2011. június 22., szerda

Ambivalens érzések

Azt hiszem az egyik legfurcsább érzés, mikor találkozol valakivel és azt érzed, hogy még mindig megérint, szereted egy részét, mint embert, szereted a másik nemből jövő kisugárzását, emlékezel a jóra és felvidít, de tudod, hogy soha nem tudnál vele együtt élni többé, mert olyan dolgok történtek.

2011. június 19., vasárnap

Művész és művészet

George Michaelre lehet sok mindent mondani. A kezdeti Wham! és a bevásárlóközpontokban minden télen hányásig játszott "Lászt krisztmász áj gév jú máj hárt" borzalomtól azért elég hamar eljutott oda, hogy kiderült milyen jó dalokat tud írni. Aztán mélyre süllyedni is, magánéletileg. Nem a lejtőn volt, hanem a szakadék mélyén. Mégis bebizonyította, hogy művész. Felállt a padlóról és másziki kifele a gödörből. Zenélni pedig még mindig jól tud, bizonyítva, hogy az igazi művész és művészet mindig tud érvényesülni. Ehhez a feldolgozáshoz, azt hiszem nem kell kommentár, önmagáért beszél.




2011. június 7., kedd

Találkozások

Jó érzés, mikor előkerülnek régi emberek. Jó érzés megint hallani azokról, akikkel elvesztettétek a kapcsolatot egy ideig. Meg lehet beszélni dolgokat, és jó, mikor nem a neheztelést érzed, hova és miért tűnt el. Lehet jó oka volt rá, ahogy neked is. A viszontlátás öröme és az "újrakezdés" lehetősége boldoggá tesz. Van aki mindig nyitott ajtót talál nálad. És ez jó. Valamint az idő fogalma is viszonylagos.
Néha a hónapok is éveknek tűnnek. Néha évek múlva is csak úgy érzitek, mintha tegnap találkoztatok volna.

Egyszerűen mondva: a viszontlátás öröméért mindig megéri találkozni.

Fáradtság

Van amikor elfáradsz. Nem egyszerűen, és nem is csak a fizikai fáradtságról van szó és nem is a szellemiről, bár ahhoz áll közel. Csak nem arról szól, hogy a munkanap kemény, hanem egyszerűen sok már. És nagyon fáradt tudsz lenni ilyenkor. Most érzem, hogy kell egy pár nap mozgás a szabadban és nem szabad törődni semmivel. Fáradt vagyok. Nagyon.