2010. március 21., vasárnap

Itt a tavasz, itt van újra...

Kicsit átköltöttem híres költőnk sorait, de néha kell lépni egy váratlant, nem igaz? Persze lehetne lépni mást is, de most erre futja a kedvemből és az erőmből is. A többi váratlan lépés később jön.
Örülök a tavasznak, hogy megérkezett, még, ha vissza is vonul pár napra. Jobb a kedve mindenkinek, úgy látom, végre ki tudunk ülni a terekre, tudunk beszélgetni a napfényben és nem kell végre három réteg ruhát húzni a futáshoz, mint télen. Szeretem a tavaszt, na! :-) Remélem legalább olyan jó lesz, mint tavaly és tavalyelőtt volt. Vagyis annál jobb, de legalább annyi boldogság talál meg. Jól esne. Akár megérdemeltem, akár nem. Persze úgy érzem megérdemeltem. Tanulságnak elég volt az elmúlt időszak, az elmúlt fél év.


A fotót a Flickeren találtam, jogok stb. a készítőnél. Linkelés helyett ide tettem, hogy később is meglegyen. A készítő ügyes volt, valljuk meg.

2010. március 15., hétfő

Apró figyelmességek

Mindenhol számítanak. Ma például a Google nemzeti ünnepünk alkalmából a www.google.hu linken egy kokárdára cserélte a második g betűt. Ha nem is tudják és nem értik pontosan miért volt ez fontos, akkor is odafigyelnek és ez jól esik az embernek. És ilyen kis apró dolgokkal mehet előbbre a világ, egy jobb és szebb irányba.

2010. március 14., vasárnap

Tavasz

Úgy tűnik megérkezett végre, úgy, ahogy kell. Süt a nap, jobb a kedv, már magától is. Rengeteg-rengeteg minden történt velem. Talán nekem is kitavaszodik végre :-) Várom. Meg jó úton is vagyok, úgy érzem. Most kezdem jól érezni magam megint a bőrömben, akár buli nélkül is.

2010. március 3., szerda

Öröm

Egyszerűen csak örülök a mai napnak. Lehetne melegebb, de süt a nap, friss és jól esik a szél, ami fúj. Valahogy boldog vagyok a mai napon. Nem tudom mitől. Ma nem esik rosszul semmi, önkéntelenül is nevetek. Mások is így vannak körülöttem, pedig nem kevesebb a munka, nem szorít kevésbé a határidő, de mégis más. Jó valahogy ez a nap. Magamhoz ölelném a világot és főleg azokat akiket szeretek. Ma jöhetnének a "free hug" osztogatók :-)

Élvezem, hogy megérkezett a tavasz mindenhova.

Jó érezni ezt a napot.

2010. március 1., hétfő

A dolgok, ahogy vannak

Jó látni magam. Na, nem a tükörben, azon most dolgozni kell még. Azt, hogy most nem feszülök rá dolgokra, nem akarok világot megváltani, nem akarok bizonyítani mindenáron, csak ami egészséges. Vannak nehézségek persze.
Rögtön itt van a diéta. Halad, persze ésszel, mert a mostani kapkodós meló mellett, mikor nem mindig tudom a következő pillanatban hol leszek, nehéz tervezni. Azt azonban tartom, hogy nem iszok alkoholt - ok, csak csütörtök óta, de akkor is, volt már csábítás -, sok gyümölcsöt fogyasztok, valamint csak vizet és gyümölcsteát. Még fekete teát sem.

Aztán eltűnődtem, hogy nem úgy jut már eszembe pár emlék és dolog, hogy igazam van, de miért nem látják be? Nem kell foglalkozni. ezzel, ezt eddig is tudtam, de el is kell tudni fogadni. El kell mondani, ha úgy érzi az ember, és ami tanulság belőle azt vagy megfogadják, vagy nem. Viszont nem izgat már, mert más dolgok foglalkoztatnak. Csalódtam is persze kicsit, de ez a mostani állapotomban lényegtelen. Múlt héten jutottam ebbe az állapotba és felszabadító volt. Csalódtam már - utólag - magamban is, de elfogadtam, hogy ember vagyok és hibázok, és tudtam mástól bocsánatot kérni évekkel később. Viszont nem fog hiányozni azt hiszem a bocsánatkérés , pont ezért jó, ha mégis kapok. Örülök, hogy rendeztem a dolgaimat másokkal, és másként tudok már beszélni pár emberrel.

Ami plusz és fontos: nem begubóztam, hanem nagyon is kinyíltam az utóbbi fél évben. Ez is hozzájárult a mostani állapotomhoz. Még hálás is lehetnék az elmúlt időszakért, mert pár emberen keresztül tovább szélesedett a világképem, és kaptam pozitív, jó visszajelzéseket. Ezek mind-mind fontos dolgok. Voltak lányok, akik között volt aki flört volt, testi kontaktus nélkül, volt akivel csak haverkodás, és volt akit komolyabban el tudtam volna képzelni, de mind fontos volt az elmúlt fél évben. Kialakultak ezekből új barátságok, ismeretségek is. És ez jó.

Eljutottam addig, hogy most már megint el tudok fogadni magam mellett valakit. A szükséges idő eltelt, tanulságai megvoltak. Lesznek még kisebb utózöngék, de ez az élet rendje és szépen beleilleszkedik majd a hétköznapokba.