Barátság

Azon gondolkodom milyen barát vagyok, ha egy barát, egy számomra nagyon fontos személy új pasiját nem tudom 100%-ban elfogadni. Ez valami nem indokolt dolog vagy csupán féltés és az előzmények ismeretében érthető dolog? Valószínűleg  a három valamilyen elegye. Én is csak ember vagyok. Hála Istennek. De pont ezért ismerem az embereket, és féltem azokat a gyermeki lelkű nagyon tiszta embereket, mint a barátom. Még ha ez most neki nem is a legjobb, hogy féltem. És itt jön be a kétség. De ez kicsit megnyugtató is, a túlzott magabiztosság lenne a vég kezdete.

Ez kell nekem

Ennyi egyszerű. Mondhatnám, hogy nem hagyom elmenni. Mondják, hogy aki szeret elenged. Aki még jobban szeret az küzd. Küzdöttem, küzdök, de próbálom a másikat figyelembe venni. Van aki nem ezt teszi és lehet jól teszi. Ez nem mindenkinek jön be, de van akinek bizonyos időkben igen. Én is más vagyok, más-más időkben. Most vágyam csak ennyi, mint a dalban. Meg Szabó Balázs koncertre menni :)

Szívemből szólók dala

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely
Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át
Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Szemhéjam ráborul a szememre, az agyam horizont, te vagy a nap, ha kel
Égboltom ölel, aztán éjjel tovatűnsz, remélem, egyszer magaddal viszel

Graz

2010

Hogy legyen olyan poszt is, amiben arról az évről szóló dalról van szó :) Talán lejött már, hogy Szabó Balázs zenéjét nagyon szeretem. A Suhancos nagyon jó volt. Tetszik a szöveg, a pozitív kicsengés, a zene, a dal. Szóval ez az érzés is itt van, és nagyon jó! :)

Újra megtalált dalok....

Mint ez is. Kicsit 2008-2009 érzésem van. Pedig inkább lehetne 2012 ősztől 2103 tavaszig tartó. Majd alakul, meglátjuk mi lesz. Van amit gondolok, elmondtam, leírtam, most nem így látják talán... talán sosem, mert már jól fog alakulni mindenkinek, talán nekem lesz igazam (most mind a kettőre adok esélyt, aztán meglátjuk). Remélem nem okoskodásnak vették, mert nekem minden gondolatom igaz. Aki nem ismerne, csak idetévedt annak mondom: amit látsz, azt kapod, nincs elrejtett, megjátszott beletörődés, hogy nem zavar valami, nem akarok megfelelni, persze akit szeretek arra odafigyelek. Szóval a dalok. Most megint ezek kerültek elém, pedig esküszöm nem kerestem őket. Felkavart pár érzést. Talán túlzottan hittem abban, amikor azt hallottam, hogy mindig kicsit szerelmesek lesznek belém. Talán rosszkor történt sok minden. Ezen változtatni nem tudunk, de javítani, jót "csinálni", azt igen. Úgy látom megvan még az az érzés kicsit, máshogy, az "édes november" nem volt véletlen. Meg a jó decemberi érzések. Akkor éreztem ugyanazt a melegséget. Persze elgondolkodik az ember ilyenkor, mi van, ha nem jön betegség, és találkozunk, mi van, ha jobban nyomulok, miért próbálkoztam mással, miért nem tartottam ki, stb. Részben hülyeség. Részben meg tudom, hogy alakulhat minden sokféleképpen, és az előzmények mellett a pillanatnyi érzéseink is nagy hatással tudnak lenni ránk, és ez átalakulhat hosszú távú dologgá. Na, végül sikerült hosszúra venni. Kicsit csapkodott a poszt, de ha végig írom, akkor hosszabb. Látszik, hogy most ezek kavarognak a fejemben. Nem értitek? Nem baj, vannak akik igen, nem tudom olvassák-e a blogot mostanában, az a 3 ember aki értheti ezt. Azért valami csak lejön talán másoknak is :) Nem életem posztja, sőt tulajdonképpen lehet felesleges is ilyen formában. De ez is az élet része, nem vagyok tökéletes.

Ezek a sorok teljesen visszatükrözik a gondolataimat. (A fentiek, és lentiek.)

"Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra."

Hozd el az éjszakát....

Lassan elmúlt a délután
A holnapra várva feszíti vitorláját
Az égnek az est
Csak egy újabb nap lesz
Isten búcsút intett a tegnapnak

Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát

A jövőm kérdéses
Fejem fölött lebeg a sötétben
Nem látom a fényt
Mert elvakít
Isten búcsút intett a tegnapnak

Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát

Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát
Hozd el az éjszakát
A napfényből nem viselnék már el egy újabb órát

Hozd el az éjszakát...

Talán egy új kezdet

de még nem tudom. Majd kiderül. Mit hoz, mit visz. Remélem elsöpri a hétvége a szomorúságot. Össze kell szednem minden gondolatom. Nem sokat kellene most írnom, de van bennem egy érzés. Bánat, csalódás, szeretet, értetlenség, aggódás, és dac. Mindez együtt. Úgy érzem akkor élem túl most, ha nem akarok kicsit belehalni, ha továbblépek. Akkor elveszítek valakit. Az sem jó. Nem tudom mi lesz. Követem az utam, és meglátjuk.

Érzés

Ez most ilyen.

A világ csodái

Nem azok, amiket a világ hét, nyolc, meg ki tudja hány csodájának neveznek már, hanem mi emberek! Akik szeretünk, szenvedünk, örülünk, bánkódunk, szeretnek minket, szeretnénk, ha szeretnének, fájnak dolgok, és boldogok vagyunk, mert szeretet is adunk, és kapunk. Mert képesek vagyunk minderre, együtt, minden bennünk van. Ahogyan képesek vagyunk a másik mellett állásra, mikor fáj valami másiknak, vagy nekünk éppen attól akit vigasztalunk. És aki nem hagy ott minket, mint barát, szerető, vagy életünk párja, csak mert éppen mi nem vagyunk jó passzban, vagy fordítva történt meg a dolog. Sok hülyeséget tudunk csinálni, sok bánat is érhet, és mi is okozhatunk azt, de ezek mellett aki ember, az szeretet ad, és örül annak amit kap, és többet, mint az a pár rossz dolog. És bármi is történik, az életben ezer csoda van, és egymásnak vagyunk a csodái! Ettől vagyunk emberek. Lássuk meg a jót a nehéz napokon, álljunk egymás mellett, lássuk meg a másikban rejlő csodát, mi akik barátok, szeretők, párok vagyunk. És rendben lesz minden.

A történelem ismétli néha önmagát

Hát akkor a blog miért ne tehetné? Október elején egyszer már kiraktam ezt, és most is gondoltam erre a dalra. Mert jó, mert van mondanivalója, és a The Texast is szeretem, nem utolsó sorban :) Most őket és Gunst hallgatok, mert az is jó. Patiance, Sweet child o' mine, Think about you, Paradise City... azok is klasszikusok... de most a Texasnak és Sharleen-nek van itt az ideje ma :)

Itt az ideje egy beszélgetésnek
Ez az amit soha nem akarsz hallani
Vicces, hogy tudnak (Téged) bántani a szavak
Ennyi év után is
Szeretnék hozzáfűzni valamit
Ahhoz, hogy miként téped szét a világod
És akárhányszor mondom ezt el Neked
Mindig bizonytalan szívedre fogod

Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek

Felébredni sosem könnyű
Szóval miért nem jössz ide
Mesélj az álmaidról, melyek kísértenek
Mesélj a titkos félelmeidről
Meg akarom változtatni a felfogásod
Bárcsak meg tudnám Veled értetni
Hogy ezt Te teremted magadnak
Ami szenvedést okoz Neked

Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek

A szavak, melyeket a fejedben hallasz
Soha nem hangzottak el, soha nem hangzottak el
A szív amit összetörsz, összetéveszted velem
összetéveszted velem

Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek

Bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől

Itt az ideje egy beszélgetésnek

Belső mosoly

Hát ez nagyon igaz tud lenni.

Egy, két, há', négy
Igen, igen, igen, igen
Igen, igen, igen, igen
Igen, igen, igen, igen
Oh igen
Adtál nekem szerelem félét
És olyan hamar befogadtál
A semmiből hoztad elő az érzéseim
Térj vissza délbe
Csak találkozz velem, készen állok
Hogy megmutassam magam neked



Szóval, ha elvesztem a türelemem
Meg kell próbálnod megérteni
(Próbáld megérteni)
Ha elvesztem a türelmem



Mert érzéseket keltesz bennem
Vad érzelmeket keltesz bennem
Megérinted a belső mosolyom
Feldobod a hangulatom
Szóval gyerünk, rendelkezz és szabadíts fel

Úgy váltod valóra a álmaim,
ahogy a csókjaid szomorúvá tesznek
Megtaláltad a folyóm, akkor
most el fogsz menekülni?
De babám, én készen állok
Beléd esek

Szóval, ha elvesztem a türelemem
Meg kell próbálnod megérteni
(Próbáld megérteni)
Ha elvesztem a türelmem

Mert érzéseket keltesz,
mert megvadítasz,
megérinted a belső mosolyom
Feldobod a hangulatom
Szóval gyerünk, rendelkezz és szabadíts fel

Szabadíts fel,
oh, oh, oh,
oh, oh, oh,
oh, igen


Mert érzéseket keltesz,
mert megvadítasz,
megérinted a belső mosolyom
Feldobod a hangulatom
Szóval gyerünk, rendelkezz

Érintsd meg a belső mosolyom
Gyerünk kapd el a belső mosolyom
Mosolyom, mosolyom, igen, igen

Néha egyedül kell lennem
Néha szükségem van arra, hogy hívj
Néha úgy feldobsz
Néha meg kell kérdeznem magamtól miért

Néha egyedül kell lennem

A jó és a szeretet

A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.

A szeretet nem kételkedik. A szeretet megbízik. Éppen ettől szeret.

Bölcs gondolatok egy ókori bölcstől. Tudom, és bízok abban, hogy a nehézségek után egy jó kapcsolat ugyanott folytatódik, ahol a legjobb volt. Szeretek, és bízok: ezt választom.

Adj bele mindent

ha valamit komolyan akarsz... Szerettél? Szeress újra! Egy csalódás nem veheti kedved! Újra tetszik akivel voltál, újra vele lennél? Jól érzed magad vele? Nosza! Nem csak a töltött káposzta jó melegítve. Évek, de akár hónapok alatt változhat annyit az ember, hogy már képes újra szeretni, de már nem arra figyel, ami zavarja, és meghaladja önmagát, mert aminek egyszer vége volt, az lehet még egyszer jó. Máshogy, ahogy minden változik, úgy egy kapcsolat is. Nem olyan egyenes és törésmentes, mint a sima acél, lehet itt ott hegesztve van, de ki mondta, hogy a másikra van esély? Ki mondta ugyanakkor, hogy nincs? Tedd amit érzel, de ne alkoss előre ítéletet, gondolatot, és adj bele mindent!

Nem jó a munka, nem elégít ki, többet szeretnél elérni? Merj továbblépni! Nem becsülnek a munkahelyen, a megbízónál? Harcold ki ami jár, vagy mondj fel, keress jobbat! Csak adj bele mindent!

Munkában, szerelemben, tanulásban, mindenben menj teljes gőzzel. Egyszerűen merd élni az életed, és egy döntést, ha meg kell hozni, akkor hozd meg. Gondolkodj, de a szíved is gondolkodjon! Mindent bele kell adni, mert csak így megy ez. Félgőzzel nem. Elhatározás után pedig tarts ki, tartsd magad ahhoz, amit elhatároztál. Van persze, hogy nem érsz célba, de ez nem kudarc. A kudarc az, ha nem tettél meg minden a sikerért. Adj bele mindent!

Ezt - is - jelenti nekem ez a vers, és ezért is tetszik. 

Amellett, hogy kitűnő a vágás, a zene, az egész, köszönöm a készítőnek ezt az élményt. Bukowskinak - az eredeti Hank Moody - pedig, hogy képes volt írni, és nem csak inni, és, hogy nem keresett kifogásokat. Azt is teljes gőzzel csinálta, de a verseit, köteteit is. 

Bölcs gondolatok

Ne gondolj a hanyatlásodra, 

mert bekövetkezik.

Ne gondolj a veszteségre,

mert veszteségek érnek,

 ne gondolj a szomorúságra, 

mert lelked sötétségbe borul.

Ne gondolj a rosszra,

 mert a mélységbe taszít.

A jó gondolat magasba vágyódás, 

szárnyalás, felemelkedés, ajándék.

A jó gondolat helyébe jót várj: 

a rossz gondolatokért ne várj semmit.

Az vagy, amit egész nap gondolsz

Zseniális

A férfi agy első randin, de a végére azért látunk a nőiből is valamit :)

Az ég köntöse

Volna csak enyém az ég köntöse,

arannyal hímzett ezüstszínű fény,

az ég kék, sötét s szürke köntöse,

melyben az éj jár s a hajnal s a fény,

azt teríteném lábaid elé;

de minden kincsem csak az álmaim;

álmaim terültek lábaid elé;

lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

(Szabó Lőrinc fordítása, eredeti W.B.Yeats)

Néha van ilyen is

Az arany partoktól a hét tengeren át
Utaztam, távolra és messze
De most úgy tűnik, egy idegen vagyok a magam számára
És mindaz amiket néha megteszek, az nem én vagyok, hanem valaki más

Lehunyom a szemem és az otthonomra gondolok
Újabb várost hagyok el az éjszaka
Hát nem furcsa, hogy nem hiányzik, amíg el nem távozik
És ott hagyom a szívem, és ott is marad halálom napjáig

Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz

Túl öreg már a kezem, rád gondolok
Nem tudom eltörölni a bánatot oly könnyen
Amikor nem találod a szavakat, nehéz egy újabb napot végigcsinálni
És sírni akarok, és az ég felé lökni a kezem

Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz

Csönd neked

Ehhez semmit nem kell írni. A dal elmond mindent. Szeretem az eredetit, szeretem ezt a feldolgozást. Nem véletlenül.

Akarom tudni?

Teszi fel a kérdést az Arctic Monkeys. Én is kérdezhetném. Én mindig akarom tudni. Megérteni, elfogadni, jót nevetni egy félreértésen, vagy levonni egy tanulságot csak úgy lehet, ha tudjuk a dolgokat.

Megfontolandó jó tanács

A koncerten pedig ott leszek :) Igaz, már böjti időszak, de legalább kocsival tudok menni :)

A tél....

nem ennyi lett volna, de a blogger/google nem helyezte el a videót benne. Most meg már mindegy. Aki várt valami csodát, attól bocs :) csak egy klipp lett volna, persze, mint mindennek ennek is van jelentése.

More winter

Néha

Néha kevés vagy, néha sok. Van amikor várnak, aztán hirtelen már nem. Vagy csak Neked tűnik hirtelennek. Vagy csak határozatlan valaki. Vagy túl határozott. Megint csapkodok, de ez van. Hatás, ellenhatás. Egyébként meg nem szoktam haragudni ilyenkor sem senkire, nem mindenki illik össze mindenkivel, de utóbbi időben éreztem, hogy van lehetőség erre, talán. Van ami nagyon-nagyon pozitív volt, és ezt tartom is. Néha nem 100%-osak a dolgok, de ez van. Nem a legjobb post életemben, de ez jött most ki. Van ilyen is :)

Okos gondolatok

Azok kellen(én)ek. Ám hiába vagy okos, vagy gondolod azt, néha az sem segít. Van mikor megsütheted a tudományod.

Csapkod a lelkem

Pedig csak nyugalomra vágyik. Szeretek szeretni. Nem könnyű velem sem néha, de tudok is szeretni. Ez jó érzés. És az, hogy tudnak engem is szeretni. Hogy van akinek hiányzom. Ez jó.

Mégis, most "csapkodok". Vagy csapódom. Tudom, a múlt a múlt, ami jó volt emlékezzünk szeretettel, fogadjuk el a kis rosszat ami volt, a jó úgyis több és erősebb. Eddig is mindig így volt, egy két kivétellel, de az is inkább semleges volt inkább, sem ilyen, sem olyan. Talán szerencsém volt, talán jól választok, mert nem csapódom oda mindenkihez. 

Most is azt érzem, hogy van új lehetőség, van a múlt, és előre megy csak az ember, de mégis... Amikor a múltból valaki még annyira fontos, hogy a kevés rosszon és a sok jón túl amikor ránézel akkor elfog a jó érzés és a szeretet, amikor nem az égető lángolás, hanem a kellemes meleg tölt el, mint a parázsló, nem lobogó csak szelíden égő - de égő! - tűznél, akkor egyszerűen megkavarodsz. Hiába nem gondolkodsz a múlton, csak örülsz a jónak, ami megmaradt, hiába mész előre, ilyenkor el tudsz bizonytalanodni, nem érted miért van ez. Mit akarsz? Miért csapdosnak a gondolataid? Miért gondolod, hogy jó érzések vannak most, és miért nem volt ilyen, sokkal jobb lett volna akkor így, mint ahogyan most van, miért nem így van most is? Már a mondataim is csapkodnak. És nem tudom az érzések mik, mit akarok. Ilyenkor egy megoldás van, csak menni kell előre, élni az életet, és alakulni fog, mert a túl sok gondolkodás ugyanúgy tévútra vezet, mint a túl kevés. Még jó, hogy csak egy mondatot akartam írni.