A tökéletességre törekvés, a mindent elmondani akarás jól jön az oktatásban és munkában. Nem mindig jön jól az emberi kapcsolatokban. Távol lehet vele tartani azt, akit közel szeretnél tudni. Ellenkező hatást vált ki, nem közelebb hoz. Hiába igaz amit mondasz. Van amikor nincs ideje. Én ezt mindig tanulom. Megértem, ha ez távolít, de nem mindig tudok másként viselkedni, ki kell mondanom a dolgokat. Talán mert 18-20 éves koromig nagyon visszafogtam magam. Aki ismer ez hihetetlennek hangzik. Annak is megvolt az oka, de kitörtem belőle. Nyomot persze hagyott.
Remélem van még esély és lesz még alkalom. És kiderül, hogy nem kell tartani semmitől, és olyan minden, mint egy bizonyos névnapi köszöntésen ami nálam volt, pezsgővel, nevetéssel, jó érzéssel és egy éjszakai telefonhívással :) Vagy örömmel, hogy felhívom, akár, mikor külföldön vagyok, akár csak itthon, de örülnek a hangomnak, én pedig a másiknak és nevetünk.
Persze tenni is kell érte. Akkor is, ha ez már megtörtént. Ahogy sok más is és mégis, lehet újabb esélyeket adni. Remélem kapok és én is adok mindenkinek amikor hasonló szituáció van. Csak olyat várhatok el, amit én is megteszek másnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése