Most még arra gondolok, hogy milyen jó lett volna így találkozni. Nem álmokban élek, de nem fosztom meg magam attól, hogy tudjam, érezzem a másik lehetőséget. Tiszta lappal indul mindenki, nincs kötöttség, nincs "bújkálás", nincs félelem, hogy mi lesz, ha... Csak az van, hogy mindenki nyíltan vállalhat mindent, mindenki lezárta az előző dolgokat, és úgy találkozunk, ismerkedünk, és szeretkezünk, hogy már mindenki tisztára sikálta az életét, és ebből indulunk ki. Tiszta helyzet, amiben felkészülten várjuk a másikat arra, hogy egymásra találjunk. Ahol az én és őt felváltja a Mi. Amiből sokkal jobb lehet, mint ami volt - és már az is egy nagy, és gyönyörű történet. És erre koncentrálok, mert ezt akarom álmodni. Az álmok ugyanis valósággá válnak néha.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése