, hanem mert "gyerek". Még nem érti miért fáj ez a másiknak, nem rakja össze, hogy neki is ugyanígy fájt másik esetben, mikor egy másik "gyerek" megbántotta. Szóval, inkább melegítsd azt a kezet, aki megtalál a padon és szüksége van rád, hogy ne fázzon.