Tavasz

Úgy tűnik megérkezett végre, úgy, ahogy kell. Süt a nap, jobb a kedv, már magától is. Rengeteg-rengeteg minden történt velem. Talán nekem is kitavaszodik végre :-) Várom. Meg jó úton is vagyok, úgy érzem. Most kezdem jól érezni magam megint a bőrömben, akár buli nélkül is.

Öröm

Egyszerűen csak örülök a mai napnak. Lehetne melegebb, de süt a nap, friss és jól esik a szél, ami fúj. Valahogy boldog vagyok a mai napon. Nem tudom mitől. Ma nem esik rosszul semmi, önkéntelenül is nevetek. Mások is így vannak körülöttem, pedig nem kevesebb a munka, nem szorít kevésbé a határidő, de mégis más. Jó valahogy ez a nap. Magamhoz ölelném a világot és főleg azokat akiket szeretek. Ma jöhetnének a "free hug" osztogatók :-)

Élvezem, hogy megérkezett a tavasz mindenhova.

Jó érezni ezt a napot.

A dolgok, ahogy vannak

Jó látni magam. Na, nem a tükörben, azon most dolgozni kell még. Azt, hogy most nem feszülök rá dolgokra, nem akarok világot megváltani, nem akarok bizonyítani mindenáron, csak ami egészséges. Vannak nehézségek persze.

Rögtön itt van a diéta. Halad, persze ésszel, mert a mostani kapkodós meló mellett, mikor nem mindig tudom a következő pillanatban hol leszek, nehéz tervezni. Azt azonban tartom, hogy nem iszok alkoholt - ok, csak csütörtök óta, de akkor is, volt már csábítás -, sok gyümölcsöt fogyasztok, valamint csak vizet és gyümölcsteát. Még fekete teát sem.

Aztán eltűnődtem, hogy nem úgy jut már eszembe pár emlék és dolog, hogy igazam van, de miért nem látják be? Nem kell foglalkozni. ezzel, ezt eddig is tudtam, de el is kell tudni fogadni. El kell mondani, ha úgy érzi az ember, és ami tanulság belőle azt vagy megfogadják, vagy nem. Viszont nem izgat már, mert más dolgok foglalkoztatnak. Csalódtam is persze kicsit, de ez a mostani állapotomban lényegtelen. Múlt héten jutottam ebbe az állapotba és felszabadító volt. Csalódtam már - utólag - magamban is, de elfogadtam, hogy ember vagyok és hibázok, és tudtam mástól bocsánatot kérni évekkel később. Viszont nem fog hiányozni azt hiszem a bocsánatkérés , pont ezért jó, ha mégis kapok. Örülök, hogy rendeztem a dolgaimat másokkal, és másként tudok már beszélni pár emberrel.

Ami plusz és fontos: nem begubóztam, hanem nagyon is kinyíltam az utóbbi fél évben. Ez is hozzájárult a mostani állapotomhoz. Még hálás is lehetnék az elmúlt időszakért, mert pár emberen keresztül tovább szélesedett a világképem, és kaptam pozitív, jó visszajelzéseket. Ezek mind-mind fontos dolgok. Voltak lányok, akik között volt aki flört volt, testi kontaktus nélkül, volt akivel csak haverkodás, és volt akit komolyabban el tudtam volna képzelni, de mind fontos volt az elmúlt fél évben. Kialakultak ezekből új barátságok, ismeretségek is. És ez jó.

Eljutottam addig, hogy most már megint el tudok fogadni magam mellett valakit. A szükséges idő eltelt, tanulságai megvoltak. Lesznek még kisebb utózöngék, de ez az élet rendje és szépen beleilleszkedik majd a hétköznapokba.

Edzés, diéta

Ne szépítsük: elhíztam. Megint. Lehet keresni az okokat, de felesleges. Most a megoldások az érdekesek. Azért is írtam ki a blogra, hogy nyoma maradjon, így is ösztönözzem magam.
A feladat:
- 3 hónapig minden héten legalább 2x2 óra és 2x1 óra folyamatos mozgás (bicikli, futás, torna, bármi, csak egymás után legyen, leginkább kardiós edzések)
- le kell mondani az édességről minimum 1 hónapig
- le kell mondani az alkoholról 30 napig, minden szinten, utána 2x2 deci vörösbor maximum, valamint a már lefoglalt borkóstoló 25-én)
- minden reggel KELL reggelizni, de olyat, amiben van növényi rost vagy minimális szénhidrát, a lényeg, hogy legyen bennem valami
- gyümölcs: minden nap 1 gyümölcs legalább
- este 7 után nincs kaja (tudom, 6 óra, de ez nem kivitelezhető és a mozgás miatt majdnem mindegy)
- minnél több zöldséget és halat enni
- amit lehet magamnak megfőzni, szendvicset előkészíteni

Utóbbi jár a legtöbb munkával, de a legtöbb eredménnyel is: tudom mit eszek, pontosan mennyi kalória van benne és miből van. Nem lisztezem agyon - sőt, én általában semennyire - a főzelékeket, és csak friss árut rakok a kosárba.

Mit várok ettől:

- természetesen súlycsökkenést és ettől jobb életérzést

- könnyebb mozgást

- elégedettségérzést

Kire számítok:

- elsősorban és egyedül magamra, de lesz aki segítség lesz

- Atom, aki mindig támogat a jó célokban

- E. akivel sokat fogok futni

- többi barátom, akik biztatnak és szokás táplálják az önbecsülésem pozitív megjegyzésekkel :-)

Hát, ennyi a feladat.

Kütyük

Félelmetes, hogy mennyire le tud kötni embereket egy-egy kütyü. Ez alól én sem vagyok kivétel.
Eddig az okostelefonoktól írtóztam, mert telefonálása nem annyira lehetett használni őket, sokszor összeomlottak, újraindultak, megálltak. Az áruk arany, a szoftver zárt. Ezért vártam az Android-ot. Meg egy jó telefont. Végül találtam egy kompromisszumos készüléket.
Most örömködöm a telefonomnak, tud mindenhogy kommunikálni, megmondja a GPS és Google Maps, hogy hol vagyok. Bármelyik hálózatba be tudok lépni. Látom mindenhol az e-maileket.
Erre elkezdtem gondolkodni, hogy most a fenébe, ezek szerint már mindenhol lehet dolgozni...
Meg mindenhova befurakodik a Facebook, a Gmail, az e-mail, skype, twitter, stb. És ez valahol borzasztó is egyben.
De hiszek a választás szabadságában és a józan eszemben.
Nem tagadom: jól jön, hogy nem kell a laptopot elővenni egy találkozó időpontjának megtekintéséhez, tudok telefonról időpontot módosítani ami megjelenhet céges és vállalati naptárban, Google Calendarban stb. Ettől függetlenül elhatároztam: amikor nem kell, nem nézem meg és nem szinkronizálom az alkalmazásokat, adatokat. Kíváncsian várom, hogy mennyire sikerül ez az elhatározás. Erőteljesen dolgozom az ügyön, hogy így legyen.

Szíven ütött

Két férfi beszélget egy bisztróban. A beszélgetés jól hallható.

Az egyik azt mondja: - Egy pillanatra pontosan azt éreztem, amit akkor és pont ezért húztam be a kéziféket, de nagyon gyorsan és rükvercbe kapcsoltam. És ezért éreztem, hogy igazam van, mert most én is pont így érzek. És nevetséges, mert azt mondtam én nem fogom ezt csinálni, tudni fogom megélni az új kapcsolatot. És ezzel lettem bizonyos, hogy jól éreztem amit éreztem, most megértem, mi volt vele. Azért álltam meg, nem akartam megint kitenni magam ugyanannak.
- A másik válaszol: De nem szar ez, hogy nem tudsz már ugyanolyan szerelmes lenni, mint akkor, régen?
- Válasz: De, pontosan ugyanezt gondoltam. De idővel biztos változni fog és megint bízok, és remélem nem szívja meg senki.

A lélek tisztasága

Furcsa egy dolog az ember. Tud nagyon szeretni, tud nagyon utálni, és van amikor közönyös. A mindent elfoglaló szeretet helyébe a folyamatos gyomrozás, a másik viselkedése miatt közönyös, sőt, néha kárörvendő tud lépni.

Nos, megvan mire célzok? Igen. Én is gyarló ember vagyok. Tele ellentmondásokkal. Megesett már, és szörnyen elkeserített, hogy akit szerettem, "megőrültem" érte, az a viselkedésével elérte, hogy ne érdekeljen mi van vele. És megrémültem magamtól, hogy akkor én tudok majd nem szeretni valakit? Hogyan élem le valakivel az életem? Csak hazudni fogok később? Vagy csak megszokom és félek majd váltani? Sok kérdés merül fel ilyenkor.

A nagy kérdés, hogy szabad-e ilyenkor megrémülni? Vagy el lehet fogadni ezt úgy, mint egyenes következményét a másik viselkedésének. Már másként kezelem a helyzetem és nem félek magamtól, elfogadtam, hogy a fizika törvényeként ismert hatás-ellenhatás itt is él, a lelkek között.

De ez még semmi. A rosszabb, amikor a másik kicsit megszívja. Hallottam egyszer egy mondást, ami nagyon emberi: a legőszintébb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. Hát igen, van amikor az ember egy hír hallatán, - ami természetesen nem baleset vagy tragédia, hiszen akkor bármi volt is, mindig ott vagy a másik mellett - kesernyésen elmosolyodik és azt mondja: na, ez kellett neked, ezt akartad? Velem, mellettem ez megtörtént volna? Nekem is volt ilyen élményem, nemrég. Előtte csak évekkel korábban. Egy pillanat múlva szégyelltem magam, mert nem érdemli meg a másik, hogy szomorú legyen, főleg, mikor ő meg drukkol neked - bár nem csak mondani kell dolgokat, de úgy is tenni - , de beláttam egy dolgot, azt, amit eddig is tudtam. És úgy éreztem igazam van, illetve bizonyosságot nyert. Viszont csalódást is éreztem és azt, hogy meghalt végre bennem valami. És ez felszabadító dolog volt. Cserébe félelmetes is egyben. Mert már régen másfele tekintettem, de nehezebben ment, kellett hozzá egy különleges személy és egy valaki, aki kellett, hogy átvészeljek egy hónapot és a karácsonyt. Neki is csak sok boldogságot tudok kívánni, nagyon megérdemelné. Vele is rosszkor, vagy mondhatnám rossz sorrendben találkoztunk. A szomorúság főleg azok után jött, amit hallottam mástól, amit én előtte soha nem hallhattam. Jobb volt csak most hallani. Jó titokzatos, mi? Nem baj, kell ennyi.
És akkor utaztam el.

Jókor jött a snowboard és a magas csúcsok, a gleccser, a metsző, tiszta hideg, a fényes és patyolat tiszta táj. Ahogyan ott fent álltam a csúcson, majd lecsúsztam a deszkán, ahogyan koncentráltam a lejövetelre, a kanyarokra, a bukkanókra, a deszka élének leszorítására a meredélyen, az kisöpör minden más gondolatot. Amikor lecsatoltam a deszkát és felmásztam a fém sodrony-kötélen a Mölltal csúcsára, ahogy végignéztem a tájon, az ősi hegyek méltóságteljes látványán, ahogy szilárdan állnak, mint megkövült ősi bölcsesség, mely sokat látott már, de mindegyiknél bölcsebb és mindegyiket túléli. Az Alpokon keresztül jött már Hannibál, látott római légiókat, világháborúkat és ki tudja még mi mindent az ősi időktől kezdve. De ők ugyanolyanok, és olyanok is maradnak. Ahogy ott álltam, megtisztult a lelkem, valami megmagyarázhatatlan békesség szállt meg. Kibékültem mindenkivel, akire haragudtam nemrég, akiben csalódtam és reménnyel tekintettem a jövőbe. Jó volt ott állni, aztán lejönni a hegyről és vigyorogni a barátomra a hüttében, aki lehetővé tette most ezt az utat, köszönet neki. Rájöttem, hogy elég 5 perc is ilyen áldott, nyugodt állapotban.
A gyönyörű tiszta táj és fehérség az én lelkemet is kitisztította és olyanná tette, mint az egészséges, tiszta,patyolatfehér hótakaró.