Valami módon meg kellene tanulni azt, hogy miként írjak frappánsan, tömören, tisztán, úgy, hogy ne legyen félreérthető vagy bántó. Munkában tudok röviden írni. Magánéletben meg nem mindig.
2010. augusztus 23., hétfő
2010. augusztus 21., szombat
Szellemírás
Egyik nap gondoltunk egyet egy hozzám nagyon közel álló hölggyel, és elmentünk megnézni.
Délutáni műsor ellenére sokan voltak a moziban. Pont kezdésre értünk be, volt kis elalvás is. Nem is a a moziról szeretnék beszélni, az egy izgalmas krimi, jó hangulatú, pont olyan sötét, néhol szürke, ahogy kell. Jó a fényképezése. Nem nyomasztó lesz tőle a mozi, de látszik, hogy nincs rendben valami az emberekkel a történetben.
Inkább arról beszélnék, hogy mi az ami számít, úgy általánosságban. A háttérben vannak néha titkaink. Kinek kisebb kinek nagyobb. Nem akarok ebbe a filmbe semmit belelátni, nem lelki dolgokról szól. Lehetnek azonban olyan szakaszai az életünknek, melyeket néha titokban tartunk. Azok előtt is, akiket szeretünk, hiába mondják, hogy nincs titok, az csak idővel jön el, van, hogy hónapokkal, évekkel később. Félünk, hogy elveszítjük a másikat, de igazából nem is benne vagyunk bizonytalanok, hanem magunkban. Mi vajon együtt maradnánk-e a másikkal. No, mégis lelki dolog lett? Nem, még mindig a filmhez van köze, abból a szmepontból, hogy lehetnek titkainak, akkor is, hanem olyan politikai voantkozású, mint a filmben. Ott tényleg csak az kerül elő. Van olyan amikor két ember nincs együtt, de akkor is titokban tartasz valamit, aminek úgy gondolod, hogy nem örülne. Miért? Mert szeretted, szereted vagy úgy gondolod, hogy néha még beszéltek. Van olyan, amikor a másik meg elfelejti azokat az időket, amikor Te voltál neki a minden, mintha kitörölték volna az emlékeit - apropó, ugye mindenki emlékszik Kate Winslet és Jim Carry filmjére, az Egy makuláltan elme vallomásaira? Akkor, meg minek terhelném a lelekemet titokkal. Amúgy is kellene "coming-out", de néha ezt talán más is kellemetlennek érezné, ezért nem tettem eddig. Viszont elgondolkodtam rajta egyszer, hogy lezárjak egy lehetséges konfliktusforrást. Vagy megoldódik, vagy végelg lezárok vele kettő kaput is. Lehet, hogy amúgy is csak csengethetnék az ajtón, mint a süket és hiába hozok jó híreket és ajándékot - nem, Jehova tanúja sem vagyok - akkor is csak kint ácsoroghatnék. Miközben máshol meg várnak a lehetőségek.
Nem hosszú litánia akart ez lenni, erre az lett. Fenébe. Mégis az lett. Ráadásul régen írtam, erre ilyen poszttal "térek vissza" megint.
Amit mondani akartam: a Szellemírónak van egy tanulsága, hogy a kezdetekben rejlik a lényeg. És igaza van. Figyelmesen érzékelve a világot, körülnézve, olvasva - nem csak a blogokban, de az emberi viselkedésben is - néha kialakulhatnának olyan dolgok, melyek életünk végéig tartanak, a kezdet sokat elárul bármiről, a kezdeteken sok múlik, mi lesz később az emberrel munkában, az életben, milyen lesz a kapcsolata két embernek. Néha a "végben" van a lényeg, hogy milyen módon ér véget valami és mi van a vég után. Minden vég csak egy kezdet. Egy kapcsolat vége egy új fajta viszony kezdete is a két ember között, akik egy pár voltak. Most azonban tényleg a kezdeteken gondolkodtam. Tegyétek ti is ezt, néha elég nagy meglepetés éri az embert, ha tud olvasni a sorok között, ahogy a mondás tartja.
Délutáni műsor ellenére sokan voltak a moziban. Pont kezdésre értünk be, volt kis elalvás is. Nem is a a moziról szeretnék beszélni, az egy izgalmas krimi, jó hangulatú, pont olyan sötét, néhol szürke, ahogy kell. Jó a fényképezése. Nem nyomasztó lesz tőle a mozi, de látszik, hogy nincs rendben valami az emberekkel a történetben.
Inkább arról beszélnék, hogy mi az ami számít, úgy általánosságban. A háttérben vannak néha titkaink. Kinek kisebb kinek nagyobb. Nem akarok ebbe a filmbe semmit belelátni, nem lelki dolgokról szól. Lehetnek azonban olyan szakaszai az életünknek, melyeket néha titokban tartunk. Azok előtt is, akiket szeretünk, hiába mondják, hogy nincs titok, az csak idővel jön el, van, hogy hónapokkal, évekkel később. Félünk, hogy elveszítjük a másikat, de igazából nem is benne vagyunk bizonytalanok, hanem magunkban. Mi vajon együtt maradnánk-e a másikkal. No, mégis lelki dolog lett? Nem, még mindig a filmhez van köze, abból a szmepontból, hogy lehetnek titkainak, akkor is, hanem olyan politikai voantkozású, mint a filmben. Ott tényleg csak az kerül elő. Van olyan amikor két ember nincs együtt, de akkor is titokban tartasz valamit, aminek úgy gondolod, hogy nem örülne. Miért? Mert szeretted, szereted vagy úgy gondolod, hogy néha még beszéltek. Van olyan, amikor a másik meg elfelejti azokat az időket, amikor Te voltál neki a minden, mintha kitörölték volna az emlékeit - apropó, ugye mindenki emlékszik Kate Winslet és Jim Carry filmjére, az Egy makuláltan elme vallomásaira? Akkor, meg minek terhelném a lelekemet titokkal. Amúgy is kellene "coming-out", de néha ezt talán más is kellemetlennek érezné, ezért nem tettem eddig. Viszont elgondolkodtam rajta egyszer, hogy lezárjak egy lehetséges konfliktusforrást. Vagy megoldódik, vagy végelg lezárok vele kettő kaput is. Lehet, hogy amúgy is csak csengethetnék az ajtón, mint a süket és hiába hozok jó híreket és ajándékot - nem, Jehova tanúja sem vagyok - akkor is csak kint ácsoroghatnék. Miközben máshol meg várnak a lehetőségek.
Nem hosszú litánia akart ez lenni, erre az lett. Fenébe. Mégis az lett. Ráadásul régen írtam, erre ilyen poszttal "térek vissza" megint.
Amit mondani akartam: a Szellemírónak van egy tanulsága, hogy a kezdetekben rejlik a lényeg. És igaza van. Figyelmesen érzékelve a világot, körülnézve, olvasva - nem csak a blogokban, de az emberi viselkedésben is - néha kialakulhatnának olyan dolgok, melyek életünk végéig tartanak, a kezdet sokat elárul bármiről, a kezdeteken sok múlik, mi lesz később az emberrel munkában, az életben, milyen lesz a kapcsolata két embernek. Néha a "végben" van a lényeg, hogy milyen módon ér véget valami és mi van a vég után. Minden vég csak egy kezdet. Egy kapcsolat vége egy új fajta viszony kezdete is a két ember között, akik egy pár voltak. Most azonban tényleg a kezdeteken gondolkodtam. Tegyétek ti is ezt, néha elég nagy meglepetés éri az embert, ha tud olvasni a sorok között, ahogy a mondás tartja.
2010. június 24., csütörtök
2010. június 8., kedd
Fivér
Kultikus orosz film. Annó Filmmúzeumon láttam, a második résszel kezdtem, csak utána láttam a második részt. Érdekes egy film. Az orosz lélekbe is nyújt bepillantást, de nem tudom mennyire valós. Mindenesetre jól mutatja be, hogy miben nőttek fel, miben hisz a "nép egyszerű fia" az ő rendszerváltásuk után (is) pár évvel (Amerikai vagy? Igen? Nemsokára mi uralunk mindent, ti hanyatlotok.), az eredeti orosz zenét favorizálja a "szar amerikai zenével" szemben, vodkát iszik, a németek már nem zavarják, de érdekes módon a zsidók igen. A város "Leningrád" züllött, kábítószeres, gengszterekkel teli, veszélyes hely, ahol az élet vajmi kevest ér. Bemutatja milyen vad kelet volt az. Vannak persze nevetséges pillanatok, mikor földre parancsol két gengsztert, utána tölti meg a puskát, azok közben meg csak várnak, nem csinálnak semmit. Utána meg persze lelövi őket. Egyébként előtte egyszer lőtt, szóval nem is kellne kettőt töltenie, de ezek már részletkérdések. Van egy hangulata mégis. És jó zenéje van. Nem értem a szövegeket, de átjön az érzés és ez a lényeg. Másik projekt a Bolse Vita, ami annó a Kazinczy utcában volt, erről írok is, amire én járhattam volna oda, meg mikor elkezdtem ilyen helyekre járni, akkor már bezárt. De érdekes egy film az is. Most mindenesetre itt egy zene a Nautilustól, Danila (a főszereplő) kedvencétől.
2010. június 6., vasárnap
Foci VB, HD TV
Hát igen, ennek is eljött az ideje. Ennek is eljött az ideje. A foci VB. Két éve az Európa bajnokságot néztem, akkor azt hittem enyém a világ, minden a lehető legnagyobb rendben. Azóta sokat tanultam és okultam. Most nem ugyanaz lesz, mint akkor. Nem lesznek kemény ütközetek a TV előtt, meccs előtt, után és közben :) Bár ki tudja, gondolkodjunk pozitívan! :-D
Lesznek viszont ugyanúgy meccsnézések. Megyünk körbe a baráti körben, megyünk térre sok szurkoló közé. Már várom :)
Azért, hogy nálam is lehessen nézni a meccseket, HD minőségben beszereztem egy beltéri antennát és egy HD TV dekódert. Valami még nem stimmel, mert az ok, hogy gyengébb a jel és tetőantennára találták ki a magyar földfelszíni sugárzást - ami külön megér egy misét, mert ez egy baromság - de a belvárosban 40 KW-os jelet még kellene fogni. Antenna ablakban és jelerősség 0%. Na, ez az, ami nem stimmel. Azt mondom 50%, az rendben van - az sincs persze -, de a 0% az valami hibát feltételez. Még mélyebben nem néztem utána, de ha megoldom, akkor lesz 7 adó "ingyen", továbbiakra pedig viszonylag kedvezményesen elő lehet fizetni. Már, ha érdekelne, de ezt az antennást megoldást is azért preferálom, mert nem vagyok hajlandó digitális adásért 5.000 forintot fizetni, csak, hogy legyen 70 olyan csatornám amit nem nézek. Itt meg meglenne az általános hírek, fontosabb sportesemények stb. Ennyi kell, nem több.
Visszatérve a VB-re: hajrá Spanyolok! Hajrá Hollandok! És hajrá Angolok! :)
Lesznek viszont ugyanúgy meccsnézések. Megyünk körbe a baráti körben, megyünk térre sok szurkoló közé. Már várom :)
Azért, hogy nálam is lehessen nézni a meccseket, HD minőségben beszereztem egy beltéri antennát és egy HD TV dekódert. Valami még nem stimmel, mert az ok, hogy gyengébb a jel és tetőantennára találták ki a magyar földfelszíni sugárzást - ami külön megér egy misét, mert ez egy baromság - de a belvárosban 40 KW-os jelet még kellene fogni. Antenna ablakban és jelerősség 0%. Na, ez az, ami nem stimmel. Azt mondom 50%, az rendben van - az sincs persze -, de a 0% az valami hibát feltételez. Még mélyebben nem néztem utána, de ha megoldom, akkor lesz 7 adó "ingyen", továbbiakra pedig viszonylag kedvezményesen elő lehet fizetni. Már, ha érdekelne, de ezt az antennást megoldást is azért preferálom, mert nem vagyok hajlandó digitális adásért 5.000 forintot fizetni, csak, hogy legyen 70 olyan csatornám amit nem nézek. Itt meg meglenne az általános hírek, fontosabb sportesemények stb. Ennyi kell, nem több.
Visszatérve a VB-re: hajrá Spanyolok! Hajrá Hollandok! És hajrá Angolok! :)
A világ tetején
Nem éreztetétek még néha úgy magatokat, hogy a világ tetején álltok? Amikor hallgattok egy gyönyörű zenét és úgy érzitek, hogy megemelkedik a lelketek? Sok emlékre tekintetek le, sok elmúlt történetre, sok boldogságra, némelyik mögött ott lopódzik a fájdalom és a csalódés, de mégis, a jót látod, a jóra emlékszel, mert a zene felemel. Például amikor meghallgatsz egy gyönyörű szonátát, egy kitünő nagy zenekari, rock vagy akár elektronikus zenei kompozíciót. Vagy egyszerűen csak szól a Pink Floyd 94-es koncertlemeze.
2010. május 2., vasárnap
Oktatás
Hát, eljutottunk ide is. Egyre ritkábban írok. Pedig lenne miről, sok minden történik. Jó is, rossz is, de a jókat veszem figyelembe. Ami viszont most a legjobban lekötött, az az ITFactory-ban a Linux oktatás. Nem is kis téma volt, hanem klaszterek, magas rendelkezésre állású rendszerek témája. A csapat jó volt, vették az akadályokat, ami nem könnyű, mivel ezek az oktatások későn voltak.
Na, igen. Ez a lényeg: munka után végezhető tanfolyam. Vagyis majdnem munka után: 16:30-tól 20:30-ig. Ami azért elég megterhelő az oktatónak is. Jelen esetben nekem. Megtanultam, hogy fáradtan 1 sör + 1 becherovka keveréktől komolyan be tudok rúgni. Legalább olcsón alkoholizálok, azért ez sem semmi :)
Szóval az oktatás:
- online közvetítés
- helyi hallgatók
- mindenki a saját gépein (igen, itt volt amikor 5-öt kezeltünk egyszerre) ügyködik, virtualizálva
- 58 ember, heti 2 alkalommal
Ez szakmán kívülieknek elég unalmas téma lehet, de a lényege: mindig elérhető egy adott szolgáltatás - vagy több. Így mindig lesz webmail, weboldal stb. Minden "azonnal" - igazából a megadott ellenőrzési időn belül - újraindul, automatikusan egy másik számítógépen, ha az eredeti helyén megállt a szoftver. Olyan sok kapcsolat esetén, amit egy gép nem bír lekezelni, pedig ott van a terhelés elosztás. Ennek a kettőnek a kombinációja elég erős rendelkezésre állást ad és terhelhető lesz a rendszer. Elég komoly és "izgalmas" téma, igaz? Tényleg izgalmas egyébként, de annak leginkább, aki ebben él és dolgozik.
Engem a művészetek és szép dolgok lekötnek, de megtaláltam ezt a szépséget - a szép mérnöki munkát, a tervezés dicsőségét - a jó technológiai megoldásokban.
Az oktatást pedig hosszú idő után igazán élveztem. Nem egy rutinból leadott tanfolyam volt, volt pozitív visszacsatolás, elindult a hallgatókban egy folyamat, gondolkodás, éreztem, hogy valami jót és hasznosat adok. És ez az oktatás lényege, amitől élvezem is. A neten fent lévő anyagok jó része ebben a témakörben vagy el van maradva vagy pontatlan, és a háttér nincs elmagyarázva. Itt pedig rendszermérnököket kell képezni, nem betanított segédmunkásokat. Kell olyan is, persze, meg mindenki elkezdi valahol, de sokkal hálásabb feladat a magasabb szintű képzést tartani. Még szerencse, hogy a szoftverek viszont kitünő renferencia leírással rendelkeznek, ami ugyan száraz, de mindent meg tudsz belőle és összeállíthatod a tananyagot.
Ami pedig a legjobb volt: folyamatosan tanulunk mi is, akik a tanfolyamot tartják, mert mindig lehet nekünk is, konkrétan a tanfolyam mentéről, arról, hogy a felvételek, amik készülnek legyenek két példányban elkészítve, a lgutóbbi hiba ez volt. Elvégre magas rendelkezésre állás lenne vagy mi :)
Összeszedettebb is lehetett volna ez a post, de most csak ennyi fért bele, a lényeg benne van és ez nem tananyag. De ki kell írnom magamból még egyszer:
ÉLVEZEM AZ OKTATÁST, ÚJRA!
Boldogság van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
