Adósok az utcán

Frissítés: A rádió is pontosított - vagy a hajnali 5-ös kelés miatt voltam süket? A bankokkal szemben szeretnének fellépni az adósok, hogy a bank vállaljon fel költséget a devizahitelek drágulásából. Hát, ez bonyolítja. A bankot is megértem, de azért ők is megérik a pénzüket és ha át is vállalják, majd a sima betétesek és befektetők szívják meg. Nem jó ez sehogy sem.
Na, nem azért, mert oda kerülnek, hanem, mert oda akarnak vonulni, ha nem kapnak kielégítő választ arra, hogy miként oldódik meg a helyzetük. Milyen választ várnak? Biztosan az én szociális érzékenységem alacsony, esetleg azért, mert van - örököltem - egy lakásom, amire mondjuk kellett - és még kellene - annyit költeni, amiből simán kijön egy új kezdőrészlete. Nekem viszont soha eszembe nem jutott volna kicentizve hitelt felvenni. Meg tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér. Van az a kellemetlen érzésem, hogy az utcára vonuló adósok 80-90%-a saját hibájából került ide, mert kellett hirtelen minden: új lakás, új kocsi - persze nem alap suzuki vagy opel -, új plazma/LCD stb. Sajnos ez a megbolondult, meghülyített, "azonnal akarom, mindent akarok" emberekké "fejlesztett" fogyasztói társadalom jelensége, a felelősségteljes gondolkodás hiánya miatt kilalakult helyzet. És ki fogja ezt kifizetni? Akinek nincs adóssága, meg a legszegényebbek. Az a réteg fog lejjebb kerülni, aki nem terhelte szét magát, nem vagy csak felelősséggel, gondolkodva vette fel a hitelt. Mert van ám ilyen is. Ez is elég nagy kiszúrás velük. Mondjuk ki magyarul: ha normális vagy kibasznak veled. Hát nem, én nem fogom, nem vagyok hajlandó fizetni mások helyett.
Azt megértem, hogy mindenki saját lakásban szeretne lakni, külön szülőktől, mindenki mástól, de ne legyünk már olyanok, mint az amcsik, akik elhitték, hogy többet költhetnek, mint amit keresnek. Amint körülnézek ott, ahol megfordulok, csak én magam ismerek vagy 3-4 személyt, aki pont ilyen, kicentizte, mert kellett a lakás, a kisebb, kintebb lévő nem volt jó, kellett a 2-3 millió forinttal drágább, igaz, esélye nem volt kifizetni soha, maximum ha nem eszik semmit és a hideg lakásban ül. Jól felpaprikázott ez a hír a rádióban, így reggel. Pedig van akit sajnálok, hogy most nehezebb nekik, de ők tudják fizetni a hitelt. Nem multi-milliomosok ők sem, de felmérték a lehetőségeiket és ahhoz mérten vettek fel hitelt. Például legjobb barátom is, akinek esküvői tanúja leszek, elég keményen szívhat. Mégsem hallottam panaszkodni, pedig tuti szív. Csak ő bírt gondolkodni. Na, én csak ezeknek az embereknek adnék segítséget, mint amilyen G. A többiek pedig sajnos kemény leckét kapnak most, miért nem szabad felvenni nyakra főre a hitelt. Mint a Providentesek egy része, akinek nem az unokákra kellett, nem vészhelyzetre, hanem mondjuk a harmadik TV-re a lakásba. Csak az a baj, azt érzem, hogy nem fognak tanulni belőle.

Hello, IT....

próbáltad már újraindítani? Na, aki nem vágja, annak elárulom, hogy az IT Crowd, magyarul Kockafejek című sorozatból van az idézet. Alapmű. Én ma megléptem. Nem fogjátok elhinni hol. A főzőlapon. Ez a csodás, hogy indukciós főzőlapom van. Azt ugyanis számítógép vezérli. Valami céleszköz gondolom. De basszus valami megfeküdte a gyomrát. Az segített, hogy a biztosítótáblán lekapcsoltam, ezzel a fázist is, amire rá lett kötve. Valaki pár éve azt mondja nekem, hogy restelni kell egy főzőlapot, azt kiröhögöm. Ma meg megcsinálom. Elvileg lehet, hogy nem is ettől állt helyre, valami érdekes alakzatot mutatott a kijelző, és nem kapcsolt be a jobb oldali két főzőfelület. Utána pedig igen. Azért utána nézek, hogy mi ez. Lehet, hogy rápakoltunk valamit vagy ilyesmi, nem tudom, de tisztára windows feelingem volt. Pedig ezen tuti, hogy célgép van, azok meg nem szoktak kiakadni.
Mindent egybevetve azért röhejes a dolog, nem?

Régen írtam...

És most is el vagyok havazva. Amikor pedig időm volt, akkor megéltem, amit a "ma" adott. Nem gondolkodtam, nem paráztam a jövőn. Mikor elkezdtem utóbbiakat művelni, na, akkor volt néha hullámvasút. Most annyi, de annyi dolog van, munkában és magánéletben is, hogy tényleg nem volt időm írni. De már hiányzott. Szívesen írnék hosszabbat, de most csak egy idézetet fogok kopipésztelni, ami az első sorra vonatkozott és tetszik nekem.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne másoktól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
(Shoffstall)