Egyik legjobb barátom Ricsi mondása megragadt bennem. Egy neki durván melós napon felhívtam, kérdeztem hogyan megy a sora mostanában? A válasza figyelemre méltó volt: áh, semmi különös, csak a szopásos. Hát, dobtam egy hátast majdnem, úgy kellett figyelnem nehogy hangosan felnevessek a vendéglátóipari egységben, ahol ültem.
Hát, ez most nekem is egy ilyen nap volt. Bár a múlt hét péntekhez képest viszonyítva egész jó. Nem mintha nyavajogni akarnék, mert van aki minden nap ezt éli meg és még éhbérért is dolgozik, szóval összeteszem a két kezem, hogy van meló és még fizet is. Ma délután is végig erre gondoltam. Ebből lesz meg az új TV. Igaz, régi sincs, jól elvoltam nélküle pár évig :-) Meg ebből lesz meg az új konyhai munkalap, ebből újítottam a lakásban, ebből vettem hűtőt stb. Szóval igazán nyűgös voltam ma. Talán azért mert fáradt voltam. Nem tudtam jól kialudni magam és ez rányomta a bélyegét napomra. Pedig a pénteket reggel héttől este fél nyolcig melóval töltöttem, utána meg otthon este tízig festettem, csinosítottam a konyhát, mégsem voltam olyan fáradt a végére, mint ma egész nap.
Aztán meg segítek V-nek fordítani a diplomamunkájához anyagot. Neki nem mondtam, de ez igazi szopatós szöveg. Olyan választékosan van leírva angolul és olyan témában - színérzékelés -, hogy azért néha én is megvakartam a fejem a mondatszerkezeten és a szavak széles körén. V megkérdezett a teljes anyagra egy tolmácsot is, hogy mennyiért csinálná. Nem csodálom, hogy majdnem lefordult a székről, mikor meghallotta az árát. Azért csodálom a csajt :-) Nem rest megkérdezni szakembert, akkor sem, ha "csak" anyaggyűjtésről van szó. Mondjuk nincs is szerencséje, mert angolul megérteti magát, de ez a szöveg tényleg magasra teszi a lécet. Tudományos folyóirattól mondjuk az ember ne is várjon gagyit.
A fordításra visszatérve: mennyivel könnyebb csak megérteni a jelentést és a szavakat, mint újra értelmes magyar mondatokat alkotni az eredeti szövegből. Régebben ráadásul jobban ment. Szabad szoftverekhez fordítottam szöveget, meg előtte én fordítgattam más szövegeket, kihasználva az igen intenzív középiskolai angol képzés - heti 11-12 óra - hagyatékát. Viszont a szöveg érdekes, meg tudok segíteni valakinek akit szeretek. Már más, mint nem is olyan régen, de még szeretem. Egy idő után a sértett büszkeségen felülemelkedik a szeretet, ha tényleg igazi volt. Van egy mondás is, azt hiszem Tatiosz: A szeretet ami elmúlik nem is volt igazi szeretet.
Elvileg V fog vigyázni a kecóra is amíg snowboardozok. Rá merem bízni, mert tudom, hogy szépen gondját viseli majd a 9-10 nap alatt, amíg távol leszek.
Furcsa érzések is kerülgetnek egyébként. Próbáltam jó pár dolgot elhessegetni magamtól, olyan gondolatokat, amelyeknek semmi értelme. Jó lenne már - átvitt értelemben is - meglátni a napot és érezni a melegséget, valaki mellett felébredni, valaki haját végigsimítani, belecsókolni a nyakába, nézni, ahogyan reggel nyújtózik és csókot lehelve az ajkára felkelni. Érezni, hogy a szeretet amit adok jól esik és ugyanezt kapni vissza. A nyár jól telt, de az ősszel nem csak a levelek hullottak, a lelkem fájáról is lehullottak a boldogság levelei. A télen még küzdöttem, küszködött a létem, de mindenhonnan van felállás. Ami volt, annak el kellett múlnia úgy látszik, de majd jön megint a tavasz és ugyanúgy megtalálhat, mint V-vel a tavasz végén. Amikor beleszartam mindenbe, nem görcsöltem rá, hogy most úristen mi lesz. Nem kapkodni, a hal is akkor akad jobban a horogra, ha ficánkol. Jól érezni magamat önmagammal - nem bezárkózva! - nem feladni magam és nekifutni az életnek megint, akár vissza is pattanhatok, majd megint megpróbálom. De néha nagyon szar tud lenni, ezeket a napokat kell túlélni. Nem kellene ennyit nyűglődni. Végül is sok választás nincs, tovább kell menni. Lehet, csak aludni kellene egy nagyot és minden szép lenne.
Hát, ez most nekem is egy ilyen nap volt. Bár a múlt hét péntekhez képest viszonyítva egész jó. Nem mintha nyavajogni akarnék, mert van aki minden nap ezt éli meg és még éhbérért is dolgozik, szóval összeteszem a két kezem, hogy van meló és még fizet is. Ma délután is végig erre gondoltam. Ebből lesz meg az új TV. Igaz, régi sincs, jól elvoltam nélküle pár évig :-) Meg ebből lesz meg az új konyhai munkalap, ebből újítottam a lakásban, ebből vettem hűtőt stb. Szóval igazán nyűgös voltam ma. Talán azért mert fáradt voltam. Nem tudtam jól kialudni magam és ez rányomta a bélyegét napomra. Pedig a pénteket reggel héttől este fél nyolcig melóval töltöttem, utána meg otthon este tízig festettem, csinosítottam a konyhát, mégsem voltam olyan fáradt a végére, mint ma egész nap.
Aztán meg segítek V-nek fordítani a diplomamunkájához anyagot. Neki nem mondtam, de ez igazi szopatós szöveg. Olyan választékosan van leírva angolul és olyan témában - színérzékelés -, hogy azért néha én is megvakartam a fejem a mondatszerkezeten és a szavak széles körén. V megkérdezett a teljes anyagra egy tolmácsot is, hogy mennyiért csinálná. Nem csodálom, hogy majdnem lefordult a székről, mikor meghallotta az árát. Azért csodálom a csajt :-) Nem rest megkérdezni szakembert, akkor sem, ha "csak" anyaggyűjtésről van szó. Mondjuk nincs is szerencséje, mert angolul megérteti magát, de ez a szöveg tényleg magasra teszi a lécet. Tudományos folyóirattól mondjuk az ember ne is várjon gagyit.
A fordításra visszatérve: mennyivel könnyebb csak megérteni a jelentést és a szavakat, mint újra értelmes magyar mondatokat alkotni az eredeti szövegből. Régebben ráadásul jobban ment. Szabad szoftverekhez fordítottam szöveget, meg előtte én fordítgattam más szövegeket, kihasználva az igen intenzív középiskolai angol képzés - heti 11-12 óra - hagyatékát. Viszont a szöveg érdekes, meg tudok segíteni valakinek akit szeretek. Már más, mint nem is olyan régen, de még szeretem. Egy idő után a sértett büszkeségen felülemelkedik a szeretet, ha tényleg igazi volt. Van egy mondás is, azt hiszem Tatiosz: A szeretet ami elmúlik nem is volt igazi szeretet.
Elvileg V fog vigyázni a kecóra is amíg snowboardozok. Rá merem bízni, mert tudom, hogy szépen gondját viseli majd a 9-10 nap alatt, amíg távol leszek.
Furcsa érzések is kerülgetnek egyébként. Próbáltam jó pár dolgot elhessegetni magamtól, olyan gondolatokat, amelyeknek semmi értelme. Jó lenne már - átvitt értelemben is - meglátni a napot és érezni a melegséget, valaki mellett felébredni, valaki haját végigsimítani, belecsókolni a nyakába, nézni, ahogyan reggel nyújtózik és csókot lehelve az ajkára felkelni. Érezni, hogy a szeretet amit adok jól esik és ugyanezt kapni vissza. A nyár jól telt, de az ősszel nem csak a levelek hullottak, a lelkem fájáról is lehullottak a boldogság levelei. A télen még küzdöttem, küszködött a létem, de mindenhonnan van felállás. Ami volt, annak el kellett múlnia úgy látszik, de majd jön megint a tavasz és ugyanúgy megtalálhat, mint V-vel a tavasz végén. Amikor beleszartam mindenbe, nem görcsöltem rá, hogy most úristen mi lesz. Nem kapkodni, a hal is akkor akad jobban a horogra, ha ficánkol. Jól érezni magamat önmagammal - nem bezárkózva! - nem feladni magam és nekifutni az életnek megint, akár vissza is pattanhatok, majd megint megpróbálom. De néha nagyon szar tud lenni, ezeket a napokat kell túlélni. Nem kellene ennyit nyűglődni. Végül is sok választás nincs, tovább kell menni. Lehet, csak aludni kellene egy nagyot és minden szép lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése