Tegnap koncert volt. Jól esett. Kellett már örülni, ugrálni, táncolni. Jó volt a hangulat. Még egy CD-t is vettem :)
Érdekes és jó volt hallani az arab, jiddis, rock zene és többször a drum'n'bass kombinációját, mert jól csinálták. Ebben az énekesnőben pedig van valami olyan energia, őszinteség és jókedv, ami árad a színpadról a közönség felé, nem tudod nem észrevenni, olyan erős a kisugárzása.
Though I believe the friendship can survive... Na igen, sok mindenki gondolta. Talán kifordult a gondolkodásom. Talán én adok túl sokat és ettől túl sok csalódás jön létre, mert azt gondolom, hogy mindenki ilyen.
Van, aki úgy gondolja, hogy a szakítás után minden kapcsolatot meg kell szakítani. Van aki azt mondja, lehet tartani a kapcsolatot.
Szerintem egyik álláspont sem teljesen jó. Aki bántott, aki kihasznált, megcsalt, visszaélt a bizalmammal, azzal nem lehet és nem is szabad tartani a kapcsolatot. Akivel sok mindent megéltünk, akivel "csak" elfáradt a kapcsolat, mert nem tudtunk annyira odafigyelni, de próbáltunk, vagy olyanok voltak a körülmények, aki nem bántott engem, azzal érdemes és kell is tartani a kapcsolatot. Nem egymás szájában lógva, természetesen, hanem időnként. Tatiosz szerint a szeretet, ami elmúlik, nem is volt szeretet. Lehet, hogy megváltozik a szeretet, másfajta, ez természetes folyamat. Az is lehet, hogy gondolunk a másikra, de nem keressük meg ilyenkor. Azt felejtik el sokan, hogy nekik ez miként esne? Akkor, ha éppen nem élnek mondjuk boldog - vagy annak tűnő - kapcsolatban. Miként esett nekik ez. Vagy akár úgy is, hogy minden a legjobban alakul? (Ál)Szerény véleményem szerint nem szabad a kapcsolatokat általánosságban kezelni és ráhúzni egy viselkedési sémát a szakítások utáni helyzetre.
Néha nehéz.
Néha könnyű.
Néha rossz.
Néha jó.
Néha attól jó, hogy nehéz.
Alámerülsz a víznek, majd felemelkedsz.
Kiemelkedsz a vízből és megkönnyebbülsz. Lélegzethez jutsz.
Néha attól jó, hogy felemelkedve érzed, hogy jobb.
Ma délután és este folyamán sokszor kaptam köszönetet. Elmondták, hogy lehet rám számítani és megbízható vagyok. Idézve: "mindig itt vagy, és lehet rád számítani, hogy jössz, ha szükség van rád". Jól esett, mert őszintén mondták és nem túllihegve.
Jó érzés és visszajelzés, ha az embernek ezt mondják. Mindenkinek szüksége van néha visszajelzésekre. Nagyon örültem és ezért is posztolom ki, mert különben csak céltalan önreklám lenne, talán annak is tűnik. Viszont annyira jól esett, hogy el kell mondanom és ki kell írnom magamból, mert mostanában különösen jól esik, ha ilyet hallok. Hála Istennek, én is hasonlókat mondhatok a hozzám közel álló barátaimról.
Ez az eset most éppen munka volt, az oktatáshoz kapcsolódó, de ugyanolyan jól esett, mintha csak magán dolog után mondták volna. Azért is, mert nem csak ehhez a munkához kapcsolódóan mondták, hanem általánosságban jegyezték meg. Én is köszönöm, Ildi. Jól esett.
Egy idő után rájössz, hogy a fontos kapcsolatokat páran ugyanúgy ott tudják hagyni, mint a gyerek a kesztyűt a padon. A fontos különbség, hogy nem tudod és nem is szabad a "nyakába kötni" magad a másiknak. Ha fázni fog a keze, akkor így járt, te nem mehetsz utána, mert a kesztyűnek nincs lába. Ha kap másik kesztyűt, akkor meg felesleges a régi kézre vágyni, mert elfeledkezik rólad. Nem biztos, hogy rosszindulatból, hanem mert "gyerek". Még nem érti miért fáj ez a másiknak, nem rakja össze, hogy neki is ugyanígy fájt másik esetben, mikor egy másik "gyerek" megbántotta. Szóval, inkább melegítsd azt a kezet, aki megtalál a padon és szüksége van rád, hogy ne fázzon.
Szakmámból adódik a kifejezés.... hát igen, a megszokásokat nehezen adja fel az ember. A blog is remélhetőleg rebootol. Bár, azt hiszem, ha olyan dolog van csak, amiről nem gondolom, hogy átadna valamit, akkor miért írjak? Csak azért, hogy legyen post? Az nem jó.
Szóval, újraindulás...
És mi indul újra??
Újra:
- diéta
- újra úgy állok a magán dolgokhoz, ahogy kell (bár ma volt egy kis visszalépés)
- futás, edzés
- a világ csodáinak szemlélése, mint 2008-ban.... és utána.
Ez nem jelenti a múlt feladását és a teljes felejtést. Nem akarom elfelejteni az elmúlt 1,5 évet.
Aki tudja, az érti, hogy kinek üzenem: a most sikere nem igazolja a múltat és azt, hogy akkor nem kellett valami, hogy ma sikeres legyél, és azt,hogy "csak nem a megfelelő ember volt ott". Nem baj, hogy valami úgy történik, ahogy. Az a gond, ha úgy gondolod, hogy ez sosem lehetett másként és nem gondolsz bele, vajon ez miként alakult volna, ha nem az van melletted, aki ott volt.... Miért kell azt nézni, régen mi volt? Nem változunk-e az idővel?
Nem volt-e számomra is fontos a szeretett ember után a többi? Nem voltak-e ők is szeretett emberek? Dehogynem.... Azok voltak, nagyon is.Sok mindent megtapasztaltam még, és sok örömet adtak ők is, én is nekik (úgy tudom, és remélem is). Van akiknek nagyon-nagyon sokat köszönhetek, köszönöm Neked. Bármennyi volt a balhé, a pattogás, emlékszem a szemedre, az ölelésre, a bújásra, a hangodra... nélküled is sokkal kevesebb lett volna ez az élet.... Nem merném mégsem mondani, hogy nem lett volna máshogyan, de ugyanilyen jó, ha nem változik meg egy kapcsolat. Amikor pedig szükség van.... emlékezz erre, amit mondtam.
A jó dolgok, hogy megint bírtam hinni, bújni és most már feltétel nélkül, megint bírnék még a világ végére is elmenni.... saját dolgokat - amíg nem a hosszútávú kapcsolatban akadályoz - háttérbe szorítani, ha kell.... és ez jó. Mert már nem én vagyok, hanem MI, ha úgy alakul. És igen, újra tudok mindenben hinni....
Az érzelmeknek szabadon kéne szárnyalnia.
Ne utasítsuk el az eljövendő szerelmet az
elmúlt szenvedések miatt.
(Coelho - A Piedra folyó partján ültem és sírtam)
Nagyon jó tanács, de tud valamit a Morcheeba és Skye Edwards is. Gondolkodjunk el ezeken a mai napon.
