Őrület

Őrület, őrület, őrület
Én.... Én nem tudom kiverni a fejemből ezeket az emlékeket.
És egy őrület kezd kialakulni bennem, mmm

És én... Én olyan keményen próbálkoztam elengedni Téged
De valamilyen őrület egyben elnyel engem, igen.

Végül megláttam a fényt
És... végül felismertem
hogy mit jelentesz....
És most tudnom kell, hogy ez igaz szerelem-e
vagy csak egy őrület, ami miatt körbe forgat minket, mmm

És mikor visszatekintek az összes őrült vitánkra,
Mintha csak egy őrület venne át az irányítást, igen.

Végül megláttam a fényt
És... végül felismertem mire van szükséged

Őrület, őrület

És most, hogy láttam a véget
(láttam a véget)
És..... Én várom, hogy Te is törődj ezzel
(várom, hogy Te is törődj ezzel)

És én... végül megláttam a fényt,
(végül megláttam a fényt)
És... végül felismertem,
(felismertem)

HOGY SZERETNEM KELL, HOGY SZERETNEM KELL

Fogj el,
Higgy az álmodban,
Gyere, és ments meg.
Igen, tudom, nem tudok továbblépni
Babám, Te olyan makacs vagy
A szerelmünk......

Örület, örület, őrület, őrület...

Nagy igazság

"Az “Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált."

Én már csak tudom. Én már találkoztam három ilyen emberrel. Három csodálatos nővel, akik persze nem tökéletesek, de nem is azt vártam. Én sem vagyok az, de még mennyire nem. Az időzítés nem mindig volt megfelelő, és bizony kell a megfelelő lelkiállapot, múlt feldolgozása mind a két féltől. És ettől még lehet ám, hogy dolgozni kell rajta. Nem megy csak úgy magától. Mindig van egy fél, akinek oda kell tennie magát és átsegíteni a másikat, a kisebb dolgokon. Ezt nagyon szépen írja le a fenti idézet. És bizony, ezt később is meg kell tenni, ha úgy adódik a helyzet. Van amikor küzdesz a másikért, mikor távolodik. Ez a "aki szeret az elenged" és "aki szeret az küzd a másikért" ellentmondása, pedig mind a kettő igaz. Az egyensúlyt kell nagyon jól eltalálni. De nem küzdeni azért, nem lemondani a másikért, az baj. Néha nekem is nagyon nehéz háttérbe szorítanom bizonyos érzéseket, nem is mindig sikerül, de ilyenkor jön a másik, és együtt meg tudjuk oldani.

A három nő közül egyik sem a párom már. Azonban senki sem hibás, senki sem akarta a szakítással megbántani a másikat, egyszerűen van olyan helyzet, amikor nem tud az ember máshogy cselekedni. Volt akinél én nem tudtam újra érezni az érzést, mikor a másik rájött ki a fontos, de sajnos az az igazság, hogy nem tettem érte eleget, akkor úgy érzem. Talán, mert nem voltam felkészülve még akkor arra, hogy bizonyos dolgokon túl tudjam tenni magam. Volt ez fordítva is, és volt, ami csak elmúlt, de közben megmásztunk egy "hegyet" és sok minden rendeződött a lány életében. Van ez így. Erre is büszkének kell lenni, hogy ki tudtunk állni a másikért. És nem volt más választásom, mint ott lenni és küzdeni a többinél is, és segíteni neki. Különben milyen férfi lennék?

Azért van egy humoros momentuma a dolognak. A három lányzót úgy hívták, hogy Virág,Viktória, Virág. Úgy tűnik nekem a V betűhöz van kötve a sorsom :)

Vasárnapi ébredéshez

A korai ébredés előnye, ha ezt hétvégén teszed, - és még nincs gyermeked -, hogy sok mindenre jut időd, például csak a szemed behunyva hallgatni a zenét, és meditálni a dolgokon, lecsendesíteni, ha vihar van benned. Fel lehet szállni a zene szárnyán sok helyre. Én ma Four Tet-et választottam. Nem az új stílust, inkább a régit.

Útravaló

"Ha nő vagy, tanulj meg férfiésszel gondolkodni, ha férfi vagy, tanulj meg nőül."

Ezt a gondolatot Müller Pétertől vettem, aki egy táncostól hallotta. Nem csak társastáncra igaz ez, hanem a férfi-nő kapcsolatokra is. A tangó ráadásul maga az élet. Egymáshoz kell hangolódni, ha jól akarjuk táncolni. Van benne, öröm, bánat, eltávolodás, és közelség. Néha távolságtartás, de többször közelség. Azonban végig szinkronban kell lennie a párnak, mert csak úgy működik. Tökéletes leképezése a szerelemnek, és a párkapcsolatnak.

Van, amikor megbántunk másokat. Nem rossz szándékból, hanem, mert úgy érezzük a másik is megbántott, és felháborodunk. Túlzásba visszük az önmagunkra figyelést, mert félünk, hogy elveszítjük a másik iránt az érzést, és mindenképpen el akarjuk mondani a másiknak, hogy mi, és miért fájt. Többször, és jobban, mint kellene. Pedig lehet a másik érti már. Én is tudok így viselkedni. 

Ekkor szétesik a tánc. És csak reméljük, hogy a másik, ha magunkhoz húzzuk - és nem rántjuk - egy kis idő után, akkor visszatalál hozzánk. És tudunk újra közösen táncolni, egyszerre lépni. Tudunk a másik fejével gondolkodni, megérteni, és elfogadni, és ezért nem teszünk olyat, ami a másiknak tudjuk, hogy rossz. Amikor mégis ez történik, akkor tudjuk, hogy nem lehet mindig igazunk. Akkor sem, ha úgy érezzük. EZ nem önmagunk feladása, mert a párok érzik, ha a lépések ritmusa eltér. És a jó emberek jó párosokat alkotnak, ezért megpróbálják újra felvenni a ritmust. Nem mondom, hogy ez könnyű.

A tangó ugyanis nehéz tánc. Mert maga az élet.

Annak akit szeretek

Mi mást mondhatnék, mint a dalszöveg, és a képek? Nem kell mindig sokat beszélni.

Miért nem adjuk fel a küzdést

"Jobb szeretni és elpusztulni, mint soha meg nem ismerni a szerelmet." - Tennyson

Ennyi.

Mai....

Hát igen. Ma írtam egy jó postot. Csak nem mindent bölcs dolog kirakni. Meg kint élni az életed. Megérteném, ha valaki megbántódna, mert már volt ilyen. Vannak csak közös dolgok, amiket nem ad(hat)sz ki, ami pedig kikerülhet egy blogra, azt is csak a legközelebbi barátoknak mondod el. Viszont megírni jó :)

Ezért inkább csak a mottót tartom meg mára: Semper fidelis.

Akinek érteni kell, az érteni fogja, és tudni, miért írom.