Kell néha. Főleg, ha alámerülsz az emlékekben. Sokszor mondtad, sokszor hallottad. Egyszer szeretnéd már csak utoljára mondani és utoljára hallani és leélni egy életet a másik mellett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Facebook jelvény
Magamról
Blogarchívum
-
►
2011
(23)
- ► szeptember (1)
-
►
2010
(25)
- ► szeptember (2)
-
▼
2009
(78)
-
▼
január
(16)
- Akkor most félig tele vagy üres?
- Punxsutawney Phil rulez :-)
- van ilyen nap is
- Kis lazítás
- elfog néha még egy érzés
- Ne költözz a kertvárosba!
- Bolt és bolt
- Melegkonyha
- Az emberi szemétség határai
- Snowboard
- Vadászmester...
- Apró örömök
- Szopóág, új-magyar siralom, ilyesmik
- Árnyék lemezlovas
- Protokoll
- Előre hát!
-
▼
január
(16)
Mennyi érzés...
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Akkor már megérte a post.
VálaszTörlésÁltalában tetszik amiket írsz. Időnként a saját érzéseimmel találkozom az írásaidban. Csak sokkal szebben megfogalmazva :)
VálaszTörlésA kedvencem a Szopóág című bejegyzés utolsó bekezdése. Szívig hatoló.