2014. március 28., péntek
2010
Hogy legyen olyan poszt is, amiben arról az évről szóló dalról van szó :) Talán lejött már, hogy Szabó Balázs zenéjét nagyon szeretem. A Suhancos nagyon jó volt. Tetszik a szöveg, a pozitív kicsengés, a zene, a dal. Szóval ez az érzés is itt van, és nagyon jó! :)
Újra megtalált dalok....
Mint ez is. Kicsit 2008-2009 érzésem van. Pedig inkább lehetne 2012 ősztől 2103 tavaszig tartó. Majd alakul, meglátjuk mi lesz. Van amit gondolok, elmondtam, leírtam, most nem így látják talán... talán sosem, mert már jól fog alakulni mindenkinek, talán nekem lesz igazam (most mind a kettőre adok esélyt, aztán meglátjuk). Remélem nem okoskodásnak vették, mert nekem minden gondolatom igaz. Aki nem ismerne, csak idetévedt annak mondom: amit látsz, azt kapod, nincs elrejtett, megjátszott beletörődés, hogy nem zavar valami, nem akarok megfelelni, persze akit szeretek arra odafigyelek. Szóval a dalok. Most megint ezek kerültek elém, pedig esküszöm nem kerestem őket. Felkavart pár érzést. Talán túlzottan hittem abban, amikor azt hallottam, hogy mindig kicsit szerelmesek lesznek belém. Talán rosszkor történt sok minden. Ezen változtatni nem tudunk, de javítani, jót "csinálni", azt igen. Úgy látom megvan még az az érzés kicsit, máshogy, az "édes november" nem volt véletlen. Meg a jó decemberi érzések. Akkor éreztem ugyanazt a melegséget. Persze elgondolkodik az ember ilyenkor, mi van, ha nem jön betegség, és találkozunk, mi van, ha jobban nyomulok, miért próbálkoztam mással, miért nem tartottam ki, stb. Részben hülyeség. Részben meg tudom, hogy alakulhat minden sokféleképpen, és az előzmények mellett a pillanatnyi érzéseink is nagy hatással tudnak lenni ránk, és ez átalakulhat hosszú távú dologgá. Na, végül sikerült hosszúra venni. Kicsit csapkodott a poszt, de ha végig írom, akkor hosszabb. Látszik, hogy most ezek kavarognak a fejemben. Nem értitek? Nem baj, vannak akik igen, nem tudom olvassák-e a blogot mostanában, az a 3 ember aki értheti ezt. Azért valami csak lejön talán másoknak is :) Nem életem posztja, sőt tulajdonképpen lehet felesleges is ilyen formában. De ez is az élet része, nem vagyok tökéletes.
Ezek a sorok teljesen visszatükrözik a gondolataimat. (A fentiek, és lentiek.)
"Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra."
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra."
2014. március 27., csütörtök
Hozd el az éjszakát....
Lassan elmúlt a délután
A holnapra várva feszíti vitorláját
Az égnek az est
Csak egy újabb nap lesz
Isten búcsút intett a tegnapnak
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
A jövőm kérdéses
Fejem fölött lebeg a sötétben
Nem látom a fényt
Mert elvakít
Isten búcsút intett a tegnapnak
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát...
A holnapra várva feszíti vitorláját
Az égnek az est
Csak egy újabb nap lesz
Isten búcsút intett a tegnapnak
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
A jövőm kérdéses
Fejem fölött lebeg a sötétben
Nem látom a fényt
Mert elvakít
Isten búcsút intett a tegnapnak
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát...
Talán egy új kezdet
de még nem tudom. Majd kiderül. Mit hoz, mit visz. Remélem elsöpri a hétvége a szomorúságot. Össze kell szednem minden gondolatom. Nem sokat kellene most írnom, de van bennem egy érzés. Bánat, csalódás, szeretet, értetlenség, aggódás, és dac. Mindez együtt. Úgy érzem akkor élem túl most, ha nem akarok kicsit belehalni, ha továbblépek. Akkor elveszítek valakit. Az sem jó. Nem tudom mi lesz. Követem az utam, és meglátjuk.
2014. március 24., hétfő
A világ csodái
Nem azok, amiket a világ hét, nyolc, meg ki tudja hány csodájának neveznek már, hanem mi emberek! Akik szeretünk, szenvedünk, örülünk, bánkódunk, szeretnek minket, szeretnénk, ha szeretnének, fájnak dolgok, és boldogok vagyunk, mert szeretet is adunk, és kapunk. Mert képesek vagyunk minderre, együtt, minden bennünk van. Ahogyan képesek vagyunk a másik mellett állásra, mikor fáj valami másiknak, vagy nekünk éppen attól akit vigasztalunk. És aki nem hagy ott minket, mint barát, szerető, vagy életünk párja, csak mert éppen mi nem vagyunk jó passzban, vagy fordítva történt meg a dolog. Sok hülyeséget tudunk csinálni, sok bánat is érhet, és mi is okozhatunk azt, de ezek mellett aki ember, az szeretet ad, és örül annak amit kap, és többet, mint az a pár rossz dolog. És bármi is történik, az életben ezer csoda van, és egymásnak vagyunk a csodái! Ettől vagyunk emberek. Lássuk meg a jót a nehéz napokon, álljunk egymás mellett, lássuk meg a másikban rejlő csodát, mi akik barátok, szeretők, párok vagyunk. És rendben lesz minden.
A történelem ismétli néha önmagát
Hát akkor a blog miért ne tehetné? Október elején egyszer már kiraktam ezt, és most is gondoltam erre a dalra. Mert jó, mert van mondanivalója, és a The Texast is szeretem, nem utolsó sorban :) Most őket és Gunst hallgatok, mert az is jó. Patiance, Sweet child o' mine, Think about you, Paradise City... azok is klasszikusok... de most a Texasnak és Sharleen-nek van itt az ideje ma :)
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Ez az amit soha nem akarsz hallani
Vicces, hogy tudnak (Téged) bántani a szavak
Ennyi év után is
Szeretnék hozzáfűzni valamit
Ahhoz, hogy miként téped szét a világod
És akárhányszor mondom ezt el Neked
Mindig bizonytalan szívedre fogod
Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Felébredni sosem könnyű
Szóval miért nem jössz ide
Mesélj az álmaidról, melyek kísértenek
Mesélj a titkos félelmeidről
Meg akarom változtatni a felfogásod
Bárcsak meg tudnám Veled értetni
Hogy ezt Te teremted magadnak
Ami szenvedést okoz Neked
Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek
A szavak, melyeket a fejedben hallasz
Soha nem hangzottak el, soha nem hangzottak el
A szív amit összetörsz, összetéveszted velem
összetéveszted velem
Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)