Akkor most félig tele vagy üres?

Ki tudja? Attól függ hogyan érzed. Ma is sok különös gondolat kering a fejemben. Érdekes mások blogját és gondolatait is ismerni. Van akiből erőt lehet meríteni, érdekes látni, hogy más is küszködik, de próbálkozik. Érdekes olvasni azt, hogy mi történik másokkal, hogyan élik meg a saját drámáikat, történeteiket. Jó olvasni, hogy próbálkoznak, nem adják fel, pedig nekik is van elég gondjuk. Azt még jobb, ha közben sok jó történik, hiszen ha ott lehet, akkor miért ne lehetne nálam is minden rendben. Egyátalán, van-e tragédia vagy csak "szeretek" szenvedni? Vagy egyszerűen nekem ritkán alakul ki kötődés valaki iránt és ezért visel meg, ha már nem kellek és azt mondják semmi nem is volt olyan igazi és én többet láttam bele a dologba, mint ami volt? Aminek ellentmondanak a közben kapott érzések, ahogyan a szemedbe néznek és az elhangzott - őszinte - szavak. Hát, igen, a szavak hatalma... Erősebb néha, mint a kar és a kard. Több erőt ad, mint bármi, ha a szeretetett kedves szájából hangzik el és nagyobbat sebez, mint a legnagyobb szablya, ha szintén a szeretett személy szájából hallod.

Azt vettem észre, hogy a ma gondolkodó embere talán túl sokat filozofál, túl könnyen mond ki dolgokat és túl könnyen ítéli meg úgy: ez nekem nem jó és váltok. Majd küzd. Nem akkor küzd, hogy megmentsen valamit, ami jó volt, mert az számára már elmúlt. Utána küzd, és keres hogy megtaláljon valamit, ami talán már ott volt nála. Vagy nem találta meg, az is elképzelhető, de utána azért küzd, hogy ne a régi dolog hiányozzon, mert valamiért mégis hiányzik. Előbbit nehéz elmondani valakinek, akit szerettél úgy, hogy ne bántsd meg, mert még szereted, tudod, hogy úgy sincs már jövőtök, mert zsigerből ellenáll a másik, bántani meg minek. Ha magadban tartod, akkor pedig felemészthet. Furcsa dolgok ezek és látni kell a jót, meg kell találni a becsukódott ajtóval kinyíló ablakot, de ehhez először rendet kell rakni lelked szobájában. Amint elpakoltad a romokat, akkor megtalálhatod az ablakot, ahol friss levegőként tör rád a boldogság. Megborzongsz, ahogyan hozzád ér, eltelsz a jóval és már nem hiányzik a régi szoba, aminek becsukta az ajtaját a benne lévő szeretett lény, mert itt is jól érzed magad és a pillanat varázsában úgy érzed, hogy célhoz érkeztél, megtaláltad az otthonod. A másik karjában, gondolataiban, mosolyában.

Talán túl sok a kérdés és a gondolat. Lehet nekem is össze kellene írnom, ahogyan a lenti dalban tanácsolják, hogy mi minden az, ami jó. Van aki képes ezeket az érzéseket megénekelni. Azt hallottam egyszer egy Muzsikás koncerten, hogy a szép éneklés az egy imádság Isten felé. Nem vagyok túlzottan vallásos, de ez a mondat sok mindent kifejez és van benne igazság.

Ha még jobb verziót akartok látni és hallani, akkor kattintsatok ide, sajnos ezt nem lehetett beépíteni a blogba, le van tiltva a funkció:
http://www.youtube.com/watch?v=-iX1CQJ_0l8

Punxsutawney Phil rulez :-)

Nézzétek meg ezt a weboldalt:
http://www.punxsutawney.com/
Na, mi jut eszetekbe erről? Igen! Bill Murray zseniális alakítása az Idétlen időkig című filmben. Ez az a dolog, ami ma fel tudott dobni.

van ilyen nap is

szerintetek?

Kis lazítás

Kell néha. Főleg, ha alámerülsz az emlékekben. Sokszor mondtad, sokszor hallottad. Egyszer szeretnéd már csak utoljára mondani és utoljára hallani és leélni egy életet a másik mellett.

elfog néha még egy érzés

"When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
An now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
An you don't walk so proud
Any more, and what for"

Ne költözz a kertvárosba!

Ez jöhet le a felszínes nézőnek Kate Winslet és Leonardo DiCaprio által ábrázolt házaspár filmre vitt történetéből. Pedig a kertvárosi környezet az csak egy díszlet. Szerintem. Lehet, meg is határozza a mindennapjaid hangulatát. Az igazi baj a háttérben húzódik meg: a nem visszahúzódó, nem csak baba-termelésre beállított nő nem viseli el, hogy otthon üljön és annyi dolga legyen, hogy rendben tartsa a házat. Szerintem sem egészséges, ha egy kreatív nő, aki még sok mindent el tud intézni, csak be van zárva. Láttam már pár nőt befordulni és az őrület kezdetére sodródni, ahogyan nőtt a feszültség. Meg is értem. A gyerek sok energiát köt le, egész nap csak pörögni, nem kimozdulni, ebbe simán bele lehet rokkanni, leginkább szellemileg. Az sem jó persze, ha a gyerek folyamatosan üres lakásba megy haza, mert akkor nincs meg a szükséges kontroll - lássuk be, kell az -, a középutat kell megtalálni. Amikor mindenki dolgozik, "szocializálódik", de megvan a családi elfoglaltság, törődés is. Itt sem csak azon múlt a tragédia, hogy kik a szomszédok. Kate Winslet karaktere megpróbálja megmenteni még az utolsó pillanatban a kapcsolatot, a szerelmüket, egy - talán csak annak tűnő - kétségbeesett lépéssel. DiCaprio karaktere a földön járóbb, annyival is esendőbb. Ő is rettenetesen szereti a feleségét, és szenved is. A filmben megjelenik, hogy milyen az, amikor két ember elmegy egymás mellett és az egyik - a nő - nem képes már semmilyen módon alkalmazkodni, mert bezárva érzi magát. Számára csak egy út létezik. A férfi praktikusabb, de megalkuvóbb is. Ismerős az érzés, mikor valaki úgy gondolja, hogy neki ez rossz, Te még szereted, de Ő már nem hajlandó megkötni semmi kompromisszumot, pedig Te már megkötötted előre. Talán túl sokat is és ez is baj. Talán néha túl sok a jóból.
A filmről pedig csak annyit, hogy zseniális. Volt olyan rész, ahol szinte fordultam volna el. Tudtam mi következik, nem ért váratlanul, de pont az az elkerülhetetlenség volt a legrosszabb benne, hogy tudtam, hogy meg fog történni az amit gyanítok. Olyan jól volt megkomponálva az egész: a zene, a képek, a hangok, a hangerő hozzá, a beállítások, a fény, minden. És Kate Winslet. Az arcjátéka zseniális. Én most odaadnám neki az Oscart. Igaz, a Vicky, Christi, Barcelonát még nem láttam és azt mondják Penélope Cruz is zseniálisan játszott. Meg kell nézni azt is hamarosan.
Szóval, szabad ám kertvárosba költözni, csak nem olyanba, ami élőhalott. Az is lehet nem mindenki alkalmas a kertvárosi létre. Kompromisszumokat kell kötni, mint mindehol az életben Mérlegre kell tenni, hogy mi az ami kell és mi az amit kapok, mi az amit elviselek. Én azért kiköltöznék egy kertvárosi környezetbe, ha úgy adódik. Mondjuk ha egy óránál többet kell utazni akár tömegközlekedéssel, akár autóval, az már feszegetné a határaimat.

Bolt és bolt

Ma céges ügyintézésből az irodába menet bementem két boltba is. Az egyik egy ruha, a másik egy cipőbolt volt. Mind a kettő a Rákóczi úton. Egymástól körülbelül 50-60 méterre. Mégis ég és föld a különbség. A ruhaboltban, nevezzük meg, Griff Gentlemans, mikor megkérdeztem, hogy a nekem tetsző pulóver van-e L-es méretben, esetleg raktárban, akkor biztosítottak, hogy nincs, de megnézte az eladó hölgy, hogy melyik boltjukban van adott méretben, az adott termék. Amennyiben biztosra mondom, hogy elviszem, akkor lefoglalta volna és a kollegával elhozatta volna, mivel úgyis megy áruért a másik üzletbe. Basszus, ezt nevezem kiszolgálásnak! Vásárlónak éreztem magam. Gyorsan meg is néztem majdnem, nincs-e nálam az útlevél, meg valami vízum, megint Új-Zélandon vagyok-e. A másik boltban kiderült, hogy nem, még mindig itt vagyok. A tipikus életunt eladó: igénytelenül festett haj, rosszul festett köröm, keresztrejtvényt fejt vagy valami ilyesmi, alig akar nekem segíteni - nem papucsért mentem, hanem cipőt néztem, ami nem is lett volna olcsó. Mondjuk ki, 20.000 forint. 50-es, eladásban ráncosodott eladó hölgy, a szokásos csücsörítéssel és amikor nem veszem meg amit felpróbáltam, akkor meg kiül az arcára a "francnak jön akkor be ide zavarni" kifejezés, a sértett hang. Hát, mammer, hordjál te nem jó méretű cipőt. Mind a két hölgy azonos korú, de más boltnál dolgoznak. Úgy látszik van olyan üzlet, ahol sikerült elmagyarázni az eladóknak vagy eleve csak ilyen habitusúakat vesznek fel, hogy a vásárlót segíteni kell. Direkt nem a ki kell szolgálni kifejezést mondtam. Mi ketten, az eladó és én ugyanis partnerek vagyunk. Ő segít nekem, hogy a megfelelő terméket kapjam, amiben örömöm telik, én pedig segítek fenntartani a boltot és ezzel az állását. Mindkét fél számára jó üzlet. Csak van aki ezt még nem érti. Nem kétséges, hogy a mostani válságos idők folyamán vajh' melyik bolt fog fennmaradni, ha a vásárlók visszajárásán múlik a sorsa.
Természetesen illedelmesen köszöntem, még a "gagyi-mami" eladónak is. Már bejövetelkor. Csak, hogy tisztázzuk. Mi ebből a tanulság? Semmi :-) Csak megosztottam. Ma volt jó pár dolog, de az hosszú poszt, meg súlyosabb témákról. De már annyira elegem tud lenni lakásfelújítással járó dolgokból, hogy most inkább nem írom le.

Melegkonyha

Pénteken megnéztem a Melegkonyha című spanyol vígjátékot. A főszereplő egy szakács, Maxi, aki mellesleg meleg. Nem mellesleg pedig van két gyermeke. Furcsa, mi? Persze ebben is van ráció, a film megmutatja, hogy vannak olyanok akiknek meg kell küzdeniük az előítéletekkel és rejtőzködniük is kell, de ez nem dráma akart lenni és nem boncolgat morális kérdéseket. Legalábbis nem jobban, mint ami a történethez szükséges. Komédiának viszont óriási. Ötletes, szép megvalósítás. Jó zenék is vannak benne, a szereplők is jók. A mindig a szerelmet kereső, nem kicsit extrovertált nő, a melegségét rejtegető argentin focista, Maxi a szakács és idióta beosztottja, Ramiro. A családja sem semmi, az alatt a rövid idő alatt, ami jut a bemutatásukra, maximálisan teljesítik a feladatukat. Zakkantak mindannyian :-)

Most DVD-n éppen az Ádám almái mennek. Ez egy baromi jó film. Ezt is a Cirkóban láttam, tavaly tavasszal. Akkor is éppen Ildivel voltam ott és azt is ő ajánlotta. A Cirkó műsorát egyébként mindig érdemes megnézni. Az amerikai álomgyár filmjei mellett mindig érdemes és kell is figyelni a Cirkó, a Művész, a Vörösmarty, az Odeon és a Puskin mozi műsorát. A minőségi filmek nem mindig a nagy költségvetésről ismerszenek meg. Ezeken a helyeken lehet megtalálni általában a jó európai filmeket. Van persze rossz film ezek között is, de azért általában jó a műsor ezekben a mozikban. Legalábbis szerintem. Szóval nézzétek mindig a műsort és nézzétek meg ezt a filmet :-)

Az emberi szemétség határai

Vagyis inkább határtalansága. Most olvastam, hogy egy "kedves család", a megváltozott munkaképességűek fogalakoztatása után járó állami támogatásból több, mint 5 milliárd forintot vett fel. Cserébe elfelejtették visszafizetni. Elgondolkodom, hogy ezek milyenek lehetnek? Szándékosan nem írtam az ember szót. Ezek után pedig csodálkoznak sokan, hogy miért nem akarják támogatni az alapítványokat, miért gyanítanak sokan lenyúlást az adó 1%-ra pályázó alapítványok mögött is. Szégyen. Remélem elkapják ezeket és letöltendően kapnak vagy 30 évet. teljes vagyonelkobzás mellett. Persze ilyen itthon nem lesz, valószínűleg. Főleg, ha tényleg voltak politikai kapcsolataik. Végülis az 5 milliárd mellett 26 milliárd forintnyi áru is átment a kezükön. Hát, nem tudom ennyi idő alatt hogyan nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben.
A legfelháborítóbb viszont tényleg az, hogy azokat a szerencsétleneket hitegetik, használják ki, akik a legrászorultabbak közé tartoznak. Őket is oda kellene taszítani, a luxusból és jólétből, a létfenntartás minimumára. Szegény rokkantak - kb. ezt takarja a megváltozott munkaképességű - még akarnak dolgozni, miközben mások "lebabáznak" 6-7 kölyköt, igaz, azoknak a kölyköknek sem jó, és megélnek belőle. Aki viszont dolgozik, az így jár. Hát, szép példamutatás, mondhatom. És csodálkoznak, hogy itt tart az ország, ahol. Külön postot megérne, hogy mi mindent kellene itthon megszüntetni és hogyan lenne érdemes munkára serkenteni az embereket. Nem hiszem el, hogy valaki a primitívség szintjére akarna megint süllyedni, ha látna valami követhető példát, hogy megéri dolgozni. Vagy csak idealista vagyok?

Snowboard

Már várom. Akartam írni erről már egy postot, de annyi más téma került bele egy rosszabb napon, hogy inkább nem küldtem be. Viszont ez most minimálon marad, linkelek hozzá egy videót, hogy látni lehessen miről is van szó, mit szeretnék. Szóval, nem sok dolgot, annyit, hogy legalább ne törjem össze magam és megtanuljak siklani :-)

Esetleg kisebb buckákat be lehet vállalni. Majd megnézek több filmet is, hátha segít az elmélet elsajátítása a gyakorlat előtt :-)

Vadászmester...

Vannak napok, amikor nem marad más így este, csak az, hogy felkelj, odagyalogolj a fagyasztóig, aztán kitölteni egy adagot fent nevezett nedűből. Aztán üveget vissza, felét ott meginni, a maradékkal pedig leülni, kifújni a levegőt. Berakni mondjuk egy kis Lambet, Airt, Thiveryt. Aztán fogat mosni és lefeküdni aludni. Megvan a ma esti program.

Apró örömök

Kiderült van egy rendszeres olvasóm :-) Legalábbis akiről tudok. Zs., légy üdvözölve. Nem tudom, talán csak azok látszanak akik feliratkoznak az frissítésről szóló hírekre. Jó lenne tudni. Majd utánanézek. De láttam olvasóm is vezet blogot. Jó volt olvasni azt is. Körbeérnek a kapcsolatok :-)

Az előbbi depis szám után akkor küldök egy vidám számot a világnak és benne magamnak! ;-)
Lehet már volt, de nem baj, ezt annyira szeretem. Szép szöveg, jó zene, jó hang. Ennyi kell csak.

Szopóág, új-magyar siralom, ilyesmik

Egyik legjobb barátom Ricsi mondása megragadt bennem. Egy neki durván melós napon felhívtam, kérdeztem hogyan megy a sora mostanában? A válasza figyelemre méltó volt: áh, semmi különös, csak a szopásos. Hát, dobtam egy hátast majdnem, úgy kellett figyelnem nehogy hangosan felnevessek a vendéglátóipari egységben, ahol ültem.
Hát, ez most nekem is egy ilyen nap volt. Bár a múlt hét péntekhez képest viszonyítva egész jó. Nem mintha nyavajogni akarnék, mert van aki minden nap ezt éli meg és még éhbérért is dolgozik, szóval összeteszem a két kezem, hogy van meló és még fizet is. Ma délután is végig erre gondoltam. Ebből lesz meg az új TV. Igaz, régi sincs, jól elvoltam nélküle pár évig :-) Meg ebből lesz meg az új konyhai munkalap, ebből újítottam a lakásban, ebből vettem hűtőt stb. Szóval igazán nyűgös voltam ma. Talán azért mert fáradt voltam. Nem tudtam jól kialudni magam és ez rányomta a bélyegét napomra. Pedig a pénteket reggel héttől este fél nyolcig melóval töltöttem, utána meg otthon este tízig festettem, csinosítottam a konyhát, mégsem voltam olyan fáradt a végére, mint ma egész nap.
Aztán meg segítek V-nek fordítani a diplomamunkájához anyagot. Neki nem mondtam, de ez igazi szopatós szöveg. Olyan választékosan van leírva angolul és olyan témában - színérzékelés -, hogy azért néha én is megvakartam a fejem a mondatszerkezeten és a szavak széles körén. V megkérdezett a teljes anyagra egy tolmácsot is, hogy mennyiért csinálná. Nem csodálom, hogy majdnem lefordult a székről, mikor meghallotta az árát. Azért csodálom a csajt :-) Nem rest megkérdezni szakembert, akkor sem, ha "csak" anyaggyűjtésről van szó. Mondjuk nincs is szerencséje, mert angolul megérteti magát, de ez a szöveg tényleg magasra teszi a lécet. Tudományos folyóirattól mondjuk az ember ne is várjon gagyit.
A fordításra visszatérve: mennyivel könnyebb csak megérteni a jelentést és a szavakat, mint újra értelmes magyar mondatokat alkotni az eredeti szövegből. Régebben ráadásul jobban ment. Szabad szoftverekhez fordítottam szöveget, meg előtte én fordítgattam más szövegeket, kihasználva az igen intenzív középiskolai angol képzés - heti 11-12 óra - hagyatékát. Viszont a szöveg érdekes, meg tudok segíteni valakinek akit szeretek. Már más, mint nem is olyan régen, de még szeretem. Egy idő után a sértett büszkeségen felülemelkedik a szeretet, ha tényleg igazi volt. Van egy mondás is, azt hiszem Tatiosz: A szeretet ami elmúlik nem is volt igazi szeretet.
Elvileg V fog vigyázni a kecóra is amíg snowboardozok. Rá merem bízni, mert tudom, hogy szépen gondját viseli majd a 9-10 nap alatt, amíg távol leszek.
Furcsa érzések is kerülgetnek egyébként. Próbáltam jó pár dolgot elhessegetni magamtól, olyan gondolatokat, amelyeknek semmi értelme. Jó lenne már - átvitt értelemben is - meglátni a napot és érezni a melegséget, valaki mellett felébredni, valaki haját végigsimítani, belecsókolni a nyakába, nézni, ahogyan reggel nyújtózik és csókot lehelve az ajkára felkelni. Érezni, hogy a szeretet amit adok jól esik és ugyanezt kapni vissza. A nyár jól telt, de az ősszel nem csak a levelek hullottak, a lelkem fájáról is lehullottak a boldogság levelei. A télen még küzdöttem, küszködött a létem, de mindenhonnan van felállás. Ami volt, annak el kellett múlnia úgy látszik, de majd jön megint a tavasz és ugyanúgy megtalálhat, mint V-vel a tavasz végén. Amikor beleszartam mindenbe, nem görcsöltem rá, hogy most úristen mi lesz. Nem kapkodni, a hal is akkor akad jobban a horogra, ha ficánkol. Jól érezni magamat önmagammal - nem bezárkózva! - nem feladni magam és nekifutni az életnek megint, akár vissza is pattanhatok, majd megint megpróbálom. De néha nagyon szar tud lenni, ezeket a napokat kell túlélni. Nem kellene ennyit nyűglődni. Végül is sok választás nincs, tovább kell menni. Lehet, csak aludni kellene egy nagyot és minden szép lenne.

Árnyék lemezlovas

Ehhez szerintem nem kell comment :-)
Vagy mégis? Egyik kedvcem, DJ Shadow egyik legismertebb műve ez. Csak samplekből áll.
De mégis jó, igaz van amit jobban szeretek, de most pörögni kell és a lassulás nem megengedett :-)

Protokoll

Érdekes előadáson ültem ma. Novák Zsolti, akinek nagy-nagy respect minden tekintetben, készített egy tanfolyami anyagot: protokoll informatikusoknak. Kicsit késve - a munka ördöge - sikerült beülnöm a demo előadásra és nagyon jó volt! Mivel voltam már kettő darab hasonló előadáson, ahol előadástechnikát, tárgyalástechnikát is tanítottak, ezért voltak ismétlődő dolgok. Azonban volt jó pár újdonság: hogyan kell névjegykártyát odaadni, milyen módon illik és hova kell ülni, mikor és ki után vagy előtt mész be egy ajtón, hogyan fogsz kezet, ha a másik nem a protokoll szerint teszi meg vagy dominálni akarstb. Egyszerű dolgoknak tűnnek, egy részüket önkéntelenül is csináljuk, - például férfi megy előre - de egy részük olyan, ami nemzetközileg rögzített protokoll. Vendéglátóként és vendégként ki köszön elsőnek, ki ajánlhatja fel a tegezést és mikor, mikor lehet vagy kell(!) tegezni, hogyan tegezel magázva - érdekesen hangzik, ugye? Az is volt. És sok is. Azonban Zsoltinak van egy elég jó előadásmódja is. Egyszerűen csak odafigyelsz rá, nem tudsz más fele nézni.

Ezek azért is fontos dolgok, ha tárgyalni mész olyan helyre, ami nagy és jó megbízásokat ad, mivel az ottani döntéshozók is tanulják ezt. Az első benyomás pedig fontos. Amennyiben azt látják rajtad, hogy igen, Te is tudod, akkor beljebb vagy egy lépéssel. Várom a szerdai folytatást.

Előre hát!

Vágjunk bele az új évbe! Több szerencsével, még több szeretettel, nagyobb hittel, mint az előzőekben! Higgyünk magunkban, a párunkban, barátainkban, társainkban. Fedezzük fel a mindennapok örömét, az otthon melegét és ontsuk magunkból a szeretet, hogy a világ is jobb legyen!