True story

Szavak nélkül

Elmondatott....

Sok féle módon lehet szeretni. Nekem ez minden egyben ebben a dalban.
"Ezer életen, és ezer bajon át, szeretni valakit valamiért, akkor is, ha nem lehet, hogyha fáj".
Nem tagadom, erre eléggé el tudok érzékenyülni. És a végén itt van ez a Nagy László vers... Ma nagyon kellett ez a dal.

Túlélni

Ez a cél az elkövetkező három és fél hétre. Szerintem leeresztek, mint a defektes gumi, ha vége ennek az időszaknak. Tele leszek tanfolyammal, leadandó projektekkel. Lesz olyan, amikor csak aludni jövök haza, most, hogy belegondoltam. Gondolkodom a heti négy kondin, csak, hogy legyen ami feldob.

Ma hogy vagy?

Ma jól. Tényleg jól. Megnyugodva. Kicsit zavartan érzem magam. Tudom, hogy mit miért tettem, mondtam. Volt előzménye, így látom, nem tagadom, viszont ettől függetlenül át kellett volna gondolni több dolgot. Van aki unja már a magyarázkodást. Őt is megértem. Remélem ő is megérti, hogy azért volt olyan, ami után bennem is felmerülnek ezek a gondolatok, amik felmerültek, és az érzések. Én a saját szemszögömből is nézem a dolgokat. Ettől még zavart voltam ma. Éreztem, hogy túlreagáltam talán valamit, vagy máshogy láttam, mint ami volt, de közelmúltbeli dolgok miatt meg nem is reagálhattam volna másként, ha nem kapok egyértelmű választ dolgokra. Kettős érzés, hogy hülye is voltam, meg nem is. Faramuci legalábbis, az biztos :)

A nagy érzések, nagy viták, nagy rossz érzések okozói is lehetnek. Csak ott van a mérleg másik oldala: a nagy szeretet. Amit adsz, és amit kapsz. És ezért megéri a vita néha, mert az csak azért van, azzal van, aki számít. Mert vita, vagy rossz érzés hol nincs? Az a legfontosabb, hogy meg lehet oldani a dolgokat, és megmaradsz a másiknak, neki pedig te. Kell dolgozni rajta, hogyne, meg van amikor idő kell, hogy újra úgy jöjjön össze a jó és felhőtlen érzés, mint előtte. Az arányokat kell megtalálni, hogy figyeljünk rá mikor engedhetjük megint el magunkat, mikor ne mondjunk a másiknak olyat, hogy már unjuk, idő kell, meg lehet megint ugyanaz lesz a vége a dolgoknak. Mert akkor lehet, hogy tényleg az lehet, persze ez sincs kőbe vésve. Azt, hogy kicsit kell idő, azt mindenki megérti. Szóval megpróbálok erre odafigyelni, hogy én is így csináljam, ha már azt gondolom, hogy így a jó.

Tulajdonképpen leírhattam volna rövidebben is. A szeretet, ha megvolt, akkor meg is marad, csak néha kell időt hagyni, és nem felhúzni magunkat a másikon, ha másként viselkedik, ahogy nekünk is kell időt kapni, hogy oldódjunk. Csak oda kell figyelni, hogy a jót is meglássuk. És akkor minden rendben lesz, hiszen ahol szeretet ott béke, ahol béke ott Isten, ahol Isten, ott szükség nincsen :) Szóval csak szeretni kell, odafigyelni, türelmesnek lenni főleg másokkal, de magunkkal szemben is. Ennyi az egész :)

A dalt meg szeretem, meg Cserhátit is, nagy szíve volt.

Hogy vagy?

Jól

Napi megfontolandók

Nekem és másnak is.

Don't look back in anger

Stand by me

Szabadság, szerelem, ez a kettő kell nekem...

És milyen igaza volt Petőfi Sándornak! Nekem is tényleg ennyi kell, és szerintem a boldogsához is ennyi kell csak. "Csak". Merj szabadnak lenni, szabadon szeretni. A szerelemben megtalálod a szabadságod. A szerelmet csak akkor találod meg, ha a másik mellett szabad lehetsz.

Lélek

Psyché = Psziché. Görög női név. Azt jelenti: Lélek. El lehet kezdeni filozofálni, hogy akkor a nő az aki lelkét adja, védelemet ad, hiszen életet is, mivel ők képesek gyermeket szülni. Közösen nemzi egy férfi és egy nő, de a nő teste védelmezi az új életet. A nő lehet a lélek, ami védelmezi a férfit, ahogy a férfi a nőt. Más, és más módon. A családot összetartja, a gyermekre és az apára is figyel. Viszont a védelmező lélek lehet az apa is, vagy gyermek nélküli kapcsolatban a férfi. Más módon, de védelmet nyújthat ő is. A Lélek elkísér és megvéd. De ezek most csak felmerültek, és kedvem támadt kiírni. Nem akartam filozofálni, de ez a dal egyik kedvencemtől szól.

"Dissolving who we are
Call out for yesterday's destiny gone
We're on a foreign shore

It was the mark of falling
I was the car still running
And when you call I'll be your shield for life
And if you feel it you will fly"

Szöveg nélkül

Erőd a szív körül

Ha sok vagy, valóban erőd épülhet a másik szíve köré. Jól megírta ennek - is - a szövegét Sting. Lehet régen azt várták, ami most van, csak akkor jól esett volna, most pedig kényelmetlen. Nincs mit tenni, le kell bontani a falakat! Nem kell görcsölni, csak élni, és leomlanak azok maguktól. Csak így lehet lebontani. Egyik fél bontani kezdi, a másik meg hagyja... nem fél, hogy fejbe verik a bontott téglával :) Vicceskedés nélkül: tanulságos zene, és szöveg. Egy kis "előjátékkal" :) jó kis sztori.

(A dalszöveget Nagy Gergely fordította, aki a Brand New Site-ot is alapította, és aki befogadta az én fordításaimat is annó.)
Egy fallal övezett város romjai alatt
Omladozó tornyok sárga fényben ragyognak
Nincs fehér lobogó, nincsen könyörgõ sírás
Az ostromágyúk egész éjjel dübörögtek
Egy napba telt felépíteni a várost
Az utcáin sétálgattunk már délután
Ahogy visszatértem a mezõkre melyeket ismerek
Felfedeztem a falakat, amiket még én raktam le egyszer
Félelmemben meg kellett álljak az úton
Sétálva a saját aknáim felett

És ha megépítettem ezt az erõdöt a szíved körül
Bekerítve téged árkokkal és drótkerítéssel
Utána hadd építsek egy hidat
Mivel a szakadékot nem tudom feltölteni
És engedd, hogy felgyúljon az oromzat

Akkor elindultam, hogy megvívjak néhány csatát
Ami a fejemben született
Távol oly sok-sok éven át
Valószínûleg már azt hitted vagy kívántad, hogy halott legyek
Mialatt minden hadsereg alszik
A rongyos zászló alatt, amit még együtt készítettünk
Félelmemben meg kellett álljak az úton
Sétálva a saját aknáim felett

És ha megépítettem ezt az erõdöt a szíved körül
Bekerítve téged árkokkal és drótkerítéssel
Utána hadd építsek egy hidat
Mivel a szakadékot nem tudom feltölteni
És engedd, hogy felgyúljon az oromzat

Ez a börtön mostanra az otthonoddá vált
Egy ítélet, melyre úgy tûnik felkészültél
Egy napba telt felépíteni a várost
Az utcáin sétálgattunk már délután
Ahogy visszatértem a vidékre melyet ismerek
Felfedeztem a mezõket, melyeken még én játszottam egyszer
Félelmemben meg kellett álljak az úton
Sétálva a saját aknáim felett

És ha megépítettem ezt az erõdöt a szíved körül
Bekerítve téged árkokkal és drótkerítéssel
Utána hadd építsek egy hidat
Mivel a szakadékot nem tudom feltölteni
És engedd, hogy felgyúljon az oromzat

Sötétség

Télen korábban sötétedik, ami rossz is lehetne. Viszont ilyenkor gyönyörűen néz ki a belváros, és bőven kárpótol a korai sötétedésért a gyönyörű városi környezet.

Itt pedig egy gyönyörű dal a sötétségről.

Bor

És a tegnapi este után még mondja valaki, hogy a bor nem egészséges... dehogynem :)

Sok, kevés

A tökéletességre törekvés, a mindent elmondani akarás jól jön az oktatásban és munkában. Nem mindig jön jól az emberi kapcsolatokban. Távol lehet vele tartani azt, akit közel szeretnél tudni. Ellenkező hatást vált ki, nem közelebb hoz. Hiába igaz amit mondasz. Van amikor nincs ideje. Én ezt mindig tanulom. Megértem, ha ez távolít, de nem mindig tudok másként viselkedni, ki kell mondanom a dolgokat. Talán mert 18-20 éves koromig nagyon visszafogtam magam. Aki ismer ez hihetetlennek hangzik. Annak is megvolt az oka, de kitörtem belőle. Nyomot persze hagyott.

Remélem van még esély és lesz még alkalom. És kiderül, hogy nem kell tartani semmitől, és olyan minden, mint egy bizonyos névnapi köszöntésen ami nálam volt, pezsgővel, nevetéssel, jó érzéssel és egy éjszakai telefonhívással :) Vagy örömmel, hogy felhívom, akár, mikor külföldön vagyok, akár csak itthon, de örülnek a hangomnak, én pedig a másiknak és nevetünk.

Persze tenni is kell érte. Akkor is, ha ez már megtörtént. Ahogy sok más is és mégis, lehet újabb esélyeket adni. Remélem kapok és én is adok mindenkinek amikor hasonló szituáció van. Csak olyat várhatok el, amit én is megteszek másnak.

Álom

Most még arra gondolok, hogy milyen jó lett volna így találkozni. Nem álmokban élek, de nem fosztom meg magam attól, hogy tudjam, érezzem a másik lehetőséget. Tiszta lappal indul mindenki, nincs kötöttség, nincs "bújkálás", nincs félelem, hogy mi lesz, ha... Csak az van, hogy mindenki nyíltan vállalhat mindent, mindenki lezárta az előző dolgokat, és úgy találkozunk, ismerkedünk, és szeretkezünk, hogy már mindenki tisztára sikálta az életét, és ebből indulunk ki. Tiszta helyzet, amiben felkészülten várjuk a másikat arra, hogy egymásra találjunk. Ahol az én és őt felváltja a Mi. Amiből sokkal jobb lehet, mint ami volt - és már az is egy nagy, és gyönyörű történet. És erre koncentrálok, mert ezt akarom álmodni. Az álmok ugyanis valósággá válnak néha.

A dal

Annak ajánlom, aki most átérzi ezt. Sorsszerűek néha a dalok. Ebben a verzióban nem ismertem, de jobban tetszik, mint az eredeti. Ami nélkül viszont nem lenne ez sem. Néha a megismételt, csak más dolgok jobban sülhetnek el, de kell hozzá az eredeti dolog is. Ez igaz a kapcsolatokra, és bármilyen más élettapasztalatra is.

Most viszont csak annak szól, akinek ajánlom ezt a dalt. Ő úgyis tudja. Remélem ez ad neki egy kis pluszt, és erőt. Tudom, hogy nem könnyű most Neki. Nekem sem, mert rólam is szól a dal kicsit. Ezért is sorsszerű. Viszont most Ő kell legyen az első. Épüljön fel az új világod. És tarts fenn számomra egy helyet... egy újat, ami lehet, még jobb, mint volt. Mindegy mi lesz. Én már szeretni foglak Téged. Ahogy Te is engem. Ezt nem mi választottuk, de ilyenek vagyunk. És ez jó is. Nagy lelked van. Szeretlek érte...

(Rövidebben akartam, de ez lett a vége... hát ez van :) )

Az arany partoktól a hét tengeren át
Utaztam, távolra és messze
De most úgy tűnik, egy idegen vagyok a magam számára
És mindaz amiket néha megteszek, az nem én vagyok, hanem valaki más

Lehunyom a szemem és az otthonomra gondolok
Újabb várost hagyok el az éjszaka
Hát nem furcsa, hogy nem hiányzik, amíg el nem távozik
És ott hagyom a szívem, és ott is marad halálom napjáig

Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz

Túl öreg már a kezem, rád gondolok
Nem tudom eltörölni a bánatot oly könnyen
Amikor nem találod a szavakat, nehéz egy újabb napot végigcsinálni
És sírni akarok, és az ég felé lökni a kezem

Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz

Ajándék

Köszönöm. Mindent köszönök Neked.

Életművészet

"Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - disz, ragyogás, külcsin nélkül." - Tatiosz

Sok és kevés

Nehéz eldönteni mikor mondtál már valamit sokszor, feleslegesen, vagy éppen kár volt nem elmondani máshogy, és még mondani kellett volna. Te meg pont abbahagyod, nehogy sok legyél. Igazából úgy a legjobb ahogy érzed. Csak figyeld a másik reakcióit.

Neked....

Úgyis tudod... de erre rátaláltam, ki kellett raknom. Vadorzó egy banda, de ezt nagyon odatették...

"De addig rám nézz, közben égess el,
Újra és újra meg még egyszer,
Csak nézz rám szemeidben ott a világ,
Hadd legyek én az egyetlenegy hibád,
Szoríts meg, harapj meg, ölelj át,
Mint az, aki nem tudja világát,
Legyen ez egy álom sose ébredjünk fel.
A legveszélyesebb méreg vagy,
Belehalok abba, ha egyedül hagysz,
Benned azt várom, hogy tévedjünk el.

Csak nézz rám, mire vársz még?
Gyere, támadj és szoríts a falhoz!
Falj fel, idd a vérem és örökre láncolj magadhoz!
Aztán meg nézz rám, közben égess el,
Újra és újra meg még egyszer,
Csak nézz rám, nem kell, hogy megszólalj,
Hadd áruljon el ugyanaz az egy sóhaj!!!"

Új őrület

Oh, Sharleen, dalold most is a dalt, mely 10 éve annyit szólt :) bölcsek a szövegek... hogyne akarnánk győzni... csak nem a másik "árán", rajta keresztül. Inkább vele.

Valaki azt mondta nekem, hogy vége
Senki nem mondta, hogy hol kezdődött el
Nem hisznek neked
Megértem

Mint egy vak ember
Aki útját tévesztette
Senki sem hal egy szót sem
Abból amit mondasz
Megbocsátok Neked
Megtennéd Te is?

Hinnék Neked
Bárcsak igazat szólnál
Hinnék, ha igaz lenne

Mert mindenki győzni akar
Senki sem akar veszíteni
Ez igaz rám is
Ez igaz rád is
Ez őrület őrület őrület őrület őrület
őrület őrület őrület őrület őrület őrület

Nem tudom mit kerestél
Ez talán csak az elmédben létezik
Olyan mélyen gyökerezik benned
Minden gondolat ami nem kedves

Mert mindenki győzni akar
Senki sem akar veszíteni
Ez igaz rám is
Ez igaz rád is
Ez őrület őrület őrület őrület őrület
őrület őrület őrület őrület őrület őrület

Mert mindenki győzni akar
Senki sem akar veszíteni
Ez igaz rám is
Ez igaz rád is
Ez őrület őrület őrület őrület őrület
őrület őrület őrület őrület őrület őrület

Hinnék Neked
Bárcsak igaz lennél
Egyre idősebb leszek
Nem szökhetek meg az idő elől

Mert mindenki győzni akar
Senki sem akar veszíteni
Ez igaz rám is
Ez igaz rád is
Ez őrület őrület őrület őrület őrület
őrület őrület őrület őrület őrület őrület

Mert mindenki győzni akar
Senki sem akar veszíteni
Ez igaz rám is
Ez igaz rád is
Ez őrület őrület őrület őrület őrület
őrület őrület őrület őrület őrület őrület

Egy őszinte ember....

Na, ilyen sem volt még. Tisztelet ennek az embernek, aki el merte mondani a véleményét, ami a valóságot tükrözi.

Soha nincs könnyű út... (csak annak látszó)

I think I slip the net,
But I cut myself free,
I'm not losing yet,
So don't forget me.

Mert csak így lehet

És menni előre, boldognak lenni. ha elbuktál - felállni, ha szerettél -megint megpróbálni, ha lezártad és szeretted - újrakezdeni (nem a végtelenségig), ha bánatos vagy - mosolyogj, ha boldog vagy - mosolyogj. Mai jó tanácsok az élethez :)

Párbeszéd

Mostani egyik kedvenc.... Nem kell többet belelátni, de a szöveg most nagyon ül :) Illetve ez a Karma :) Jó lenne valaki mellett állni, de nem lehet mindent erőltetni. Majd idővel.

Itt az ideje egy beszélgetésnek
Ez az amit soha nem akarsz hallani
Vicces, hogy tudnak (Téged) bántani a szavak
Ennyi év után is
Szeretnék hozzáfűzni valamit
Ahhoz, hogy miként téped szét a világod
És akárhányszor mondom ezt el Neked
Mindig bizonytalan szívedre fogod

Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek

Felébredni sosem könnyű
Szóval miért nem jössz ide
Mesélj az álmaidról, melyek kísértenek
Mesélj a titkos félelmeidről
Meg akarom változtatni a felfogásod
Bárcsak meg tudnám Veled értetni
Hogy ezt Te teremted magadnak
Ami szenvedést okoz Neked

Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek

A szavak, melyeket a fejedben hallasz
Soha nem hangzottak el, soha nem hangzottak el
A szív amit összetörsz, összetéveszted velem
összetéveszted velem

Hogyan bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől
Itt az ideje egy beszélgetésnek

Bántanak Téged
Akár megérdemelnek Téged
Ez olyan, olyan igazságtalan Veled szemben
Itt az ideje egy beszélgetésnek 

Add fel,
Soha nem foglak feltartani
Mindig tartottál a szerelemtől

Itt az ideje egy beszélgetésnek

Képmutatás

Igen. A képen az látható amire mindenki gondol. Szopás. Sőt, a filmben is megmutatva a végén.A képmutató kritikusok, és a hollywoodi álomgyár le is írta Chloë Sevigny-t, aki pedig jó színésznő, gondoljunk csak a Fiúk nem sírnak női mellékszerepére Hillary Swank mellett. Pedig nem tett mást, mint filmen megmutatta, hogy sokan mit csinálnak, hogy olyan szerepet kapjanak meg, amiben nincs szex. Ami meg a villákban történik, az a villákban történik.

A zeneszerző is nagy kedvencem, és ez a dal is.

A zenét hallgatva jutott eszembe a film, a borító, a jelenet, és az a képmutatás, ami ezután jött. Sokan ilyenek a "mindennapi" életben is, munkában, magánéletben. Nem, nem haragszom a világra, csak eszembe jut ez, mikor páran megítélnek, és hallom, de én már csak - gúnyosan, ami tudom nem szép dolog - elmosolyodok, és az jut eszembe, hogy én legalább őszinte vagyok. Mások is, akik ilyenek, őket is megítélik, meg bírálják. 

Ezért kell a barátokra figyelni, és velük sok időt tölteni, meg odafigyelni arra, hogy azokat ne bántsuk meg, és ne üldözzük el magunk mellől, akikre számíthatunk. Akár úgy is megtehetjük ezt, hogy nem akarunk mi rosszat, csak nem figyelünk oda eléggé, csak "élünk", megvalósítunk, és szeretjük őket, és nem is vesszük észre a nem jó irányt. Ami a szétcsúszás kezdete lehet. Ezért örültem annó, mikor 2008-ban visszakerült az életem a rendes kerékvágásba, mert nagyon nem figyeltem oda előtte, kicsit szétcsúsztam, de aztán a barátok, és egy akkor - ismét - az életembe belépő személy miatt még a kisiklás előtt visszamentem a megfelelő sínekre. Ez is hosszabb történet lehetne, és nem is erről akart  szólni a poszt, de kicsit elkalandoztam, bár ez is fontos. A barátokra figyeljünk, vigyázzunk, mert a képmutató emberek tömegében ők a mentőcsónakjaink, ahogy mi a barátainknak.

A képmutató emberek pedig végül egyedül maradnak, akkor is ha van mellettük valaki, és ez így van rendjén.

Business & Pleasure

A múltkori posztról, amit az üzletről és szerelemről szólt, jutott eszembe egy beszélgetés. Vagyis egy mondat.

Marcsi barátom fülltanúja volt két telefonbeszélgetésnek. Mind a kettő üzleti volt. Rendbe kellett tenni két ügyfelet, amit most nem részleteznék, de a vége az, hogy fizetnek, és időre (10 millió forintos számlák felett kicsit ideges vagyok a késésekre).

Marcsi egy mondatos összefoglalója ezek után: "Lehet, hogy a magánéletben is így kellene ezt csinálnod..."

Lehet. Csak nem akarom állandóan ezt tenni. Indokolt esetben persze "apa" kemény lesz, és akár az asztalra is csap, ha kell. Addig meg minek? Aki ismer úgyis látja bennem ezt a nem erőszakos, de határozott embert. De lehet igaza van Marcsinak, és nem ez jön le mindig.

Boldogság

`A férfi`

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

`A nő`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.

...............................
Ahogy Weöres Sándor látta...

Az arcod....

Minden nap magam előtt látom, úgy ahogy a dalban.... nem, nem elsőre, mint a dalban. De utána annál jobban. 

JC sokáig küzdött. Magával, az alkohollal, az udvarlással, de célba ért, ha később is, és 35 évet leélt azzal akinek a dal szól. Volt lelkiereje az biztos.

Volt már itt... de nem baj :)

I have decisions to make.
I need to pick up the pieces and cast off all the downs that are on my mind
I can be strong by myself.
I came into the world alone and I managed before and I can do it again,
This is not the end, I won't let it be the end.

Időkerék

Szívesen visszaforgatná az ember. Én egészen januárig. Nem is, tavaly novemberig. Bár akkor nem tudtam volna másként reagálni dolgokra, de egy próbát megérne. Talán más is máshogy alakítaná a sorsát. Nem szabad beleragadni a múltba, de át kell nézni, hogy tanulság legyen belőle, különben hiába történtek meg a dolgok. És nem az élet rendjéhez való, hogy az idő visszafele forogjon, és aki visszaforgatja, az ragad a múltba. Ezért kell a "mostban" tenni azért, hogy ami működött, és szép volt, az megmaradjon, valami kialakuljon, ha még akarja az ember. A hibákat pedig ki kell javítani, a jövőért.

Akárhogy is, az április és május az a két hónap ebből az évből, amire legszívesebben visszagondolok és vágyom az érzésekre, amit adtam és kaptam. Vágyom az akkori szeretkezésekre a NŐvel, az érzésre, ahogyan együtt voltam azzal akibe nagyon beleszerettem, és öleltük egymást, szeretkezés közben, és utána is. Az az érzés nagyon jó volt. Nem csak a nagyon jó, és élvezetes szex miatt, hanem azért azt öleltem akit szerettem.

Nem visszasírom a régi dolgokat, én valóban most akarom megélni a dolgokat, és előre menni, de nem temetem el ami jó volt, és ez olyan emlék, ami mindig mosolyt csal az arcomra, és elfog a boldogság, ha erre az emlékre gondolok. Remélem az érintett személy is így érez, mikor ezt olvassa - előbb vagy utóbb fogja :) - és amikor erre az emlékre gondol.

Szóval, az időt nem, de az érzést azt visszafordítanám, ahogy az Aqua is az Idő kerekét.

Október.... vagyis Március végétől

El is felejtettem már milyen jó ez a szám.... A szöveg és a zene jó egysége. Valahogy nálam ezek a zenék karmikusak. Március végén feléledt bennem valami, és lángra is lobbantott, amit majdnem eloltottam korábban. Az, hogy következő tavasszal mi lesz, még nem tudom, de az biztos, hogy pár hegyet megmászok addig, fejben, és fizikálisan is. Jön a túraszezon, és a természet megnyugtató.

"De a tűz el is oltható
És éppen ettől jó
Ha fázol a szélben megvéd majd
De ha nem vigyázol lángra lobbant
Lángra lobbant
Lángra lobbant

Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom"

Mostani egyik kedvenc

Üzlet és szerelem

Jól megy a szekér. Amikor szerelem van akkor is. Dolgozok is érte, teszek is érte. Kitűzök célokat, és hajtok, a sok munkának pedig beérik a gyümölcse. Valahogy úgy tűnik azonban, hogy vagy a szerelem megy nagyon, vagy az üzlet. Most elkezdett beindulni az üzlet, de nagyon. Szeretném egyszerre a kettőt, de úgy érzem, valamiért, hogy meglesz mind a kettő. Teszek a szerelemért is, hogy úgy alakuljon az életem, hogy amint megint belép a szerelem az életembe, akkor megint készen legyek rá, és jó körülmények között fogadjam. És most nem a tárgyakra gondolok elsősorban. Azok jönnek mennek az életünkben.

Az érzések, azok megmaradnak. Van most is, akivel le tudnék élni egy életet, ritkán érzek ilyet. Egyszer mind a két út - munka és érzelmek - egy jó irányba tart, mert máshogy nem lehet! :)

Utak

Leegyszerűsítve előttem mindig két út van. És mindenki előtt. Én valahogy mindig a nehezebbet választottam. És soha nem bántam meg. A rövid: optikai csalódás. Amit nehezen érsz el, amiért dolgozol, azt érzed igazán magadénak. Ilyen a sport, az edzés is: a jó és igazi eredmény több fájdalommal jár, de tartós. Nem biztos, hogy a legsikeresebb leszel a nehezebb úttal rögtön. De mindig ott leszel valahol elöl, és értékelnek. A gyors sikert elérők pedig eltűnnek az évek folyamán, amikor te még mindig ott leszel a képben.

Ilyen vagyok a kapcsolatokban is. Talán most is olyan utat járok, ami nehéz, hóviharokkal teli, de mindig van benne egy kis tengerszem a hegyen. És ha felérek, akkor a csúcsra érek. Ezért nem fordulok vissza soha.

Miért mászok meg újabb csúcsokat? Volt már, hogy más célt találtam magamnak, mert a csúcsról az út közben kiderült, hogy nem azt nyújtja amit hittem. Volt olyan is, hogy a csúcson voltam, de van amikor le kell jönni a hegyről. Ez viszont nem szegte kedvem. Amikor olyan csúcsot látok, amit még érdemes mászni, akkor nekiindulok.

A hegyek a Föld királynői. És van egy gyönyörű hegy, aminél először csak lent kóboroltam. A hegy invitált, ösvényeket nyitott. Nekem mégsem tűnt járhatónak első körben, mert voltam már hasonló hegyen, és bár gyönyörű volt, - ezt láttam most is- , de előző hegyen nagyon nagyot zuhantam. Tartottam ettől. Aztán megváltozott az időjárás, és a hegyhez igazán kedvem támadt. Megtaláltam a virágos réteket, a kis zugokat, és beleszerettem ebbe a hegybe. A hegy régen még hívott, de már nem érezte úgy, hogy én lennék a vándor, aki felérhet a csúcsra. Szerette volna, de mégis, kerültek olyan akadályok oda, amit a hegy akaratlanul önmaga állított. Más is jár a hegyen most, nem egyedül én akarom meghódítani a csúcsot, ő a simább úton halad, látszólag, de nem biztos, hogy a hegy a csúcsra vezető utat mutatja neki. Lehet, mert vandálkodott is kicsit út közben.  A hegy azonban kegyes, engedi, hogy ott tanyázzon, vándoroljon. Ezzel szemben nekem most nagyon kemény ösvények felé vezet az utam, de én mászok előre, mert van olyan csúcs amiért úgy érzem megéri, és a hegy nem is hiteget, nem biztat, nem mondja azt, hogy ezzel a csúcsra jutok. Egy szép mezőre, oda talán. De én megyek előre. Lehet a hegy nem is ismeri azt az ösvényt, amivel a csúcsra érhetek. Az is lehet új ösvényt kell vágnom. Lehet, hogy olyan bokrokat gyomlálok ki közben, amivel a hegy felszabadul. Bármi lesz is, én most csak mászok a hegyre, tartok a csúcs felé. Majd kiderül, felérek-e. Attól tartok csak, hogy a hegy esetleg nem azt látja, hogy ez jó lehet neki is, és a túl sok ösvény kutatást nem jó néven veszi, vagy azt gondolja, hogy én az élővilágát bántom ezzel, túl invazív amit akarok. Pedig én vigyázok a rétekre, mert nagyon szeretem a virágos réteket.

A hegy is remélem érzi, hogy mennyire tisztelem. Aki tisztelet nélkül tart a csúcs felé: veszített, és meghalt.

Feldmár András gondolatai

A Van élet a halál előtt? című portréfilmben azt mondja, a gyerekkorban a szülő által ismételt mondatok szuggesztióként belénk égnek. Éppen úgy, mint a hipnózisban égési sebet okozó ceruza. S, hogy az úgynevezett nevelés abból áll, hogy szerepeket tanítunk a gyereknek. Ezért sok ember élete olyan, mintha egy 24 órás szappanoperában lenne szereplő. Hogyan neveljünk jól?

– Elsősorban szeressük a gyereket és bízzunk benne. Nem kell „nevelni”, hiszen a bimbóból rózsa lesz, minden beavatkozás nélkül, csak etetni, itatni, jó helyet keresni, szeretni kell a bokrot. Meg kell ismerni és azt adni neki, amire szüksége van. Észre kell venni, mire figyel a gyerek, mi érdekli őt. Nem lehet szeretni valakit, akit nem ismerek, nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. Nem szabad a gyereket kényszeríteni, hogy arra figyeljen, amit a felnőtt vél fontosnak, hanem segítenünk kell őt abban, hogy azzal foglalkozzon, ami őt izgatja, ami őt érdekli.

Ha határokat kell szabnunk, azt a saját érdekeink miatt tegyük, sohase a gyerek „érdekében”. Amikor elegem volt a hancúrozásból, ezt mondtam a gyerekeimnek: „Mostantól fogva, reggelig nem akarom tudni, hogy léteztek. Azt csináltok, amit akartok, de nekem ne kelljen már rátok figyelnem!” Nem mondtam, hogy aludniuk kell, mert másnap álmosak lesznek. Az az ő gondjuk, nem az enyém. A gyerek hitelesnek látja, amikor a szülő kéri, hogy legyen tekintettel rá, de zsarnokságnak véli azokat a határokat, amik nekik jók, azaz a „majd, ha idősebb leszel belátod...” kezdetű kéréseket, parancsokat.

– Azt is mondja, idézem: „Az anyám soha nem szeretett igazán. Az anyám éhes volt és engem evett. Voltak vágyai és szükségletei, és arra termelt ki engem, olyannak nevelt engem, hogy a szükségleteit elégítsem ki.” Milyen az igazi szeretet?

– A szeretet nem kíván semmit. A szeretet örömet lel a másikban, úgy, ahogy a másik van, anélkül, hogy szeretne mást csinálni a másikból. A szeretet munka, amivel megkönnyítem, gazdagítom a másik életét, úgy, ahogy ő szeretné, nem úgy, ahogy én képzelem. A szeretet megengedi a másiknak, hogy soha sem kell magyarázkodnia, hogy elfogadom, mint törvényes, legitim embert, még akkor is, ha ő egyáltalán nem olyan, mint én. Nem kell szeretni, és nem kell mindenkit szeretni. A szeretet mindig egy csoda, sosem szükség vagy kényszer.

– Ha életünk a gyerekkorunkban kialakított szerepek sokasága, honnan tudjuk meg kik vagyunk valójában?

– Helyezzük magunkat sok különböző helyzetbe, tapasztaljuk meg, hogyan viselkedünk, így kiderül, miféle az ember. Kényszer és nyomás nélkül felfedezhetjük egyéni sajátossággal bíró vágyainkat. Nem engedékenység, nem szolgaság, de nem is lázadás vagy ellenállás, hanem hiteles, spontán, őszinteség vezet el a saját vágyaimhoz, és én valójában a vágyaim vagyok. A valódi vágy onnan jön, abból a szent forrásból, ahonnan az életerőm ered.

– Szükségünk van önismeretre, ha e nélkül is jól működünk? Szeretnek és szeretünk.

– Nincs.

– Azt is mondja, hogy a szerep biztonságot ad. Márpedig a biztonság alapszükséglet. Hogyan mondhatnánk le a biztonságról. Mit állítsunk a helyébe?

– Nincs biztonság. Az élet veszélyes. Csak a biztonság illúziója létezik. Élvezzük a veszélyt, gyakoroljuk a bátorságot…

– Azt is mondja, hogy a szenvedélyt csak szenvedéllyel lehet meggyógyítani. S, hogy szenvedély nélkül nem érdemes élni. Ezek szerint a Nirvánába való vágyakozás téves?

– Nem, de ki tudja mi az? A Nirvána és a Szamszara egy és ugyanaz. Téves a hit, hogy a Nirvánában nincs szenvedély. A Nirvánában minden benne van, csak megtanulja az ember nem azonosítani magát az érzelmeivel, a gondolataival, stb. Az érzelmek, az öröm és a szenvedés nem szűnnek meg. De nem ÉN vagyok mérges vagy kéjes, hanem most van düh, most van kéj, most van viszketés, most van félelem...

– Öntől gyakorta idézik a kérdést, hogy van-e élet a halál előtt? És utána?

– A Buddha egy szót sem szólt erről, hiszen csak spekulált volna...

– Lehet hazugság nélkül élni?

– Lehet, de nehéz...

– Mit gondol, léteznek boldog emberek?

– Bizony léteznek, ezt sose felejtsük!

– Mi a véleménye a gombamód szaporodó önismereti, személyiségfejlesztő, stresszoldó kurzusokról?

– Vannak, akiket szórakoztat az ilyesmi.

– Miért fordul egyre több ember a keleti tanítások felé?

– Mert a nyugatiak nem működnek. Persze a keletiek sem. Talán a kettő együtt vezet valamire...

– Mitől félnek legjobban az emberek?– Attól, hogy szeresse őket valaki. Szeretve lenni rendkívül veszélyes, mert rettenetesen fáj, amikor az megszűnik.

– Azt mondja, a heroin a fájdalom nélküli élet. Helyettesíthető-e bármivel egy ilyen tökéletes szer?

– Nem. Csak egy kiút van, meg kell szabadulnunk a fájdalomtól való irtózásunktól, hiszen lehet az ember hálás azért is, ha szenved. Az élet egy nagy ajándék, és ha szenvedek, akkor még élek. Nem kell finnyásnak lenni...

– Azt mondja: „ha találok a fűben egy halat, és látom, hogy az szenved, miért vinném orvoshoz vagy pszichiáterhez? Meg kell látni mi a baja, mire van szüksége: el kell vinni a folyóhoz.” Egy fűben vergődő halnál viszonylag könnyű kitalálni mire van szüksége. De az embernél is?– Igen, ha szeretem a másikat, töltök vele annyi időt, hogy megismerjem, és akkor együtt kieszelhetjük, hogy mi is lenne egy előmozdító, megkönnyítő környezet.

– Mire jó a pénz?– A pénz megfagyott vágy. Arra jó, hogy költsük, olvasszuk el, a vágyaink realizálásának érdekében. Mert nem a pénz a fontos

– Hanem?

– Az, hogy legyen bennünk szeretet, és akkor minden rendben van.

Gondolat

Van amikor el kell engedni a másikat, hogy visszakaphasd.

A kívánságlista....

Az enyém is csak ennyi. Egyszerű, nem bonyolult, de mégis "mindent akar". Ki ne akarna boldog lenni, és boldogságot adni, szeretni, és szeretve lenni?

Változások, rendezettség

Van olyan szituáció, mikor másként látják a dolgokat a körülötted lévő emberek. 

Akit szeretsz, és viszont szeret, az is. És nem biztos, hogy a legjobb színben látja. Úgy is érezheted, hogy nem értenek meg. De hogyan várhatod el, hogy a fejedbe lássanak? Nem tudják, ha nem mondod el, hogy mik a tervek, mit akarsz megtenni, min akarsz változtatni. Vagy lehet nem hihető. Vagy ilyet hallott, ott nem valósult meg, az az ő tapasztalata, ezért neki nem ennyit kell mutatni. Lehet persze szólni is, és értékelem, amikor valaki szól. Amikor mások szólnak, akit szeretsz, aki a barátod, arra oda kell figyelni. Hiszen ezért is vagytok barátok. Nem csak a jót akarod hallani, hanem azt is, ha valami nem a legjobb. Mert akkor tudsz javítani.

Elmondhatod ekkor, hogy mi miért volt, és mit tervezel a megváltoztatására a dolgoknak. Ekkor sem biztos, hogy - a barátságtól, vagy szerelem/szeretettől függetlenül - rögtön el is hiszik, vagy megértik. Nem azért, mert nem barátok, hanem éppen azért. Így is szeretnek téged. Elfogadnak, de ismernek. Ez természetes, és ezen én régen túltettem magam, mert először persze rosszul esik kicsit, de ha ellentétesen csináltál eddig dolgokat, akkor hogyan várhatod el, hogy rögtön hihető is legyen a változás?

Természetesen magadért kell változni, javítani - azt mindig lehet -, de van olyan szituáció, amikor igenis a másik indukálja a változást, és akarsz érte is, ami végső soron szintén magadért való változás, hiszen neked akkor jó, ha a másik felednek is jó. Magyarán, van amikor a kezdődő változásokat gyorsítja valami.

Én is elindítottam ismét változásokat. Másnak is volt ehhez köze, és jó lett volna együtt, meg együtt tervezve ezt, de azt kell nézni, hogy mennyi minden jobb lesz megint. Még jobb. És ezért kellenek néha mások, hogy kicsit megmozdítsanak, és a sok dolog közül valamit kiválassz, amit régen is meg akartál tenni, de más "befurakodott" elé.

Várom a változásokat :) Jó, hogy megtörténnek, és örülök mindenkinek aki részt vett ebben, bármilyen szinten, és amikor lefulladt a saját elhatározás, segítettek beindítani újra a változások motorját.

Csak úgy....

Hát ilyet zenét meg hogyan lehet írni 18 évesen???

Ez nagyon betalált. Pedig a srácnak még nem lehet túl sok egetrengető tapasztalata. Persze az igaz szerelmet már ismerheti. Kíváncsi vagyok kinek írta.

Látok valamit a szemeidben

Minden rendben?

Az égre nézel

Valami többre vágysz valamire, kedves

Add ide a jobb kezed

Úgy érzem értem, kövess

És nem kell többé kívánnod semmit

Tudom, hogy a ma éjszaka után

Nem kell már az égre tekintened

A csillagokra, nem, nem, nem

És tudom, hogy az este után

Nem kell újra a csillagokra tekintened

És tudom, ha rendben van a szerelem

Nem kell felfelé tekintened

a csillagokra, nem, nem, nem

Tudom, hogy az este után,

nem kell már a csillagokra tekintened

nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem

Mond el hogyan érzel

És, ha közel kerülök

Megmondom merre kormányozz

Te megmondod merre kormányozzak, k-k-kedves

Túl a felhőkön

És magasan a csillagok fölé

Át az ismeretlen fekete lyukakon

Senki sem tudja merre vagyunk

De visszatérünk a földre

És újra, meg újra megtesszük

Mert én tudom, hogy a ma éjszaka után

Nem kell már az égre tekintened

A csillagokra, nem, nem, nem

És tudom, hogy az este után

Nem kell újra a csillagokra tekintened

És tudom, ha rendben van a szerelem

Nem kell felfelé tekintened

a csillagokra, nem, nem, nem

Tudom, hogy az este után,

nem kell már a csillagokra tekintened

Most gyere verem

Repülj el velem

Csak egy éjszakára

Soha senki nem fogja tudni

Nem nem nem, kedves

Elégedett leszel

Örökké múlt időben

Nem kell többé rejtőznöd

Szabadon repülhetsz 

Tudom, hogy a ma éjszaka után

Nem kell már az égre tekintened

A csillagokra, nem, nem, nem

És tudom, hogy az este után

Nem kell újra a csillagokra tekintened

És tudom, ha rendben van a szerelem

Nem kell felfelé tekintened

a csillagokra, nem, nem, nem

Tudom, hogy az este után,

nem kell már a csillagokra tekintened

Mondom, tudom, hogy a ma éjszaka után

Nem kell már az égre tekintened

A csillagokra, nem, nem, nem

És tudom, hogy az este után

Nem kell újra a csillagokra tekintened

És tudom, ha rendben van a szerelem

Nem kell felfelé tekintened

a csillagokra, nem, nem, nem

Tudom, hogy a nap végén

Letekintesz majd rájuk

A mennyországból, igen igen

Oh nem nem, oh na na na na na na

Igen, igen, oooh, na na na-oh

Nincs mit hozzátenni

Élni, továbbmenni. Nem gondolkodni megint, kell-e ez nekem. Nem gondolkodni, hogy "régen, hogy volt". Nem gondolkodni, hogy mi lesz megint, ha... Csak menni előre, szeretni, elfogadni, hogy a "régi" embereket is lehet ám szeretni, és ha jó az érzés csak azzal foglalkozni. Mindegy mi volt előtte. Ami jó, és működik, abba belevetni magunkat. Ismét mindent odaadni, hogy kaphassunk is. 

Egy dal

Úgy tűnik négy évente ez a dal mindig sorra kerül.

A legnagyobb karmikus dolog az, hogy miután elküldtem annak, akinek szól, mentem vissza irodába, és pont szembe jött egy P.Mobil pólós ember, és ez csak azért történt meg, mert nem jött a nekem megfelelő troli. Ez egy jel :)

A tíz év mondjuk nem stimmel, de minden egyéb igen. Furcsa, hogy bármi történik még mindig ezt érzem. Egy kicsit el kellene vonulni a világtól. Ezért is megyek heti öt alkalommal most konditerembe, mert ott kikapcsolódok. Vannak körülöttem, de ők most csak "díszletek". Magamban edzek, letolom az adagjaimat - amit amúgy is akarok -, meg egy kicsit, hogy szenvedjek, és utána csak élvezem a szaunát. Aztán hazamegyek. Kondis estéken remete vagyok most.

Héjanász

Őrület

Őrület, őrület, őrület
Én.... Én nem tudom kiverni a fejemből ezeket az emlékeket.
És egy őrület kezd kialakulni bennem, mmm

És én... Én olyan keményen próbálkoztam elengedni Téged
De valamilyen őrület egyben elnyel engem, igen.

Végül megláttam a fényt
És... végül felismertem
hogy mit jelentesz....
És most tudnom kell, hogy ez igaz szerelem-e
vagy csak egy őrület, ami miatt körbe forgat minket, mmm

És mikor visszatekintek az összes őrült vitánkra,
Mintha csak egy őrület venne át az irányítást, igen.

Végül megláttam a fényt
És... végül felismertem mire van szükséged

Őrület, őrület

És most, hogy láttam a véget
(láttam a véget)
És..... Én várom, hogy Te is törődj ezzel
(várom, hogy Te is törődj ezzel)

És én... végül megláttam a fényt,
(végül megláttam a fényt)
És... végül felismertem,
(felismertem)

HOGY SZERETNEM KELL, HOGY SZERETNEM KELL

Fogj el,
Higgy az álmodban,
Gyere, és ments meg.
Igen, tudom, nem tudok továbblépni
Babám, Te olyan makacs vagy
A szerelmünk......

Örület, örület, őrület, őrület...

Nagy igazság

"Az “Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált."

Én már csak tudom. Én már találkoztam három ilyen emberrel. Három csodálatos nővel, akik persze nem tökéletesek, de nem is azt vártam. Én sem vagyok az, de még mennyire nem. Az időzítés nem mindig volt megfelelő, és bizony kell a megfelelő lelkiállapot, múlt feldolgozása mind a két féltől. És ettől még lehet ám, hogy dolgozni kell rajta. Nem megy csak úgy magától. Mindig van egy fél, akinek oda kell tennie magát és átsegíteni a másikat, a kisebb dolgokon. Ezt nagyon szépen írja le a fenti idézet. És bizony, ezt később is meg kell tenni, ha úgy adódik a helyzet. Van amikor küzdesz a másikért, mikor távolodik. Ez a "aki szeret az elenged" és "aki szeret az küzd a másikért" ellentmondása, pedig mind a kettő igaz. Az egyensúlyt kell nagyon jól eltalálni. De nem küzdeni azért, nem lemondani a másikért, az baj. Néha nekem is nagyon nehéz háttérbe szorítanom bizonyos érzéseket, nem is mindig sikerül, de ilyenkor jön a másik, és együtt meg tudjuk oldani.

A három nő közül egyik sem a párom már. Azonban senki sem hibás, senki sem akarta a szakítással megbántani a másikat, egyszerűen van olyan helyzet, amikor nem tud az ember máshogy cselekedni. Volt akinél én nem tudtam újra érezni az érzést, mikor a másik rájött ki a fontos, de sajnos az az igazság, hogy nem tettem érte eleget, akkor úgy érzem. Talán, mert nem voltam felkészülve még akkor arra, hogy bizonyos dolgokon túl tudjam tenni magam. Volt ez fordítva is, és volt, ami csak elmúlt, de közben megmásztunk egy "hegyet" és sok minden rendeződött a lány életében. Van ez így. Erre is büszkének kell lenni, hogy ki tudtunk állni a másikért. És nem volt más választásom, mint ott lenni és küzdeni a többinél is, és segíteni neki. Különben milyen férfi lennék?

Azért van egy humoros momentuma a dolognak. A három lányzót úgy hívták, hogy Virág,Viktória, Virág. Úgy tűnik nekem a V betűhöz van kötve a sorsom :)

Vasárnapi ébredéshez

A korai ébredés előnye, ha ezt hétvégén teszed, - és még nincs gyermeked -, hogy sok mindenre jut időd, például csak a szemed behunyva hallgatni a zenét, és meditálni a dolgokon, lecsendesíteni, ha vihar van benned. Fel lehet szállni a zene szárnyán sok helyre. Én ma Four Tet-et választottam. Nem az új stílust, inkább a régit.

Útravaló

"Ha nő vagy, tanulj meg férfiésszel gondolkodni, ha férfi vagy, tanulj meg nőül."

Ezt a gondolatot Müller Pétertől vettem, aki egy táncostól hallotta. Nem csak társastáncra igaz ez, hanem a férfi-nő kapcsolatokra is. A tangó ráadásul maga az élet. Egymáshoz kell hangolódni, ha jól akarjuk táncolni. Van benne, öröm, bánat, eltávolodás, és közelség. Néha távolságtartás, de többször közelség. Azonban végig szinkronban kell lennie a párnak, mert csak úgy működik. Tökéletes leképezése a szerelemnek, és a párkapcsolatnak.

Van, amikor megbántunk másokat. Nem rossz szándékból, hanem, mert úgy érezzük a másik is megbántott, és felháborodunk. Túlzásba visszük az önmagunkra figyelést, mert félünk, hogy elveszítjük a másik iránt az érzést, és mindenképpen el akarjuk mondani a másiknak, hogy mi, és miért fájt. Többször, és jobban, mint kellene. Pedig lehet a másik érti már. Én is tudok így viselkedni. 

Ekkor szétesik a tánc. És csak reméljük, hogy a másik, ha magunkhoz húzzuk - és nem rántjuk - egy kis idő után, akkor visszatalál hozzánk. És tudunk újra közösen táncolni, egyszerre lépni. Tudunk a másik fejével gondolkodni, megérteni, és elfogadni, és ezért nem teszünk olyat, ami a másiknak tudjuk, hogy rossz. Amikor mégis ez történik, akkor tudjuk, hogy nem lehet mindig igazunk. Akkor sem, ha úgy érezzük. EZ nem önmagunk feladása, mert a párok érzik, ha a lépések ritmusa eltér. És a jó emberek jó párosokat alkotnak, ezért megpróbálják újra felvenni a ritmust. Nem mondom, hogy ez könnyű.

A tangó ugyanis nehéz tánc. Mert maga az élet.

Annak akit szeretek

Mi mást mondhatnék, mint a dalszöveg, és a képek? Nem kell mindig sokat beszélni.

Miért nem adjuk fel a küzdést

"Jobb szeretni és elpusztulni, mint soha meg nem ismerni a szerelmet." - Tennyson

Ennyi.

Mai....

Hát igen. Ma írtam egy jó postot. Csak nem mindent bölcs dolog kirakni. Meg kint élni az életed. Megérteném, ha valaki megbántódna, mert már volt ilyen. Vannak csak közös dolgok, amiket nem ad(hat)sz ki, ami pedig kikerülhet egy blogra, azt is csak a legközelebbi barátoknak mondod el. Viszont megírni jó :)

Ezért inkább csak a mottót tartom meg mára: Semper fidelis.

Akinek érteni kell, az érteni fogja, és tudni, miért írom.

Ennyi

Vannak alapigazságok. Ez is ilyen. Tudnék még sokat írni, de azt hiszem, a visszatéréshez hasonlóan a reggeli ébredés is csak a szemek kinyitásával kezdődik. Szóval most ennyivel be kell érnie mindenkinek :)
A lényeg benne van a dalban.