2010. október 11., hétfő

Az élet

Most minden jó. Minden nap egy csoda... Ezt hallottam pár embertől mostanában. Meg azt is, hogy "ez a biztos és ezt kell éreznem". Mindegyik esetben azt gondolom: csak nehogy sírás legyen a vége.

Illetve nagyképű leszek. Az lesz, ha a dolgok nem változnak. Viszont az életben az a csodálatos, hogy minden tud változni, az emberek is. Így, ha változik valaki valakiért - de leginkább saját magáért -, hogy a jó társat ne veszítse el, akkor van remény. Most viszont a pletykapadot, meg a közös sírást látom 40 évesen, hogy miért történt így. És ezt most minden tüske vagy önös érdek nélkül mondom. A közös régi dolgokat már lezártam, viszont maradtam aki vagyok, néha nem jó, de megmondom a frankót, hogy mit gondolok.
Talán Gábor barátomnak van igaza: van aki mindig megmondja az igazat és a véleményét, a többieknek meg vannak barátai. Viszont nekem olyan csodálatos barátaim is vannak, akik leteremtenek engem, mint a pengősmalacot, ha kell, de ők is értékelik, hogy megmondom az őszintét. Ez kell a jó élethez. Jó barátok.
Meg egy jó társ.
Jó boldognak lenni.
Csak néha baromi nehéz.

2010. október 10., vasárnap

A szeretet

Tatios is sokat beszél a szeretetről, ami majdnem mindennek az alapja, szerinte. Most elmondom én is mit gondolok.
A szeretet az én olvasatomban azt jelenti, hogy tenni tudok a másikért, kiállok érte és vállalok nehézségeket, mert már nem ÉN és Ő van, hanem MI. A pár. A társak.