Szünet

Hosszabb szünet következik nemsokára. Még 1-2 postot elküldök, aztán bezár jó időre a blog. Lehet örökre, de akkor más néven fog új keletkezni, azt jelzem. Most kis pihenőre van szükség.

Megérint....

Kísérő szöveg nélkül...

Ütős rövidfilm

PM10 - Hungarian version from Adam Baki on Vimeo.

Moby

Hát, megvolt a BalatonSound és a legjobban várt nap is. Moby + Röyksopp. Mobyval kapcsolatosan ellentétesek az érzéseim. Egyrészt baromi jól szólt, jó volt, másrészt baromi rövid. Egy teljes óra! Basszus, Mike Oldfieldről tudtam, hogy ennyit játszik általában, de azért egy Moby koncerten el lehetett volna lenni két órát is simán. Annyi jó lett volna. Sejtettem, hogy gáz lesz, amikor kiírták, hogy kezdés 23:00. Viszont tényleg nagyon jó volt, nekem bejött. Örültem, hogy a kis ember a gitárjával ott fel alá szaladgál és sok jó szám volt. Szeretnék egyszer látni egy két órás Moby koncertet.
A másik ami zavart a tegnapi napon, az a tény, hogy a Röyksopp azt sem tudta hol van. Ez kicsit aláásta a bizalmamat velük szemben. Plusz zavart, hogy délben a hangpróbán, amin leadtak 3-4 számot, amíg összelőtték a cuccot, addig jobban szólt. Vagyis hangosabban.
Összességében viszont nagyon is tetszett a BalatonSound. Jövőre is lenézek, most már biztos.
Ma csak ilyen magvas gondolatokra futotta, de kell ilyen is. Nemsokára írok egy hosszabbat az oktatás nagy kérdéseiről és egy új képzési formáról, amin részt veszek, mint oktató.

Indul a Sound!

:-)

Balaton, Sound, Decathlon

Hát igen, eljött ez is. Közeledik a BalatonSound. Sőt, itt van. Annyira, hogy holnap el is kezdődik. Én csak szombaton megyek le, de már átnéztem a cuccokat. Rövid leltár: utazós fogkefe, külön tusfürdő, papucs, polifóm, hálózsák, mind megvan. Sátor... hoppá. Basszus. Az jó régen lehetett, hogy sátorban aludtam. A szigeten, de nem ma volt. És nem is tavaly. Sátor mínuszos. Akkor azt be kell szerezni. Hova megy az ember először. Hát igen, vagy Mountex vagy Overland vagy Decathlon. Mivel most low-budget projekt van és nyár, gondoltam ezt olcsóból megúszom. Elmentem tehát a Decathlonba egy jó ár-érték arányos sátorért, amit itthon tavasszal és nyáron nyugodtan lehet használni, gyorsan kinyitható, összecsukható. Ez tényleg olcsó is volt. De ami egy nőnek a cipő- és táskabolt, az nekem az IKEA és Decathlon. Vagy bármilyen sport- és/vagy túrabolt. A műszaki boltokra teszek magasról, ott tudom mit akarok, bemegyek, megveszem, esetleg kicsit nézelődök, de mire a vásárlásig eljutok, addigra kész tervem van. De a sportbolt.... Na, az más. Simán elvoltam 1,5 órát a szaküzletben. Közben eszembe jutott, hogy új úszót akartam venni. Hopp, ott egy leárazott rövidnadrág. Nézd már, van akciós napszemüveg bringázáshoz és futáshoz, UV-szűrő stb. Ez is kell. Hű, ott egy új sátorvas készlet, alu, stabil, de könnyebb, mint az acél, meg kell venni, persze. Végül nagy nehezen - pár másik termékkel pluszban még - sikerült elhagynom az áruházat. Bementem egy 8.000 forintos sátorért, kijöttem 23.000 forintnyi fogyasztással. Veszélyes nekem ilyen helyre bemenni.

És akkor még nem beszéltem a BalatonSoundról. A pénteket és a Kraftwerket nagyon sajnálom... de nem tudok lemenni. Szombat, hát igen, ahogy lehet, megyek le. Ébradés függvénye. Pénteken már mindent összepakolok, szombaton csak reggeli tisztálkodás után felkapom a cuccokat és megyek is. Aztán vasárnap bepörgünk kemény. Röyksopp, Moby. Hm, kell ennél több? Persze, a tavalyi Massive Attack. Vagy egy új kedvenc a Bonobo. Trentemöller. Thievery Corporation. De ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk Moby mesternek és a többi valóban világszínvonalú elektronikus irányzatot képviselő előadónak. Sok ismerős, haver, barát is lent lesz, várom már nagyon ezt a hétvégét!

Egyedül vagyok, nem magányos

Ezt válaszoltam a minap valakinek, aki mondta, hogy hát igen, biztosan rossz nekem magányosan. De ez nem igaz. Én jól érzem magam, eljárok szórakozni, odafigyelek az étkezésemre, jókat, egészségeket és finomakat eszem, dolgozom, olvasok, sétálok, moziba járok, vacsorát főzök, borozok, sörözök, élvezem a jó dolgokat. Vannak nagyon jó barátaim, akik odafigyelnek a másikra, rám is, én is rájuk. Én nem vagyok magányos, csupán egyedül vagyok.
Nem mondom, hogy nem lenne sokkal jobb azzal együtt lenni, akit szeretek és aki szeret engem, másként: jobb szeretni és szeretve lenni. Hiányzik ez, hogy nincsenek közös tervek utazásra, nyaralásra, kirándulásokra. Később saját házra, kis kertre, házasságra, boldog, tartalmas és hosszú életre. Így egyet tudok most tenni, magamnak tervezek utat, kirándulást, és nyitott szívvel járom a világot, hogy aki lát engem, az ne csukott kapukat, zárkózottságot, önmagamba temetkezést, magányos embert lásson, hanem olyat, aki él a lehetőséggel és tud adni, tud elfogadni.
(A zenét köszi Viknek, aki felhívta rá a figyelmem.)

"Hagyd abba ezt az életet."

Meg megnéztem a Nő másik arca című filmet. Röviden: zseniális. Megérintett.

Ahogyan néztem akár velem is megeshetett volna ez a történet. Vagy meg is történt. Nem teljesen így, persze, de hasonlóan. Néhol persze nagyon is kiszámítható a film, tudod mi fog történni. De ez mindegy, hiszen sok mindenről tudjuk, hogy mi történik mégis örülünk neki. Nagy ötlet, hogy két külön kamera figyeli a színészeket és nem csak profilból látod őket. A két külön kamera képe a vászon két felén jelenik meg, néha van átfedés. Követed a férfit és a nőt. A történetüket. Ahogyan flörtölnek az esküvőn, majd megy minden a maga útján. A párbeszédek jók, a két színész szerintem kitett magáért. Sok párbeszéd, jó arcjáték, jó mozdulatok. Néha intellektuális csata. A két részre osztott kép egyik felén néha megjelennek a múlt képei. Elhangzik pár kulcsmondat, például a címben szereplő is. Azt vettem észre, hogy egyre jobban kedvelem ezeket a típusú, kevés szereplős filmeket. És ezek a független filmesek tudnak olyat nyújtani a kis költségvetésükkel is, amit a profi szövegírók steril környezete nem tud kiizzadni magából. A furcsa, hogy most adnak le a magyar mozik egy 2005-ös(!) filmet. Jó pont jár érte, hogy behozták, de azért lehetett volna hamarabb is. A jó zene külön plusz pont, mindig jó helyen van, Carla Bruni számai jól illenek a film hangulatához és a megfelelő helyeken vannak beillesztve. Nem is tudtam, hogy a mostani francia elnökfeleség annó ilyen kellemes zenét tudott szerezni.

Egyszóval a filmet ajánlom mindenkinek megnézésre. Nem negédes, nem gelj, nem krokodilkönnyes, hanem nagyon emberi történet egy nőről és egy férfiről, akiknek van egy közös múltjuk, van egy jelen helyzetük és rengeteg érzésük, örömük, félelmük, vágyuk.

Várni. Várni?

Ben Brown mixében, downtempoban lenne a legjobb. A szöveg a lényeg. Ha ismerős a hang is, akkor nem véletlen, az egyik Faithless közreműködő énekesnőt tekinthetitek meg. A kérdés áll, a válasz a dalban is benne van.

Sok mindent tudnék írni...

...de az idő kevés. És nehéz is lenne pontosan leírni, hogy mi a helyzet most és az a sok minden, ami kavarog, annak mi a tanulsága. Tanulság van megint, mint mindig, az ember fejlődik. Legalábbis, ha odafigyel a dolgokra és hajlandó azokat észrevenni, beépíteni az életébe.

Bországgyűlés

Idén is megrendezésre került ez a remek esemény. Idén is sok jó bort kóstoltam, kóstoltunk. Verhetetlen a hangulat. A várhoz képest, ami zsúfolt, lenyúlós, itt barátibb a hangulat. Közvetlenebbek a pultosok, többségük jobban mér. Odaférsz az ételekhez, nem kell órákat sorban állnod semmiért. Megfelelő a hangulat a borozáshoz. Elég jól sikerült mind a két nap. Pénteken csak fehér, szombaton csak vörösborokat ittam, ha van rá lehetőségem, mindig így teszek. Összefoglalva verhetetlen volt.

Júniusi esték

Egyszerűen felvidít ez a szám. Egyik reggel nem túl jó kedvvel ébredtem, de miután bekapcsolatam a rádiót, nemsokára ez szólalt meg. Nem tudom elmondani miért, de egyszerűen csak feldobta a kedvem. Ez olyan nyári zene, olyan "fütyülős". Utoljára ami ilyen volt nekem az a Think Twice a Ralph Myerztől, még tavaly találtam rá Vik által. Az feldobott. Valami tudnak ezek a svédek...

Csak mert most erre gondolok

Webalbum

A fényképeim egy részét nyilvánossá tettem a Picasa-n, így sokkal egyszerűbb megosztani.
Akit érdekelnek fotók más országokból és földrészekből, azok itt találják a képeket:
http://picasaweb.google.com/deimagoston

Van ami nem jön össze

Például letölteni a Testvér - oroszul Brat - című filmet úgy, hogy én is élvezzem. Az első rész már megvan, lejött, kitűnő portugál felirattal. Ezzel csak az a baj, hogy már az orosz nyelvet sem értem, csak pár szót, de a portugál feliratot végképp nem tudom hova tenni. Az angol feliratos változat meg elakadt. Annó még a Europa nevű filmcsatornán láttam a második részt, az nagyon megtetszett. Kultikus mondat: "Mi nem gengszterek vagyunk, mi oroszok vagyunk." Azt hiszem ez mindent elmond.

Magvas gondolat

Ma olvastam.
"Hagyd abba önmagad és partnered bírálgatását! A legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod megváltozását, ha társadat teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni."

Mit nem csinálunk bringán...

Hát ezt. Ezek bolondok.

Alain Delon életben maradt!

Ma este megnéztem DVD-n egy filmet, Alain Delonnal a főszerepben, aminek a végén hősünk elkocsikázott. Szerepe szerint detektív, felügyelő, Eduard Coleman. És miért írok erről postot? Tudjátok, hogy Delon majdnem minden filmjében meghalt? De komolyan. Egyszer Gergő barátommal számolgattuk, hogy mennyi filmet tudunk felsorolni ahol nem halt meg a film végén vagy a vége előtt. Nem jutottunk 5-ig...
És erről eszembe jutott, hogy miért is játszott ennyi tragikus hőst? Itt ugyan életben maradt a végül, de elveszítette legjobb barátját és a nőt, akit szeretett. Valahogyan mindig ilyen szerepeket töltött be. Vagy ő halt meg, vagy gyilkolt vagy a szeretteit gyilkolták meg. A filmjeinek van egy nyomasztó hangulata, ami egyedivé teszi őket az igaz, de néha nehéz megnézni. Egyik kedvencem tőle a Szamuráj című film, amiben egy hideg, rezzenéstelen arcú bérgyilkost alakít. Természetesen meghal.
Akárhogyan is van, de az a helyzet, hogy voltak nagy szerepei, és számos felejthető is. Mégis, egy jelenség ez az ember, azt el kell ismerni.
Előzetesen egy másik bejegyzéshez, ami majd csak jön, megjegyezném, hogy számomra, talán a fiatalon nehezen feldogozható és értékelhető lélektani krimik miatt, nem volt akkora kedvenc, mint Belmondo. Ki ne emlékezne a Profira, ugye? Ha másért nem, hát Morricone zseniális darabjáról, a Chi Mairól eszébe jut mindenkinek a film. Erről szól majd egy következő bejegyzés.

Természetfotók

Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi weboldalt:
http://www.paulnicklen.com/

Gyönyörű természetfotók találhatók az oldalon, érdemes megnézni, másnak is megmutatni, ajánlani. Lehet, hogy egyet veszek is belőlük, digitális nyomdában kinyomtattatok belőle egy példányt és kiteszem a falra.
A képeket nézve az embernek eszébe jut, hogy lám, még a hideg, zord természet is mennyi szépséggel tudja megajándékozni az emberi szemet és lelket, és milyen nemes és fenséges a természet.
Volt aki nyálasnak találta az előző blokkot, így kicsit átfogalmazom :-)
A képeket nézve az embernek eszébe jut, hogy a természet mennyi szépséget képes létrehozni és csak nagyon, nagyon kevés építésznek sikerül hasonló - nem ugyanolyan! - szépséget létrehozni. Ezek a képek megnyugtatják az embert és feltöltik energiával. Engem legalábbis biztosan.

Dal

Egyik kedvenc dalom. Bono hangja és a szöveg. Én ezt várom egy kapcsolattól, a társamtól. És ez is akarok lenni. Ezt akarom adni.

Oh sugar, don't you cry
Oh child, wipe the tears from your eyes
You know I need you to be strong
And the day is as dark as the night is long
Feel like trash, you make me feel clean
I'm in the black, can't see or be seen

Baby, baby, baby...light my way

Hosszú hétvége

Annyi, de annyi minden... nem történt a hosszú hétvégén. Ez persze nem panasz, de többet terveztem. Ami sikerült:
- Biciklizés, hekk a rómain
- Nagytakarítás (porszívó + felmosás kombó mellett minden bútort bútorápolóval végigkenni)
- Egy jövő heti feladat megoldása, hogy annyival több idő jusson másra a munkában

A bringázás nagyon jó volt, kivéve, hogy kétszer szarrá áztunk, Gergő barátomnak pedig még egy defektje is volt. Valami lehetett a levegőben, de én ennyit nagyon-nagyon régen nem aludtam. Vasárnap konkrétan tanulás közben aludtam el a számítógép előtt este. És egész hétvégén nagyon fáradt voltam és úgy kóvályogtam, mint akit megbúboltak egy jó nagy husánggal.

Viszont ma még előttem áll egy kellemes vacsora, egy kis TV nézés - Dexter vagy mozi, ki tudja még? - és lélekben készülök a kőkemény jövő hétre.

Ez nem volt valami izgalmas post, de néha ilyen is kell.

Megmondta ezt a TCS is. Már egyre kevesebb nap van hátra a 20 éves koncertig!

Pesti életkép

Igazából egy kis autó. Kicsit kicsinosítva :-) Tegnapi gyűjtés a Villányi útról.

Egy zene

Van valaki, aki sokat jelent nekem. Amikor rátaláltam, akkor nagy volt bennem a szükség. Szeretetre, ölelésre, beszélgetésekre, meghittségre vágytam. Ezt megtaláltam és megkaptam. Pont egy éve, hogy ismét beszélni kezdtünk. Korábban is ismertük már egymást, de külön utakon mentünk.

Találkoztunk, és valami elkezdődött. Akkor, tavaly nyár elején, sokat hallgattam ezt a számot. 

Ma is jó érzés meghallgatni.

Megvan a bicaj!

Még nincs itthon, de már készítem a terepet az uraságnak.

A választásom Karesz barátom segítségével egy Trek bringára esett. A 7200-ra egészen pontosan.

Stabil, minőségi alkatrészekből álló, állítható teleszkópos, minden jóval felszerelt 20-as vázú bringa, ahogyan megmutatták, beleszerettem.  Hétfőn jön a nagykerből és kedden át is veszem, kiegészítve lámpával, sárhányóval, meg mindennel, ami kell rá, hogy a városban és kiránduláson is jó szolgálatot tegyen. Eszembe jutott, hogy amíg jártam le Kecskemétre rokonokhoz, addig mennyit bringáztam ott. Mindenhova szinte csak azzal lehetett és volt érdemes közlekedni. Nem tudom ma mi ott a helyzet, de akkoriban biztos nem volt kilométerhiányom. Végre, megyek majd kerekezni, túrázni, fagyit nyalni és fröccsöt inni biciklivel :-) Örömöt hozott a hetembe ez a beruházás. De tényleg.

A bringa teljes leírása itt található meg, a bolt honalpján, ahol a bringát vettem. Megbízható cég, itt is reklámozom őket, ezzel, bár nem direktben :-)

Azért mellékelek egy képet azok kedvéért akik nem kattintanak, meg azért is, mert jól esik kirakni a képét :-) Íme!

Jó lenne okosat rni

De most nem tudok :-)

Igazából sok minden kavarog a fejemben. Sok mindenről jó lenne elmondani, amit akarok, de most egy dolog a biztos: bringát veszek a héten, akkor is, ha ebédszünetemet kell ellőnöm erre a műveletre.

Próbálom valahogyan rendszerbe rakni az életemet, rutinokhoz kötődni, persze nem olyan módon, hogy ha nincs meg, akkor már minden rossz. Csak legyen valami, amit általában csinálok és ami nem a munka. Például tartom magam ahhoz, amit Vikkel is megbeszéltünk, hogy a héten több kis adagban jó feltakarítani, akkor kisebb a feladat aktuálisan. Most például nemsokára két szobát plusz előszobát felporszívózok, felmosok, azután a konyhát és végül meg elmosogatok. Jobb lenne a teljes takarítás persze, de nagytakarítás már volt, ez csak a leggyakrabban összetapicskolt szobákat érinti, olyan hétközbeni kis gyors takarítás jelleggel.  Jó izgalmas témákat sikerült összevadásznom a bejegyzésre, nem mondom.... 

Viszont nemsokára jön a festés a nappliban és a kukszliban, valamikor meg kell venni a "hozzávalókat" is. Jó sok dolog. És ha minden jól megy akkor hétvégén még lesz borfesztivál is Etyeken, amire kimegyünk, többen.

És lesz ami lesz, megcsináltatom most már a fürdőt is véglegesre, van hol meghúzni magam addig nyáron, azután úgy érzem jó ideig nem lesz itt lakásfelújítás :-) Hacsak a bejárati ajtó cserét nem vesszük ide.

Lomtalanítás

Tegnap és ma lomtalanítás volt. Érdekes egy társadalmi és szociológia tanulmány megnézni azokat akik gyűjtögetnek. Van aki álltólag segélyre szorul, de közben VW Sharannal jár "lomizni". Aztán vannak a tényleg leszakadt vesztesek, alkeszok, hajléktalanok. Idén nem volt olyan kép, mint tavaly, amikor az egyik bagázs időnként a Roncsfilmet, időnként pedig a Macskajajt juttatta eszünkbe ahogyan néztük a "szupercsapatot" amin próbál elindulni egy lelakott autóval és a megrakott utánfutóval. Mindenesetre biztos, hogy idén is belekerül pár napba, mire helyreáll a rendezettebb állapot az utcában. 

Megnyugodni, levegőt venni, kimondani...

Számomra nagyon fontos ember küldte ezt a számot.
Tetszik. Köszönöm.

Bicikli

Van jó hírem is. Veszek biciklit, május 15-e után. Akkor lesz lomtalanítás és sok hülye dolgot ki tudok dobálni a konyha mögötti kis kukszliból. Ott lesz a bringa helye. Azért úgy csinálom meg, hogy jusson hely kettő biciklinek. Bízom a jövőben és magamban :-)

Valami megtört

Hiányzik. Én is hiányzom. Nem mindig, de sokszor. Valamiért mégis külön utakon megyünk. Ezek az utak még sokszor összefutnak. Jó látni a nyomait, érezni a jelenlétét itthon. És még mindig olyan békésen tudunk beszélgetni. És mégis... Voltak persze dolgok, amiket most mondunk el. Miért? Mert akkor nem akartuk ezzel terhelni a kapcsolatot. Hiba volt? Nem tudom, de nem hiszem. Nem ezen múlott, bár fontos dolgok voltak, de nem ezeken múlott végső soron. Azt hiszem.

Van akiben kialakul az érzés, van akiben nem. Ha mind a két fél biztosan tudja mit akar és nincs kétség vagy félresöpri, akkor működni fog. Én félre tudtam söpörni sok-sok dolgot. Most derült ki, hogy Ő miket. Meg miket nem, de nem hibás ebben, jó volt hallani, hogy ő is milyen sok mindent tervezett és sok mindenre gondolt, mi mindent szeretett volna együtt. Emlékszem az ölelésre, emlékszem a sétákra, a bújásra. Ez most nincs. Viszont hiányzik. Nagyon.

Lógok....

a tanfolyamról. Egyszerűen megöli az agyam, hogy nem lehet tanulni semmit, rengeteg más munka lenne, azzal foglalkozom is. De amennyi időt lehet, azt kint töltök. Tök gáz ez a dolog. Viszont van tanulsága:
- látom, hogy melyik téma az, amire rá kell feküdni és saját labort kialakítani, mert a hivatalos anyagban nincs róla szó vagy nincs hozzá gyakorlat
- kicsit helyrerakta az önbecsülésem a dolog ismételten, rájöttem megint, hogy ahol oktatok, ott azért még mindig minőségi oktatást adunk át és gyakorlatorientáltat, ami az életre koncentrál és abból építkezik

Legalább elég szabad kezünk van itthon abban, hogy miként tartjuk a tanfolyamot ZyPetyával. A legszebb az egészben, hogy igaz, a tematika alapján, de saját példákkal, saját laborral nyomultunk és most szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az sokkal jobb, mint amit a külföldi előadók eddig mutattak. Viszont emlékeztet arra is, hogy mennyi mindent kell még mindig tanulni és mindig, folyamatosan. Kíváncsi vagyok hány éves koromig fogom ezt bírni.

Pálinkafeszt

A hétvégén került megrendezésre a Városháza parkban a Budapesti Pálinkafesztivál. Ott töltöttem a szombat és vasárnapi nap délutánját. Szombati napon elvittük az amerikai előadót és megmutattuk neki a magyar pálinkákat, hurkát, vasárnap pedig Sz. barátommal - havercsaj - találkoztunk és dumáltunk ott egy jót. A vasárnapi nap jobb volt, mert szombaton Tim rohant vissza a szállásra, meg elég hamar berúgott, vasárnap viszont jobb volt az idő, a zene, tovább maradtunk és Sz. jobb beszélgetőtárs, mint Tim, valamint jó sokat nevettünk. Elemeztük a saját hülyeségünk, mások ruháját és cipőit néztük, - melyik néz ki jól, melyik gáz - , jó sok pálinkát kóstoltunk, de mértékkel. Jól ránk is esteledett, de azért még viszonylag korán hazaértem. Mondjuk sokkal jobb lett volna vízparton lenni, vizibicajozni. Meg hiányzott is nekem egy kis torzonborz fej :-)

Azért az esszenciája jó volt a két délutánnak, jól lelazultunk, és már tudok pálinkát is ajánlani.
Ajánlatom a következő:
- Málna pálinka a Bestillo pálinkaháztól
- Bármelyik pálinka a Pannonhalmi Pálinkárium-ból
- Tarpai Meggy és Szilva
- Várda Drinktől a Szilva

Behalok a tanfolyamon...

Hát, baszki, sokat vártam a tanfolyamtól. 14:11. Ekkor történt meg az első értelmes demo. Eddig szöveget hallgattunk, sokat bír beszélni a csóka. Ha nem ismerném az elméletet talán még érdekes is lehetne. Így maximum most angol gyakorlásra jó. Meg azért gyakorlati tanfolyam mindig jobb. De látok esélyt még és bízok abban, hogy jó lesz a vége. Különben vasárnap "sürgős" dolgom lesz. Mondjuk valami strandon :-) vagy a margitszigeten vagy más zöldben.

Etikus hekkelés

Juj, nagyon csúnya ez így magyarul leírva... Nem, a hekkelés nem a nagyon finom tengeri hal valamilyen formában történő elkészítése, hanem, mondjuk úgy, technikai kihívás. Az informatikában valamely témának a mély ismeretével összefüggő foglalatosság. Például egy webalkalmazásban, mint ez a blog, hibát keresni, bebizonyítani, hogy a hiba kihasználható és ezzel bemutatni technikai tudásunkat, de egyben javítani is a biztonságot, mivel a hibát átadod a "célpont" tulajdonosának. Ettől is vagy etikus, de leginkább - és hivatalosan - attól, hogy a célpont tulajdonosától kapsz engedélyt ennek elvégzésére. Röviden ennyi.

És hogy jön ez ide? Ma volt egy konferencia, az Ethical Hacking 2009, amin én is előadtam. Holnaptól pedig beülök egy 5 napos tanfolyamra, beleértve a hétvégét is. A konferencián egyébként sok érdekes előadás volt, valamint az én témám előtt a demo környezetet is utolérte az IT konferenciákra érvényes demo-effekt: a virtuális gép kiírta, hogy nincs használható merevlemez a gépben. 30 perccel az előadás kezdete előtt. Azért volt ott egy nem teljes tartalék cumó, a helyzet meg lett mentve. Csak ppt fóliákat használva igénytelen lett volna az előadás, az egyik demo így is csak félig sikerült, így elégedetlen voltam. Kellett volna még egy biztonsági mentést csinálni a teljes, végleges demó környezetről... Na, már mindegy. A többi előadó is nagyon jó előadásokat tartott, a témakörök érdekesek voltak. Volt itt minden: tesztelés menetének bemutatásától kezdve, egy vírusirtók által még nem érzékelhető rootkit bemutatásáig - amit az előadó írt át egy már meglévő kódból - Novák Zsolti kitűnő és élvezetes előadásig a szabályozás és a munkaerő képzésének fontosságáról. Ha kíváncsiak vagytok a konferencia honlapjára, akkor itt megtaláljátok:
http://www.netacademia.net/ethical.aspx

Egy részét sajnos kihagytam az előadásoknak egyéb elfoglaltások miatt, de két főpróbát is láttam és ismerem az előadókat, mindenki jól ért ahhoz amit csinált. A tanfolyammal kapcsolatban bizakodásra ad okot, hogy a konferencián elsőként előadó szaki, egy texasi úriember fogja tartani aki az előadásában technikai demot is tartott! Tavaly nem volt ilyen szerencsénk és általában negatív tapasztalat van a külföldi előadókkal akiket "nagy szervezet" küld. Most azt mondom, úgy látszik, hogy nem csak, hogy ért ahhoz amit csinál, hanem 95%, hogy a kötelező tanfolyam sem csak ppt lapozás lesz és elalvás a fóliák felett, hanem sok gyakorlatot is látunk. Kíváncsian várom a holnapi kezdést!

Vannak érdekes szituációk és emberek

Ez a mai a rövid postok napja. Szerencsére nem velem történt meg, de hallottam egy olyan sztorit, párkapcsolatból, ami igazi horror. Én ledózeroltam volna a srácot a csaj helyében. Érdekes ez: van ahol az egyik fél mindent odaadna a másikért, a másik meg nem és kihasználja, megcsalja a másikat. Aztán van olyan, ahol bizony mind a két fél szeretné, hogy együtt legyenek és mégsem megy.
Ami bizakodásra ad okot, hogy látok olyan kapcsolatokat is, ahol mind a két fél jól érzi magát, akarják a kapcsolatot és működik is.

Ezt a számot pedig küldöm mindazoknak akik így éreznek, mint amiről a dal szól. Kihangsúlyoznám, az első versszak rám nem igaz, azaz nem volt "elsőre felszedés", sőt, a második még úgy sem, én soha nem tagadtam meg azokat akikkel valamiikor is együtt. voltam Valami oka volt, hogy együtt voltam a másikkal. Minek megalázni a másikat, hogy csak úgy elsétálunk mellette. De szépnek találom ezt a számot, a maga kis egyszerűségével együtt is.

"És milyen volt találkozni?"

Kaptam egy ilyen kérdést így kora este. Jó volt. Örültem az arcának, örültem a mosolyának.

Változások, munka stb.

Hát, néha úgy érzem az életemben több a változás, mint egy teleregényben :-)
Ez mondjuk most másodlagos, most a magánéletet kicsit háttérbe kell szorítanom, legalábbis pár napra. Holnap Ethical Hacking konferencia, ami igen érdekesnek ígérkezik. Nekem főleg azért, mert én is előadok :-) Viszont még nem érzem teljesnek a felkészülésemet. Elég sok dolog volt, magán és céges, ami nem kimondottan segítette a nyugodt felkészülést. Persze megoldhattam volna márciustól a felkészülést, de mindig volt egy éppen akkor fontosabb projekt. Az előadás megvan, a témával nem most ismerkedem, de nagy a téma és ki kell csemegéznem belőle - ez 95%-ban megtörtént - ami érdekes és úgy kell előadnom ezt, hogy ne legyen hiányérezete az embereknek. Jah, a Hálózati behatolásérzékelő rendszerek kikerülése a téma, szóval az NIDS rendszerek elleni rejtőzködést és trükköket mutatom be. Na jó, egy részét, meg az elméletet, ami belefér 45 percbe, 2 vagy 3 demóval. Ezt lepróbálom még este, hogy miként jön ki a legjobban. El kell mondanom otthon az elképzelt közönségnek a komód vagy az erkélyajtó előtt. Azt hiszem inkább a komódnak. Ott van egy szép kis virág. Az mégis élőszövet, favázon :-) Aztán ha sikeresen elmondtam, minden klappol, akkor megjutalmazom magam egy DVD megnézésével vagy egy új film vásárlásával. Valószínűbb azonban, hogy most éjjelig nyomom és csiszolom a végtelenségig, ahogyan szoktam, majd hajnalban lefekszem, hajnalban kelek, bekpok két RedBull-t a konferencia helyszíne melletti benzinkúton, berobogok a terembe, másodikként előadok, majd kidőlök. Csak a szokásos :-) Aztán elmegyek pár dolgot elintézni, meg futok mondjuk 5-10 km-t. Igen, ez utóbbi kifejezetten jó programnak hangzik.

Mai érzések II.

Jobbak és szarabbak. Jobbak, mert biztos vagyok benne, hogy akit szeretek, tényleg szeretem és nem a megszokás tart mellette vagy a félelem. Rosszabbak, mert ma fájdalmat okoztam neki, pedig nem akartam. Hát, V., bocs. Mást nem tudok mondani. Mindennek oka volt. Annak is ami az ominózus "internetfirkát" generálta. De tudod, soha nem akartam neked rosszat. Sem reggel, sem délben, sem amikor a postot küldtem. Szeretlek. ennyi.

Mai érzések

Szarok. Ennyi.

Napsütés, vidámság, meló

Sok napsütés mellé sok meló jár, nehogy már élvezni tudjuk előbbit. Na jó, ez az élet rendje, dolgozni is kell és mégis jobban esik így, ilyen időben dolgozni, mint vaksötétben, télen, amikor tudod, hogy -5 celsiusfok vár kint. Szóval jó az idő, jó a kedvem. Vettem egy új tenisz shirt-öt, V. szerint is jó, pedig ő aztán témyleg csak a szép cuccokat kedveli. A nadrág vásárlásnál ott is akar lenni :-) Meg az óravásárlásnál is. Erről majd külön postot írok. Bevezetőnek: fontos a jó megjelenés :-) Egyrészt én is jobban érzem magam, tetszenek az ízléses cuccok, másrészt pedig van amelyik ügyfél addig nem is vesz emberszámba, amíg nem egy Tissot, Vector, Tag Heuer vagy hasonló márka villan meg a bal csuklódon. Nekem mondjuk a jobbon, mert balkezes vagyok. Na, ez már másik történet. Addig is egy kis zene, ami kedves az én szívemnek.

A szerelem olyan furcsa....

Van, hogy elkezdesz kiüresedni. Mindegy lesz, a másik mit csinál illetve mit nem. Már érzelem mentes leszel, nem fáj a dolog. Ez a beletörődés, hogy ez van, ennyi volt és kész, együtt leszünk. most így egy ideig, valami összeköt, de nem számítasz semmire, nem várakozol, semmi ilyesmi. Bármerre megyünk, együtt vagy külön, szeretni foglak, de nem szeretni. Hm, nehéz a magyar nyelvben a két "szeretni" közötti különbséget kifejezni. Aztán elkezd a másik is máshogyan érezni, benned újra megjelenik a bizalom, az akarás, és meg kell tanulni elfogadni ezt is,. Azt, hogy igen, visszajöhet az érzés. Meg kell tanulni, hogy mindig van újrakezdés, van remény. Amit nem szabad: rögtön elszállni és azt hinni, ez örökké tart. Tanulmányozni kell önmagad, óvatosságra inteni önmagad. De akkor mégis: megéled az érzést megint? Nem hordozza önmagában az elmúlást az, hogy nem tudod átengedni magad teljesen az érzésnek?

Azt gondolom, hogy nem mindig függ össze a kettő. Át lehet engedni magad, tervezni is lehet, csak nem szabad meglepődni azon, ha másként történik a folytatás. Egy jó tanács (annak is akit nagyon szeretek): Tervezd úgy, mintha ez most már örökké tartana. Ne "akard" érezni a dolgokat, éld meg őket, fogadd el őket. Ne félj, hogy nem mindig 100%-ban azt érzed, amit éppen a legnagyobb boldogságban. Ki mondta, hogy csak ez lesz? Nem lesznek harcok, nehéz időszakok? Senki. Fogadd el a dolgokat ahogyan jönnek és ne hagyd, hogy rád települjenek a dolgok. Jól esett ezt most leírni.

A címet pedig a Guns Locomotive című számának utolsó sora adta: 6:30-tól a legjobb a szám, ott jön a szöveg, ott csúcsosodik ki az érzés a számból. A legjobb rész. A legjobb szám számomra a Gunstól egy jó ideje.

Rád gondolok, tudod, hogy te vagy az egyetlen...

... és így tovább. A Guns klasszikusa, az első albumról, sokáig kedvenc GnR számom volt.
Most is nagyon jó meghallgatni. Most a Guns albumokat kaptam elő hirtelen, kis nosztalgia. Elvégre süt a nap, ez a szám felszabadult, jól eső érzést nyújt. Megérte a szenvedést, amit egy valamennyire élvezhető youtube-on lévő verzió megtalálása nyújtott.

Szeretem, mert szeretem

Egyszerű. Nehéz máshogy érezni, emlékszem a sok jóra, a sok lelki ajándékra, a nevetésre, mindenre, ami jó. És ami még fontos, azt elmondja helyettem két Tolsztoj idézet:
"Ha szeretünk valakit, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen." "A lelki szépség olyan varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná."
V., köszönöm, hogy vagy. Akármi is lesz az út, amin megyünk.

Valami elkapott

Folyamatosan csak írnék és írnék.... Persze hiáyzik nekem is valaki, valami. És most sok dolog jár a fejemben. Nemrég kívántam valakinek azt, hogy találja meg akire és amire vár. Én azt hiszem megtaláltam, csak ő nem akar nagyon megtalálni, de ha nem megy, akkor mit lehet tenni? Maximum küzdeni. Egy ideig. Pedig tudnék küzdeni, mellette állni, majdnem bármit megtenni. Én is sokat változtam ám az évek alatt. Nem voltam szörnyeteg, de azért én is biztos bántottam - tudom is - másokat, amiért csak elnézést tudok kérni. Akkor is, ha akaratlanul történt ez.

Szabó Lőrinc elmondja.....

PISZKOSSÁGOK      

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre - mennyi tévedés! -

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

Ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi -     

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

Hát ez odabasz....

ezt nem bírtam másként írni. Szoktan olvasni ezt a blogot. "Érdekes" olvasni, hogy mennyi korlátolt fasz és punci van a világon. Ezt sem bírom másként írni.

http://szakitshabirsz.blog.hu/2009/04/06/nem_szeretlek_mar_csak_fellangolas_volt

Fontos tanulságokkal bír egyébként a történet. A tanulságok levonását egyébként mindenkinek magának kell megoldani, ez a házi feladat :-)

Igen, megcsináltam

Kiszedtem az említett blogbejegyzést. Tudtam, hogy eljön az ideje. Most jött el. Fájna a másiknak. Azt meg nem akarom.

A vonzás törvénye

Nem vagyok egy ezoterikus ember, bárki megmondhatja. Van persze nekem is hitem, de én nem egy nagy, felsőbbrendű, szakállas Istenben hiszek vagy a sok karú Sívában, hanem egy felsőbb hatalomban, ami biztosan van valahol, de nem irányít mindent. Mint akik úgy gondolták, hogy létezik Isten, de magára hagyta a világot. Szerintem nem hagyta magára, de nem irányít, nem avatkozik állandóan közbe, nem írja meg a sorsot. Ennyi bevezető után pedig nézzük csak meg, mit mond a vonzás törvénye.

"A mai felfogás szerint a vonzás törvénye azt jelenti, hogy az emberek gondolatai irányítják életük valóságát, akár tudatában vannak ennek, akár nem. Az elmélet szerint a gondolatoknak teremtő ereje van: amire gondulunk, és hisszük, hogy ez lehetséges, az valósággá válik. A gondolatok lehetnek tudatosak vagy tudattalanok.

Ahhoz, hogy irányítani tudjuk ezt az energiát, négy dolgot kell gyakorolnunk:

• Tudnod kell, hogy valójában mire vágysz, és kérd azt az univerzumtól. (Az Univerzum fogalmát tágan használják: teremtőként, Istenként vagy bármi másként is felfogható.)
• Összpontosítsd az érzelmeidet a kívánt dologra, és érezz hálát, lelkesedj érte.
• Viselkedj és érezz úgy, mintha már megtörtént volna a kívánt dolog.
• Légy nyitott, és fogadd el, amit kapsz.

Ha az ember arra gondol, hogy mije nincs, akkor a hiányból fog még többet kapni; ezt a negatív gondolatoknak köszönheti."

Na, a négy alapelvvel nem értek teljesen egyet, de az első pont első felével és az utolsóval mindenképpen. Valamint az utolsó mondattal is. Arra gondolsz, hogy valami talán hiányzik, egyre jobban úgy érzed. Ha nem éled meg a dolgaidat, ha nem engeded el magad, ha arra gondolsz, hogy később ez visszaüthet, akkor meg így fogod megélni a dolgokat.

Köszi Sz.Zolinak, hogy emlékeztetett erre a dologra.

Zenés reggel

...hát így.

megint, újra, meg újra, meg újra....

Tavasz, nap, bicaj, fagyi, sör, természet, csók, labda...

Ezek a szavak jutnak eszembe most, mikor kinézek az ablakon. Ebből ma kevés fog megvalósulni, mert V. hazament húsvétozni anyukájához, én is megyek anyuhoz, aztán szülinap+névnap ünneplő ülős-beszélgetős "buli" még este, mivel a szűkebb baráti körben két emberre is koccintunk.

De vissza a természetbe! Vagyis az természethez. Az időhöz. Pont ez az idő való arra, hogy kiránduljunk, természetben labdázzunk, oda bringával menjünk, réten futkossunk, két-három doboz sört felpattintsunk, elheverjünk, a friss tavaszi illatban a másik bőrének illetát beszívjuk és lassan, hosszan csókolózzunk. Ennyi kell csak a boldogsághoz, más semmi.

Lenny, húsvét, szerelemes dalok

V. rakta be ma az első számot, amiről nekem eszembe jutott, milyen régen is hallgattam Lenny Kravitz albumot, meg úgy egyáltalán számokat. Nem tudom V. miért rakta be, bár előtte Tori Amos szólt, amit én szeretek, de ő a felra mászik tőle. A lényeg a zene. Nagyon jó kis számai vannak Lennynek, a lassúak is megállják a helyüket.

Itt az én Lenny-lassú TOP3+1 listám:

A +1 a Believe in Me. Hogy miért? Mert ez a szövegével is kitűnik számomra. Hinned kell magadban. Hinned kell a másikban. 

Hinned kell a kapcsolatban. Hinned kell, át kell adni magad neki. Mindig úgy kell tenned, mintha nem lett volna még 

korábban senki, aki fájdalmat okozott vagy akinek te okoztál csalódást. Meg kell élni a pillanatokat!

Miért így? Mert csak így éled a kapcsolatod kétségek nélkül, így leszel felszabadult. Igazán boldog pedig csak 

felszabadultan lehetsz.

Frisstés:

Én is pont ilyen vagyok: Éreznem kell, hogy hisznek bennem, én 

sem tudok örökké bizonyítani és kell a visszajelzés. És nekem is 

hinnem kell a másikban. Én minden  kapcsolatba úgy mentem bele, 

még az újrakezdésekbe is, hogy ez egy új kapcsolat. Vannak tanulságok, persze.

De ha állandóan filózok(nék), akkor az megbénít(ana). Jó lett volna az előző gondolattal

lezárni, de úgy éreztem ki kell tenni ide ezt is, el kell modanom, le kell írnom. A másik stílusosabb,

ez meg emberibb. Én már mindent kimondok, mert az elfojtás csak problémákat szül. Ezt súlyos 

leckék árán tanultam meg. Szóval, mindig mindent ki kell mondani - AMI JÓ AZT IS! - és emellett

teljesen át kell adni magad a kapcsolatnak. Légy felszabadult, higgy a társadban és magadban!

Tavasz, napfény, jó érzés

A tavaszi napfény, a jó idő annyira fel tudja dobni a napot, hogy még a nehéz dolgokat is jobban elviseli az ember. Ha még teljesen biztos lehetnék pár dologban, ha más is fel tudná szabadítani magát és nem agyalna annyit, amennyit szokott, akkor meg cloud number 9 lenne. De így is szép tud lenni az élet és sok kis csoda vár odakint. Ma be is van ütemezve egy jó kis futás a Margitszigeten! Ugrálni is tudnék a felhőkön :-)

Adósok az utcán

Frissítés: A rádió is pontosított - vagy a hajnali 5-ös kelés miatt voltam süket? A bankokkal szemben szeretnének fellépni az adósok, hogy a bank vállaljon fel költséget a devizahitelek drágulásából. Hát, ez bonyolítja. A bankot is megértem, de azért ők is megérik a pénzüket és ha át is vállalják, majd a sima betétesek és befektetők szívják meg. Nem jó ez sehogy sem.
Na, nem azért, mert oda kerülnek, hanem, mert oda akarnak vonulni, ha nem kapnak kielégítő választ arra, hogy miként oldódik meg a helyzetük. Milyen választ várnak? Biztosan az én szociális érzékenységem alacsony, esetleg azért, mert van - örököltem - egy lakásom, amire mondjuk kellett - és még kellene - annyit költeni, amiből simán kijön egy új kezdőrészlete. Nekem viszont soha eszembe nem jutott volna kicentizve hitelt felvenni. Meg tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér. Van az a kellemetlen érzésem, hogy az utcára vonuló adósok 80-90%-a saját hibájából került ide, mert kellett hirtelen minden: új lakás, új kocsi - persze nem alap suzuki vagy opel -, új plazma/LCD stb. Sajnos ez a megbolondult, meghülyített, "azonnal akarom, mindent akarok" emberekké "fejlesztett" fogyasztói társadalom jelensége, a felelősségteljes gondolkodás hiánya miatt kilalakult helyzet. És ki fogja ezt kifizetni? Akinek nincs adóssága, meg a legszegényebbek. Az a réteg fog lejjebb kerülni, aki nem terhelte szét magát, nem vagy csak felelősséggel, gondolkodva vette fel a hitelt. Mert van ám ilyen is. Ez is elég nagy kiszúrás velük. Mondjuk ki magyarul: ha normális vagy kibasznak veled. Hát nem, én nem fogom, nem vagyok hajlandó fizetni mások helyett.
Azt megértem, hogy mindenki saját lakásban szeretne lakni, külön szülőktől, mindenki mástól, de ne legyünk már olyanok, mint az amcsik, akik elhitték, hogy többet költhetnek, mint amit keresnek. Amint körülnézek ott, ahol megfordulok, csak én magam ismerek vagy 3-4 személyt, aki pont ilyen, kicentizte, mert kellett a lakás, a kisebb, kintebb lévő nem volt jó, kellett a 2-3 millió forinttal drágább, igaz, esélye nem volt kifizetni soha, maximum ha nem eszik semmit és a hideg lakásban ül. Jól felpaprikázott ez a hír a rádióban, így reggel. Pedig van akit sajnálok, hogy most nehezebb nekik, de ők tudják fizetni a hitelt. Nem multi-milliomosok ők sem, de felmérték a lehetőségeiket és ahhoz mérten vettek fel hitelt. Például legjobb barátom is, akinek esküvői tanúja leszek, elég keményen szívhat. Mégsem hallottam panaszkodni, pedig tuti szív. Csak ő bírt gondolkodni. Na, én csak ezeknek az embereknek adnék segítséget, mint amilyen G. A többiek pedig sajnos kemény leckét kapnak most, miért nem szabad felvenni nyakra főre a hitelt. Mint a Providentesek egy része, akinek nem az unokákra kellett, nem vészhelyzetre, hanem mondjuk a harmadik TV-re a lakásba. Csak az a baj, azt érzem, hogy nem fognak tanulni belőle.

Hello, IT....

próbáltad már újraindítani? Na, aki nem vágja, annak elárulom, hogy az IT Crowd, magyarul Kockafejek című sorozatból van az idézet. Alapmű. Én ma megléptem. Nem fogjátok elhinni hol. A főzőlapon. Ez a csodás, hogy indukciós főzőlapom van. Azt ugyanis számítógép vezérli. Valami céleszköz gondolom. De basszus valami megfeküdte a gyomrát. Az segített, hogy a biztosítótáblán lekapcsoltam, ezzel a fázist is, amire rá lett kötve. Valaki pár éve azt mondja nekem, hogy restelni kell egy főzőlapot, azt kiröhögöm. Ma meg megcsinálom. Elvileg lehet, hogy nem is ettől állt helyre, valami érdekes alakzatot mutatott a kijelző, és nem kapcsolt be a jobb oldali két főzőfelület. Utána pedig igen. Azért utána nézek, hogy mi ez. Lehet, hogy rápakoltunk valamit vagy ilyesmi, nem tudom, de tisztára windows feelingem volt. Pedig ezen tuti, hogy célgép van, azok meg nem szoktak kiakadni.
Mindent egybevetve azért röhejes a dolog, nem?

Régen írtam...

És most is el vagyok havazva. Amikor pedig időm volt, akkor megéltem, amit a "ma" adott. Nem gondolkodtam, nem paráztam a jövőn. Mikor elkezdtem utóbbiakat művelni, na, akkor volt néha hullámvasút. Most annyi, de annyi dolog van, munkában és magánéletben is, hogy tényleg nem volt időm írni. De már hiányzott. Szívesen írnék hosszabbat, de most csak egy idézetet fogok kopipésztelni, ami az első sorra vonatkozott és tetszik nekem.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne másoktól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
(Shoffstall)

A Tankcsapda megmondja

Most nem érzem szarul magam, lehetne persze jobb vagy más. Most nem várok el semmit, nem kattogok rá a dolgokra (vagy mégis?). Elégedett vagyok azzal, amit kiosztott a sors és várom azt, hogy más is kimondja azt, amit én ki tudnék, ha megteszik a kezdő lépést. Most azonban azért nem csalódok, mert úgy vagyok vele, hogy nem fogják megtenni adott időn belül. Attól viszont még jól tudom magam érezni. Kérdés persze, hogy meddig.

Ezt a Tankcsapda számot most már meg bírom hallgatni. Nagyon jó szám egyébként, de pár hónapja ez kész "halál" lett volna. Nem olyan lágy és nem olyan szenvedős, ez jobban hasonlít az életre: karcos, kemény, fájó tőr a szívbe, keményen megmondják a valóságot, milyen érzés amikor felbomlik egy kapcsolat. Nem furcsa, hogy a legszebb szerelmes és szakítós számokat a legnagyobb vadorzók írják? A rockzene képviselői fogalmazzák meg a legjobban ezt, szerintem. Na jó, a Faithless és az Air, meg Annie Lennox is képes volt jó számokat írni mind a két érzésről mélyen írni. De a tuti mégiscsak a rockzenészeknél van :-)

Szerkesztettem: jó a többi is, nincs jobb, meg kevésbé jobb az ilyen hangulatú számok között. Viszont a legtöbb ilyen jellegű és jó szám tényleg a rock zene.



Aki nem akarja meghallgatni a zenét, de kíváncsi a szövegre, annak itt van:
Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod…
Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy
Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van
Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok
Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről
Véget soha nem ér
Előröl kezdődik, újra meg újra
Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja
Ez is úgy fáj, fáj

Fotószopat

Hát igen, szlengben így hívjuk a Photoshop nevű terméket. A héten viszont hallottam olyanról, aki magát, ezzel a termékkel. Is. Illetve ezt használva szívatja magát. Csak még nem tudja. Szóval, weboldal és grafika kellene valakinek. Majd mikor grafikus adna árat, akkor kijelenti, hogy áh, ennyit nem ér. Ő megcsinálja a grafikát. Ugyanis három nap alatt "megtanulta a fotósoppot".
Aha, aki meg tanfolyamról kijön, az a Linux, Active Directory vagy bármi üzemeltetését, programozást, bármit :-) Vannak ilyen szerencsétlenek, akik nem tudom hogyan élték túl a darwini szelekciót. És ezek itt élnek köztünk, mint Te vagy én, igaz, Larry? :-)
Ez a kijelentés bearanyozta a hetemet, annyit röhögtem rajta. Még ha a programot kezelni is tudja valaki, hogyan kerül képbe az arányokkal, színekkel, tipográfiával stb. Persze egy ekkora programot megtanulni sem lehet ennyi idő alatt. Hát, ennyi.

Táncolni kellene menni

Sajna a legtöbb helyen béna zene van, vagy olyan, amire úgy lehet táncolni, mintha éppen rázna az áram. Idétlenül vonaglani nem szeretek, de táncolni azt igen. Mondjuk erre.

Havazik

Ma visszajött a tél. Havazott is. Erről két dolog jutott eszembe. Az egyik, mikor szemtelen kis kölkökként a következő versikét szavaltuk ilyenkor: "Esik a hó, fázik a ló, seggen csúszik az igazgató!" :-) Persze csak titokban - legalábbis ezt hittük - és cinkosan röhögve. Szerintem majdnem minden kisiskolás mondta ezt a 80-as években. Mi legalább nem kergettük viperával a tanárt. Ez is valami.

A másik egy örök klasszikus :-) Ezt a dalt hallgatva mindig jó kedvre derülök, mert eszembe jut a gondtalan gyermekkor. Lehet, csak az idő szépíti meg, de úgy érzem akkor sokkal egyszerűbb volt az élet. A lényeg viszont a dal! Imádom :-)

Linz

A linzer kifejezést biztosan mindenki ismeri, hiszen mindenki volt gyerek, ismeri a sütik nevét :-) Amint sejthető volt, valóban az osztrák Linz városának "szülötte". Azonban idén nem csak a sütiről lesz híres és hangos a város, hanem attól is, hogy január elseje óta - Vilnius-szal közösen - ez a város Európa kultúrális központja. Amilyen képeket láttam az új és felújított épületekről, az már biztos, hogy van egy stabil tavaszi-nyári utazási célpontom. Emellett gondolom a nyári időszakban még plusz fesztiválok és programok is lesznek. Olyanokra gondolok, mint Bécsben a városházánál lévő murik, előadások és hasonló rendezvények. Kisebb kitérőként idéznék egy cikkből: "A két város közül Linz tűnik igazán példamutatónak: az összes tervezett központi épület jóval az ünnepi év előtt elkészült.." Érdemes összehasonlítani ezt mondjuk a pécsi balfaszkodással, ahol a politika természetesen beletette pénzéhes és mocskos kis mancsát az egész rendezvénybe és jól "elkúrta" az egészet. Remélem azért sikerül valait alkotni ott is.
Linzre visszatérve, szemezgetnék a hg.hu portál által közzétett fotókból.

Jól látszik a fotókon, hogy a modern építészet dominált, de nekem tetszik mindegyik épület. Az első és utolsó kép ugyanazt az épületet takarja, csak a második képen éjszaka, az épületet teljesen(!) beborító LED-panelek világítanak, mindig más színben. El tudnék képzelni egy kellemes nyár esti sétát, fagyizva, kézenfogva, romantikázva a városban, azután gyorsan visszamenni a szállásra, hogy másként is romantikázzunk. Vagy vissza sem kell menni, sok szép parkjuk is lehet ;-)

A felhőkön

Nemsokára jön a Wolke 9, amit magyarul a Kilencedik mennyországnak sikerült lefordítani. A nyugati kultúrában a "Cloud number 9" az olyan kifejezés, ami a boldogságot takarja, mint nálunk a hetedik mennyország. Kár volt ezért a fordításért. Ami érdekes egyébként, hogy a buddhizmusból jön a kilencedik felhő és az ott megtalált boldogság. én viszont most zenét hallgatok megint és ma trance-chillout session lesz.

A nap vége

Azt hiszem ma ezzel a zenével fekszem. Sok furcsa dolog történik mostanában, konkrétan az elmúlt 5-6 napban velem. Jók, lelkileg erősítők, megviselők. Fejlődök és tanulok. Van amiben másként viselkedem. Igyekszem nem csapdákba lépni, amit állít néha az élet. De most nem filozofálni akarok, hanem lefeküdni. És erre a zenére elaludni.

Hódeszka

Vagyis snowboard. Baromi jó. Összezúzod magad, mindenütt fáj, első napokban elfáradsz, de amikor lejössz, akár még több eséssel a hegyről, akkor jó érzés fog el. Először is tisztázzuk: kellene a protektorok, főleg fenéktájra. Így is nehezen ülök, de ha nincs rajtam a védő felszerelés, akkor most tuti már csak a hasamon bírnék feküdni. Annyira jó volt, hogy le sem lehet írni. Teljesen elvarázsolt, még a szenvedések árán megszerzett tudás is. Nem lettem természetesen bajnok, vagy akár csak jó snowboardos, de nem is ezt vártam. Jó volt pihenni is, távol mindentől, barátokkal. Igaz, szegény kollégáim és barátaim itthon szívtak, de kellett egyfajta lelki megtisztuláshoz és pihenéshez ez a csodás hegyi táj, az összeesés határáig fokozódó fáradtság, az idegen ország. Jó volt. Képeket töltök fel idővel, feltöltök pár mondást és sztorit is, ha időm engedi.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Akkor most félig tele vagy üres?

Ki tudja? Attól függ hogyan érzed. Ma is sok különös gondolat kering a fejemben. Érdekes mások blogját és gondolatait is ismerni. Van akiből erőt lehet meríteni, érdekes látni, hogy más is küszködik, de próbálkozik. Érdekes olvasni azt, hogy mi történik másokkal, hogyan élik meg a saját drámáikat, történeteiket. Jó olvasni, hogy próbálkoznak, nem adják fel, pedig nekik is van elég gondjuk. Azt még jobb, ha közben sok jó történik, hiszen ha ott lehet, akkor miért ne lehetne nálam is minden rendben. Egyátalán, van-e tragédia vagy csak "szeretek" szenvedni? Vagy egyszerűen nekem ritkán alakul ki kötődés valaki iránt és ezért visel meg, ha már nem kellek és azt mondják semmi nem is volt olyan igazi és én többet láttam bele a dologba, mint ami volt? Aminek ellentmondanak a közben kapott érzések, ahogyan a szemedbe néznek és az elhangzott - őszinte - szavak. Hát, igen, a szavak hatalma... Erősebb néha, mint a kar és a kard. Több erőt ad, mint bármi, ha a szeretetett kedves szájából hangzik el és nagyobbat sebez, mint a legnagyobb szablya, ha szintén a szeretett személy szájából hallod.

Azt vettem észre, hogy a ma gondolkodó embere talán túl sokat filozofál, túl könnyen mond ki dolgokat és túl könnyen ítéli meg úgy: ez nekem nem jó és váltok. Majd küzd. Nem akkor küzd, hogy megmentsen valamit, ami jó volt, mert az számára már elmúlt. Utána küzd, és keres hogy megtaláljon valamit, ami talán már ott volt nála. Vagy nem találta meg, az is elképzelhető, de utána azért küzd, hogy ne a régi dolog hiányozzon, mert valamiért mégis hiányzik. Előbbit nehéz elmondani valakinek, akit szerettél úgy, hogy ne bántsd meg, mert még szereted, tudod, hogy úgy sincs már jövőtök, mert zsigerből ellenáll a másik, bántani meg minek. Ha magadban tartod, akkor pedig felemészthet. Furcsa dolgok ezek és látni kell a jót, meg kell találni a becsukódott ajtóval kinyíló ablakot, de ehhez először rendet kell rakni lelked szobájában. Amint elpakoltad a romokat, akkor megtalálhatod az ablakot, ahol friss levegőként tör rád a boldogság. Megborzongsz, ahogyan hozzád ér, eltelsz a jóval és már nem hiányzik a régi szoba, aminek becsukta az ajtaját a benne lévő szeretett lény, mert itt is jól érzed magad és a pillanat varázsában úgy érzed, hogy célhoz érkeztél, megtaláltad az otthonod. A másik karjában, gondolataiban, mosolyában.

Talán túl sok a kérdés és a gondolat. Lehet nekem is össze kellene írnom, ahogyan a lenti dalban tanácsolják, hogy mi minden az, ami jó. Van aki képes ezeket az érzéseket megénekelni. Azt hallottam egyszer egy Muzsikás koncerten, hogy a szép éneklés az egy imádság Isten felé. Nem vagyok túlzottan vallásos, de ez a mondat sok mindent kifejez és van benne igazság.

Ha még jobb verziót akartok látni és hallani, akkor kattintsatok ide, sajnos ezt nem lehetett beépíteni a blogba, le van tiltva a funkció:
http://www.youtube.com/watch?v=-iX1CQJ_0l8

Punxsutawney Phil rulez :-)

Nézzétek meg ezt a weboldalt:
http://www.punxsutawney.com/
Na, mi jut eszetekbe erről? Igen! Bill Murray zseniális alakítása az Idétlen időkig című filmben. Ez az a dolog, ami ma fel tudott dobni.

van ilyen nap is

szerintetek?

Kis lazítás

Kell néha. Főleg, ha alámerülsz az emlékekben. Sokszor mondtad, sokszor hallottad. Egyszer szeretnéd már csak utoljára mondani és utoljára hallani és leélni egy életet a másik mellett.

elfog néha még egy érzés

"When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
An now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
An you don't walk so proud
Any more, and what for"

Ne költözz a kertvárosba!

Ez jöhet le a felszínes nézőnek Kate Winslet és Leonardo DiCaprio által ábrázolt házaspár filmre vitt történetéből. Pedig a kertvárosi környezet az csak egy díszlet. Szerintem. Lehet, meg is határozza a mindennapjaid hangulatát. Az igazi baj a háttérben húzódik meg: a nem visszahúzódó, nem csak baba-termelésre beállított nő nem viseli el, hogy otthon üljön és annyi dolga legyen, hogy rendben tartsa a házat. Szerintem sem egészséges, ha egy kreatív nő, aki még sok mindent el tud intézni, csak be van zárva. Láttam már pár nőt befordulni és az őrület kezdetére sodródni, ahogyan nőtt a feszültség. Meg is értem. A gyerek sok energiát köt le, egész nap csak pörögni, nem kimozdulni, ebbe simán bele lehet rokkanni, leginkább szellemileg. Az sem jó persze, ha a gyerek folyamatosan üres lakásba megy haza, mert akkor nincs meg a szükséges kontroll - lássuk be, kell az -, a középutat kell megtalálni. Amikor mindenki dolgozik, "szocializálódik", de megvan a családi elfoglaltság, törődés is. Itt sem csak azon múlt a tragédia, hogy kik a szomszédok. Kate Winslet karaktere megpróbálja megmenteni még az utolsó pillanatban a kapcsolatot, a szerelmüket, egy - talán csak annak tűnő - kétségbeesett lépéssel. DiCaprio karaktere a földön járóbb, annyival is esendőbb. Ő is rettenetesen szereti a feleségét, és szenved is. A filmben megjelenik, hogy milyen az, amikor két ember elmegy egymás mellett és az egyik - a nő - nem képes már semmilyen módon alkalmazkodni, mert bezárva érzi magát. Számára csak egy út létezik. A férfi praktikusabb, de megalkuvóbb is. Ismerős az érzés, mikor valaki úgy gondolja, hogy neki ez rossz, Te még szereted, de Ő már nem hajlandó megkötni semmi kompromisszumot, pedig Te már megkötötted előre. Talán túl sokat is és ez is baj. Talán néha túl sok a jóból.
A filmről pedig csak annyit, hogy zseniális. Volt olyan rész, ahol szinte fordultam volna el. Tudtam mi következik, nem ért váratlanul, de pont az az elkerülhetetlenség volt a legrosszabb benne, hogy tudtam, hogy meg fog történni az amit gyanítok. Olyan jól volt megkomponálva az egész: a zene, a képek, a hangok, a hangerő hozzá, a beállítások, a fény, minden. És Kate Winslet. Az arcjátéka zseniális. Én most odaadnám neki az Oscart. Igaz, a Vicky, Christi, Barcelonát még nem láttam és azt mondják Penélope Cruz is zseniálisan játszott. Meg kell nézni azt is hamarosan.
Szóval, szabad ám kertvárosba költözni, csak nem olyanba, ami élőhalott. Az is lehet nem mindenki alkalmas a kertvárosi létre. Kompromisszumokat kell kötni, mint mindehol az életben Mérlegre kell tenni, hogy mi az ami kell és mi az amit kapok, mi az amit elviselek. Én azért kiköltöznék egy kertvárosi környezetbe, ha úgy adódik. Mondjuk ha egy óránál többet kell utazni akár tömegközlekedéssel, akár autóval, az már feszegetné a határaimat.

Bolt és bolt

Ma céges ügyintézésből az irodába menet bementem két boltba is. Az egyik egy ruha, a másik egy cipőbolt volt. Mind a kettő a Rákóczi úton. Egymástól körülbelül 50-60 méterre. Mégis ég és föld a különbség. A ruhaboltban, nevezzük meg, Griff Gentlemans, mikor megkérdeztem, hogy a nekem tetsző pulóver van-e L-es méretben, esetleg raktárban, akkor biztosítottak, hogy nincs, de megnézte az eladó hölgy, hogy melyik boltjukban van adott méretben, az adott termék. Amennyiben biztosra mondom, hogy elviszem, akkor lefoglalta volna és a kollegával elhozatta volna, mivel úgyis megy áruért a másik üzletbe. Basszus, ezt nevezem kiszolgálásnak! Vásárlónak éreztem magam. Gyorsan meg is néztem majdnem, nincs-e nálam az útlevél, meg valami vízum, megint Új-Zélandon vagyok-e. A másik boltban kiderült, hogy nem, még mindig itt vagyok. A tipikus életunt eladó: igénytelenül festett haj, rosszul festett köröm, keresztrejtvényt fejt vagy valami ilyesmi, alig akar nekem segíteni - nem papucsért mentem, hanem cipőt néztem, ami nem is lett volna olcsó. Mondjuk ki, 20.000 forint. 50-es, eladásban ráncosodott eladó hölgy, a szokásos csücsörítéssel és amikor nem veszem meg amit felpróbáltam, akkor meg kiül az arcára a "francnak jön akkor be ide zavarni" kifejezés, a sértett hang. Hát, mammer, hordjál te nem jó méretű cipőt. Mind a két hölgy azonos korú, de más boltnál dolgoznak. Úgy látszik van olyan üzlet, ahol sikerült elmagyarázni az eladóknak vagy eleve csak ilyen habitusúakat vesznek fel, hogy a vásárlót segíteni kell. Direkt nem a ki kell szolgálni kifejezést mondtam. Mi ketten, az eladó és én ugyanis partnerek vagyunk. Ő segít nekem, hogy a megfelelő terméket kapjam, amiben örömöm telik, én pedig segítek fenntartani a boltot és ezzel az állását. Mindkét fél számára jó üzlet. Csak van aki ezt még nem érti. Nem kétséges, hogy a mostani válságos idők folyamán vajh' melyik bolt fog fennmaradni, ha a vásárlók visszajárásán múlik a sorsa.
Természetesen illedelmesen köszöntem, még a "gagyi-mami" eladónak is. Már bejövetelkor. Csak, hogy tisztázzuk. Mi ebből a tanulság? Semmi :-) Csak megosztottam. Ma volt jó pár dolog, de az hosszú poszt, meg súlyosabb témákról. De már annyira elegem tud lenni lakásfelújítással járó dolgokból, hogy most inkább nem írom le.

Melegkonyha

Pénteken megnéztem a Melegkonyha című spanyol vígjátékot. A főszereplő egy szakács, Maxi, aki mellesleg meleg. Nem mellesleg pedig van két gyermeke. Furcsa, mi? Persze ebben is van ráció, a film megmutatja, hogy vannak olyanok akiknek meg kell küzdeniük az előítéletekkel és rejtőzködniük is kell, de ez nem dráma akart lenni és nem boncolgat morális kérdéseket. Legalábbis nem jobban, mint ami a történethez szükséges. Komédiának viszont óriási. Ötletes, szép megvalósítás. Jó zenék is vannak benne, a szereplők is jók. A mindig a szerelmet kereső, nem kicsit extrovertált nő, a melegségét rejtegető argentin focista, Maxi a szakács és idióta beosztottja, Ramiro. A családja sem semmi, az alatt a rövid idő alatt, ami jut a bemutatásukra, maximálisan teljesítik a feladatukat. Zakkantak mindannyian :-)

Most DVD-n éppen az Ádám almái mennek. Ez egy baromi jó film. Ezt is a Cirkóban láttam, tavaly tavasszal. Akkor is éppen Ildivel voltam ott és azt is ő ajánlotta. A Cirkó műsorát egyébként mindig érdemes megnézni. Az amerikai álomgyár filmjei mellett mindig érdemes és kell is figyelni a Cirkó, a Művész, a Vörösmarty, az Odeon és a Puskin mozi műsorát. A minőségi filmek nem mindig a nagy költségvetésről ismerszenek meg. Ezeken a helyeken lehet megtalálni általában a jó európai filmeket. Van persze rossz film ezek között is, de azért általában jó a műsor ezekben a mozikban. Legalábbis szerintem. Szóval nézzétek mindig a műsort és nézzétek meg ezt a filmet :-)

Az emberi szemétség határai

Vagyis inkább határtalansága. Most olvastam, hogy egy "kedves család", a megváltozott munkaképességűek fogalakoztatása után járó állami támogatásból több, mint 5 milliárd forintot vett fel. Cserébe elfelejtették visszafizetni. Elgondolkodom, hogy ezek milyenek lehetnek? Szándékosan nem írtam az ember szót. Ezek után pedig csodálkoznak sokan, hogy miért nem akarják támogatni az alapítványokat, miért gyanítanak sokan lenyúlást az adó 1%-ra pályázó alapítványok mögött is. Szégyen. Remélem elkapják ezeket és letöltendően kapnak vagy 30 évet. teljes vagyonelkobzás mellett. Persze ilyen itthon nem lesz, valószínűleg. Főleg, ha tényleg voltak politikai kapcsolataik. Végülis az 5 milliárd mellett 26 milliárd forintnyi áru is átment a kezükön. Hát, nem tudom ennyi idő alatt hogyan nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben.
A legfelháborítóbb viszont tényleg az, hogy azokat a szerencsétleneket hitegetik, használják ki, akik a legrászorultabbak közé tartoznak. Őket is oda kellene taszítani, a luxusból és jólétből, a létfenntartás minimumára. Szegény rokkantak - kb. ezt takarja a megváltozott munkaképességű - még akarnak dolgozni, miközben mások "lebabáznak" 6-7 kölyköt, igaz, azoknak a kölyköknek sem jó, és megélnek belőle. Aki viszont dolgozik, az így jár. Hát, szép példamutatás, mondhatom. És csodálkoznak, hogy itt tart az ország, ahol. Külön postot megérne, hogy mi mindent kellene itthon megszüntetni és hogyan lenne érdemes munkára serkenteni az embereket. Nem hiszem el, hogy valaki a primitívség szintjére akarna megint süllyedni, ha látna valami követhető példát, hogy megéri dolgozni. Vagy csak idealista vagyok?

Snowboard

Már várom. Akartam írni erről már egy postot, de annyi más téma került bele egy rosszabb napon, hogy inkább nem küldtem be. Viszont ez most minimálon marad, linkelek hozzá egy videót, hogy látni lehessen miről is van szó, mit szeretnék. Szóval, nem sok dolgot, annyit, hogy legalább ne törjem össze magam és megtanuljak siklani :-)

Esetleg kisebb buckákat be lehet vállalni. Majd megnézek több filmet is, hátha segít az elmélet elsajátítása a gyakorlat előtt :-)

Vadászmester...

Vannak napok, amikor nem marad más így este, csak az, hogy felkelj, odagyalogolj a fagyasztóig, aztán kitölteni egy adagot fent nevezett nedűből. Aztán üveget vissza, felét ott meginni, a maradékkal pedig leülni, kifújni a levegőt. Berakni mondjuk egy kis Lambet, Airt, Thiveryt. Aztán fogat mosni és lefeküdni aludni. Megvan a ma esti program.

Apró örömök

Kiderült van egy rendszeres olvasóm :-) Legalábbis akiről tudok. Zs., légy üdvözölve. Nem tudom, talán csak azok látszanak akik feliratkoznak az frissítésről szóló hírekre. Jó lenne tudni. Majd utánanézek. De láttam olvasóm is vezet blogot. Jó volt olvasni azt is. Körbeérnek a kapcsolatok :-)

Az előbbi depis szám után akkor küldök egy vidám számot a világnak és benne magamnak! ;-)
Lehet már volt, de nem baj, ezt annyira szeretem. Szép szöveg, jó zene, jó hang. Ennyi kell csak.

Szopóág, új-magyar siralom, ilyesmik

Egyik legjobb barátom Ricsi mondása megragadt bennem. Egy neki durván melós napon felhívtam, kérdeztem hogyan megy a sora mostanában? A válasza figyelemre méltó volt: áh, semmi különös, csak a szopásos. Hát, dobtam egy hátast majdnem, úgy kellett figyelnem nehogy hangosan felnevessek a vendéglátóipari egységben, ahol ültem.
Hát, ez most nekem is egy ilyen nap volt. Bár a múlt hét péntekhez képest viszonyítva egész jó. Nem mintha nyavajogni akarnék, mert van aki minden nap ezt éli meg és még éhbérért is dolgozik, szóval összeteszem a két kezem, hogy van meló és még fizet is. Ma délután is végig erre gondoltam. Ebből lesz meg az új TV. Igaz, régi sincs, jól elvoltam nélküle pár évig :-) Meg ebből lesz meg az új konyhai munkalap, ebből újítottam a lakásban, ebből vettem hűtőt stb. Szóval igazán nyűgös voltam ma. Talán azért mert fáradt voltam. Nem tudtam jól kialudni magam és ez rányomta a bélyegét napomra. Pedig a pénteket reggel héttől este fél nyolcig melóval töltöttem, utána meg otthon este tízig festettem, csinosítottam a konyhát, mégsem voltam olyan fáradt a végére, mint ma egész nap.
Aztán meg segítek V-nek fordítani a diplomamunkájához anyagot. Neki nem mondtam, de ez igazi szopatós szöveg. Olyan választékosan van leírva angolul és olyan témában - színérzékelés -, hogy azért néha én is megvakartam a fejem a mondatszerkezeten és a szavak széles körén. V megkérdezett a teljes anyagra egy tolmácsot is, hogy mennyiért csinálná. Nem csodálom, hogy majdnem lefordult a székről, mikor meghallotta az árát. Azért csodálom a csajt :-) Nem rest megkérdezni szakembert, akkor sem, ha "csak" anyaggyűjtésről van szó. Mondjuk nincs is szerencséje, mert angolul megérteti magát, de ez a szöveg tényleg magasra teszi a lécet. Tudományos folyóirattól mondjuk az ember ne is várjon gagyit.
A fordításra visszatérve: mennyivel könnyebb csak megérteni a jelentést és a szavakat, mint újra értelmes magyar mondatokat alkotni az eredeti szövegből. Régebben ráadásul jobban ment. Szabad szoftverekhez fordítottam szöveget, meg előtte én fordítgattam más szövegeket, kihasználva az igen intenzív középiskolai angol képzés - heti 11-12 óra - hagyatékát. Viszont a szöveg érdekes, meg tudok segíteni valakinek akit szeretek. Már más, mint nem is olyan régen, de még szeretem. Egy idő után a sértett büszkeségen felülemelkedik a szeretet, ha tényleg igazi volt. Van egy mondás is, azt hiszem Tatiosz: A szeretet ami elmúlik nem is volt igazi szeretet.
Elvileg V fog vigyázni a kecóra is amíg snowboardozok. Rá merem bízni, mert tudom, hogy szépen gondját viseli majd a 9-10 nap alatt, amíg távol leszek.
Furcsa érzések is kerülgetnek egyébként. Próbáltam jó pár dolgot elhessegetni magamtól, olyan gondolatokat, amelyeknek semmi értelme. Jó lenne már - átvitt értelemben is - meglátni a napot és érezni a melegséget, valaki mellett felébredni, valaki haját végigsimítani, belecsókolni a nyakába, nézni, ahogyan reggel nyújtózik és csókot lehelve az ajkára felkelni. Érezni, hogy a szeretet amit adok jól esik és ugyanezt kapni vissza. A nyár jól telt, de az ősszel nem csak a levelek hullottak, a lelkem fájáról is lehullottak a boldogság levelei. A télen még küzdöttem, küszködött a létem, de mindenhonnan van felállás. Ami volt, annak el kellett múlnia úgy látszik, de majd jön megint a tavasz és ugyanúgy megtalálhat, mint V-vel a tavasz végén. Amikor beleszartam mindenbe, nem görcsöltem rá, hogy most úristen mi lesz. Nem kapkodni, a hal is akkor akad jobban a horogra, ha ficánkol. Jól érezni magamat önmagammal - nem bezárkózva! - nem feladni magam és nekifutni az életnek megint, akár vissza is pattanhatok, majd megint megpróbálom. De néha nagyon szar tud lenni, ezeket a napokat kell túlélni. Nem kellene ennyit nyűglődni. Végül is sok választás nincs, tovább kell menni. Lehet, csak aludni kellene egy nagyot és minden szép lenne.

Árnyék lemezlovas

Ehhez szerintem nem kell comment :-)
Vagy mégis? Egyik kedvcem, DJ Shadow egyik legismertebb műve ez. Csak samplekből áll.
De mégis jó, igaz van amit jobban szeretek, de most pörögni kell és a lassulás nem megengedett :-)

Protokoll

Érdekes előadáson ültem ma. Novák Zsolti, akinek nagy-nagy respect minden tekintetben, készített egy tanfolyami anyagot: protokoll informatikusoknak. Kicsit késve - a munka ördöge - sikerült beülnöm a demo előadásra és nagyon jó volt! Mivel voltam már kettő darab hasonló előadáson, ahol előadástechnikát, tárgyalástechnikát is tanítottak, ezért voltak ismétlődő dolgok. Azonban volt jó pár újdonság: hogyan kell névjegykártyát odaadni, milyen módon illik és hova kell ülni, mikor és ki után vagy előtt mész be egy ajtón, hogyan fogsz kezet, ha a másik nem a protokoll szerint teszi meg vagy dominálni akarstb. Egyszerű dolgoknak tűnnek, egy részüket önkéntelenül is csináljuk, - például férfi megy előre - de egy részük olyan, ami nemzetközileg rögzített protokoll. Vendéglátóként és vendégként ki köszön elsőnek, ki ajánlhatja fel a tegezést és mikor, mikor lehet vagy kell(!) tegezni, hogyan tegezel magázva - érdekesen hangzik, ugye? Az is volt. És sok is. Azonban Zsoltinak van egy elég jó előadásmódja is. Egyszerűen csak odafigyelsz rá, nem tudsz más fele nézni.

Ezek azért is fontos dolgok, ha tárgyalni mész olyan helyre, ami nagy és jó megbízásokat ad, mivel az ottani döntéshozók is tanulják ezt. Az első benyomás pedig fontos. Amennyiben azt látják rajtad, hogy igen, Te is tudod, akkor beljebb vagy egy lépéssel. Várom a szerdai folytatást.

Előre hát!

Vágjunk bele az új évbe! Több szerencsével, még több szeretettel, nagyobb hittel, mint az előzőekben! Higgyünk magunkban, a párunkban, barátainkban, társainkban. Fedezzük fel a mindennapok örömét, az otthon melegét és ontsuk magunkból a szeretet, hogy a világ is jobb legyen!