A Tankcsapda megmondja

Most nem érzem szarul magam, lehetne persze jobb vagy más. Most nem várok el semmit, nem kattogok rá a dolgokra (vagy mégis?). Elégedett vagyok azzal, amit kiosztott a sors és várom azt, hogy más is kimondja azt, amit én ki tudnék, ha megteszik a kezdő lépést. Most azonban azért nem csalódok, mert úgy vagyok vele, hogy nem fogják megtenni adott időn belül. Attól viszont még jól tudom magam érezni. Kérdés persze, hogy meddig.

Ezt a Tankcsapda számot most már meg bírom hallgatni. Nagyon jó szám egyébként, de pár hónapja ez kész "halál" lett volna. Nem olyan lágy és nem olyan szenvedős, ez jobban hasonlít az életre: karcos, kemény, fájó tőr a szívbe, keményen megmondják a valóságot, milyen érzés amikor felbomlik egy kapcsolat. Nem furcsa, hogy a legszebb szerelmes és szakítós számokat a legnagyobb vadorzók írják? A rockzene képviselői fogalmazzák meg a legjobban ezt, szerintem. Na jó, a Faithless és az Air, meg Annie Lennox is képes volt jó számokat írni mind a két érzésről mélyen írni. De a tuti mégiscsak a rockzenészeknél van :-)

Szerkesztettem: jó a többi is, nincs jobb, meg kevésbé jobb az ilyen hangulatú számok között. Viszont a legtöbb ilyen jellegű és jó szám tényleg a rock zene.



Aki nem akarja meghallgatni a zenét, de kíváncsi a szövegre, annak itt van:
Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod…
Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy
Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van
Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok
Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről
Véget soha nem ér
Előröl kezdődik, újra meg újra
Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja
Ez is úgy fáj, fáj

Fotószopat

Hát igen, szlengben így hívjuk a Photoshop nevű terméket. A héten viszont hallottam olyanról, aki magát, ezzel a termékkel. Is. Illetve ezt használva szívatja magát. Csak még nem tudja. Szóval, weboldal és grafika kellene valakinek. Majd mikor grafikus adna árat, akkor kijelenti, hogy áh, ennyit nem ér. Ő megcsinálja a grafikát. Ugyanis három nap alatt "megtanulta a fotósoppot".
Aha, aki meg tanfolyamról kijön, az a Linux, Active Directory vagy bármi üzemeltetését, programozást, bármit :-) Vannak ilyen szerencsétlenek, akik nem tudom hogyan élték túl a darwini szelekciót. És ezek itt élnek köztünk, mint Te vagy én, igaz, Larry? :-)
Ez a kijelentés bearanyozta a hetemet, annyit röhögtem rajta. Még ha a programot kezelni is tudja valaki, hogyan kerül képbe az arányokkal, színekkel, tipográfiával stb. Persze egy ekkora programot megtanulni sem lehet ennyi idő alatt. Hát, ennyi.

Táncolni kellene menni

Sajna a legtöbb helyen béna zene van, vagy olyan, amire úgy lehet táncolni, mintha éppen rázna az áram. Idétlenül vonaglani nem szeretek, de táncolni azt igen. Mondjuk erre.

Havazik

Ma visszajött a tél. Havazott is. Erről két dolog jutott eszembe. Az egyik, mikor szemtelen kis kölkökként a következő versikét szavaltuk ilyenkor: "Esik a hó, fázik a ló, seggen csúszik az igazgató!" :-) Persze csak titokban - legalábbis ezt hittük - és cinkosan röhögve. Szerintem majdnem minden kisiskolás mondta ezt a 80-as években. Mi legalább nem kergettük viperával a tanárt. Ez is valami.

A másik egy örök klasszikus :-) Ezt a dalt hallgatva mindig jó kedvre derülök, mert eszembe jut a gondtalan gyermekkor. Lehet, csak az idő szépíti meg, de úgy érzem akkor sokkal egyszerűbb volt az élet. A lényeg viszont a dal! Imádom :-)

Linz

A linzer kifejezést biztosan mindenki ismeri, hiszen mindenki volt gyerek, ismeri a sütik nevét :-) Amint sejthető volt, valóban az osztrák Linz városának "szülötte". Azonban idén nem csak a sütiről lesz híres és hangos a város, hanem attól is, hogy január elseje óta - Vilnius-szal közösen - ez a város Európa kultúrális központja. Amilyen képeket láttam az új és felújított épületekről, az már biztos, hogy van egy stabil tavaszi-nyári utazási célpontom. Emellett gondolom a nyári időszakban még plusz fesztiválok és programok is lesznek. Olyanokra gondolok, mint Bécsben a városházánál lévő murik, előadások és hasonló rendezvények. Kisebb kitérőként idéznék egy cikkből: "A két város közül Linz tűnik igazán példamutatónak: az összes tervezett központi épület jóval az ünnepi év előtt elkészült.." Érdemes összehasonlítani ezt mondjuk a pécsi balfaszkodással, ahol a politika természetesen beletette pénzéhes és mocskos kis mancsát az egész rendezvénybe és jól "elkúrta" az egészet. Remélem azért sikerül valait alkotni ott is.
Linzre visszatérve, szemezgetnék a hg.hu portál által közzétett fotókból.

Jól látszik a fotókon, hogy a modern építészet dominált, de nekem tetszik mindegyik épület. Az első és utolsó kép ugyanazt az épületet takarja, csak a második képen éjszaka, az épületet teljesen(!) beborító LED-panelek világítanak, mindig más színben. El tudnék képzelni egy kellemes nyár esti sétát, fagyizva, kézenfogva, romantikázva a városban, azután gyorsan visszamenni a szállásra, hogy másként is romantikázzunk. Vagy vissza sem kell menni, sok szép parkjuk is lehet ;-)

A felhőkön

Nemsokára jön a Wolke 9, amit magyarul a Kilencedik mennyországnak sikerült lefordítani. A nyugati kultúrában a "Cloud number 9" az olyan kifejezés, ami a boldogságot takarja, mint nálunk a hetedik mennyország. Kár volt ezért a fordításért. Ami érdekes egyébként, hogy a buddhizmusból jön a kilencedik felhő és az ott megtalált boldogság. én viszont most zenét hallgatok megint és ma trance-chillout session lesz.

A nap vége

Azt hiszem ma ezzel a zenével fekszem. Sok furcsa dolog történik mostanában, konkrétan az elmúlt 5-6 napban velem. Jók, lelkileg erősítők, megviselők. Fejlődök és tanulok. Van amiben másként viselkedem. Igyekszem nem csapdákba lépni, amit állít néha az élet. De most nem filozofálni akarok, hanem lefeküdni. És erre a zenére elaludni.

Hódeszka

Vagyis snowboard. Baromi jó. Összezúzod magad, mindenütt fáj, első napokban elfáradsz, de amikor lejössz, akár még több eséssel a hegyről, akkor jó érzés fog el. Először is tisztázzuk: kellene a protektorok, főleg fenéktájra. Így is nehezen ülök, de ha nincs rajtam a védő felszerelés, akkor most tuti már csak a hasamon bírnék feküdni. Annyira jó volt, hogy le sem lehet írni. Teljesen elvarázsolt, még a szenvedések árán megszerzett tudás is. Nem lettem természetesen bajnok, vagy akár csak jó snowboardos, de nem is ezt vártam. Jó volt pihenni is, távol mindentől, barátokkal. Igaz, szegény kollégáim és barátaim itthon szívtak, de kellett egyfajta lelki megtisztuláshoz és pihenéshez ez a csodás hegyi táj, az összeesés határáig fokozódó fáradtság, az idegen ország. Jó volt. Képeket töltök fel idővel, feltöltök pár mondást és sztorit is, ha időm engedi.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek.