Ma céges ügyintézésből az irodába menet bementem két boltba is. Az egyik egy ruha, a másik egy cipőbolt volt. Mind a kettő a Rákóczi úton. Egymástól körülbelül 50-60 méterre. Mégis ég és föld a különbség. A ruhaboltban, nevezzük meg, Griff Gentlemans, mikor megkérdeztem, hogy a nekem tetsző pulóver van-e L-es méretben, esetleg raktárban, akkor biztosítottak, hogy nincs, de megnézte az eladó hölgy, hogy melyik boltjukban van adott méretben, az adott termék. Amennyiben biztosra mondom, hogy elviszem, akkor lefoglalta volna és a kollegával elhozatta volna, mivel úgyis megy áruért a másik üzletbe. Basszus, ezt nevezem kiszolgálásnak! Vásárlónak éreztem magam. Gyorsan meg is néztem majdnem, nincs-e nálam az útlevél, meg valami vízum, megint Új-Zélandon vagyok-e. A másik boltban kiderült, hogy nem, még mindig itt vagyok. A tipikus életunt eladó: igénytelenül festett haj, rosszul festett köröm, keresztrejtvényt fejt vagy valami ilyesmi, alig akar nekem segíteni - nem papucsért mentem, hanem cipőt néztem, ami nem is lett volna olcsó. Mondjuk ki, 20.000 forint. 50-es, eladásban ráncosodott eladó hölgy, a szokásos csücsörítéssel és amikor nem veszem meg amit felpróbáltam, akkor meg kiül az arcára a "francnak jön akkor be ide zavarni" kifejezés, a sértett hang. Hát, mammer, hordjál te nem jó méretű cipőt. Mind a két hölgy azonos korú, de más boltnál dolgoznak. Úgy látszik van olyan üzlet, ahol sikerült elmagyarázni az eladóknak vagy eleve csak ilyen habitusúakat vesznek fel, hogy a vásárlót segíteni kell. Direkt nem a ki kell szolgálni kifejezést mondtam. Mi ketten, az eladó és én ugyanis partnerek vagyunk. Ő segít nekem, hogy a megfelelő terméket kapjam, amiben örömöm telik, én pedig segítek fenntartani a boltot és ezzel az állását. Mindkét fél számára jó üzlet. Csak van aki ezt még nem érti. Nem kétséges, hogy a mostani válságos idők folyamán vajh' melyik bolt fog fennmaradni, ha a vásárlók visszajárásán múlik a sorsa.
Természetesen illedelmesen köszöntem, még a "gagyi-mami" eladónak is. Már bejövetelkor. Csak, hogy tisztázzuk. Mi ebből a tanulság? Semmi :-) Csak megosztottam. Ma volt jó pár dolog, de az hosszú poszt, meg súlyosabb témákról. De már annyira elegem tud lenni lakásfelújítással járó dolgokból, hogy most inkább nem írom le.
Természetesen illedelmesen köszöntem, még a "gagyi-mami" eladónak is. Már bejövetelkor. Csak, hogy tisztázzuk. Mi ebből a tanulság? Semmi :-) Csak megosztottam. Ma volt jó pár dolog, de az hosszú poszt, meg súlyosabb témákról. De már annyira elegem tud lenni lakásfelújítással járó dolgokból, hogy most inkább nem írom le.
Es az a baj, hogy mindket veglet egyforma aranyban van. Bar sajnos a rosszabbol (kormot reszelgeto, rejtvenyt fejto) meg mindig tobb.
VálaszTörlésHa bemesz egy ex-patinansabb (neven nevezve: Benetton, Promod, Zara stb.) uzletbe, akkor az eladok es a segitok mar fordulnak is utanad, hogy miben segithetnek. Nem kell ki-be jarkalnod a probafulke es a fogasok kozott, mert ok megteszik helyetted is.
Ellenben ha meg egy mindig fennhordott orruba teszed be a labad (pl. Marks & Spencer), akkor az ottaniak eloszor vegignezik, hogy mibe mentel be, es alkalmas vagy-e az ottaniak megvasarlasara. Ha nincs hasonlo kategoriaju kiskosztum rajtad, csak egy jobb szabasu nadrag, meg nemi lelki-elegancia, akkor talan jobb ha be sem teszed a labad, mert leneznek!?
A cipovasarlas is legalabb olyan kenyes dolog, mint a ruha.