Új év

Új év kezdődik, amihez szerintem egyetlen módon lehet hozzáállni: élni kell. Oda kell figyelni magunkra és másokra is. El kell mondani a vágyainkat, nyitottnak kell lenni a világra, nem lustulni vagy éppen lustulni, barátainkkal lenni, sokat nevetni. A nevetés a legjobb orvosság, ahogyan mondják. Nevessünk magunkon, egymáson. Szóval éljünk. Úgy minden rendben lesz.

Ma este pedig tessék kicsit lazulni :-)

Vegyes érzések

Mindennek van útja. A kapcsolatoknak is.

Szezám tárulj

Megvan a szolid bája annak, ha a biztonsági vasrács felső zárjában elfordul egy olyan kulcs, amelyik nem abba való. Igen, pontosan. Utána nem jön ki. Este tíz után ez különösen vicces. Főleg, ha egy szál papucsban állsz kint, mert csak a szomszédhoz akartál átugrani egy kis időre, kint -10 celsius. Ilyenkor kell hívni a szerelőt, aki lehetőleg non-stop rendel. Találtam is egy szakembert. Nos, a zár 2800 forint volt, mikor megvettem, a kinyitása 12000 forint. Nem szoktam spórolni a záron, de ehhez a rácshoz ezt az egy Elzettet árulták.
Annak is megvan a bája, ha az általad biztonságosnak hitt vasrács zárját kb. 1,5 perc alatt nyitja ki a szakember. Ekkor elgondolkozol, hogy most mi a francnak is hordasz még két tollas kulcsot. A legédesebb az egészben, hogy megkértem nézzen rá a többi zárra. A válasz: kezdő betörőnek 10 perc. Oké, de mit lehet ezzel kezdeni? Kiderült a zárak egy részével nincsen gond, csak az, hogy kiáll egy részük az ajtóból és lehet köré védelmet építeni. Nos, ez ma meg is fog történni, betétcserével együtt. Ez lesz kb 20000 forint. Viszont megéri a nyugalmat. Azután megtudtam, hogy 150ezer forintért már be is építenek egy kívül belül fém ajtót, ami ráadásul szigetelésben is jobb. Ezen felül nem is bírja el három zsanér, lesz abból négy is. Plusz ugye vésni is kell, mivel az ajtót tokostól kiveszik. A vésés, fúrás és hasonló szavaktól mostanában kicsit rámjön az idegesség. Elképzeltem, ahogyan ezt szétkapják, körbevésik az ajtót, összerondítják az amúgy is csiszolandó parketta maradék fényezését és megint porban úszik a lakás, utána köműves, körbefestés.... Egyelőre marad a zárak megerősítése, ami elég biztonságos és szerintem pár hónapig elég is lesz. Azután, ha úgy döntök, hogy kell cirkó, akkor már a fürdőt is megcsináltatom egyben, és ebben az esetben mindegy lesz, mert porban fog állni minden. Akkor viszont ajtót is cserélek. Nehogy valaki belopódzon és leverje a szép csempémet, hogy elvigye....
Tanulság: minden rosszban van valami jó, most például találtam egy jó záras szakembert, aki normális, segítőkész és teljesen korrekt. Ez megért 12000 forintot. De tényleg.

Piacgazdaság és a vásárlói szokások

Karácsony és szilveszter között úgy látszik ez a szó csak az élelmiszeriparban és multiknál létezik. Amelyik bolt ezen kívül szombaton nyitva szokott lenni, az most nincs. Nem is izgatna különösképpen, ha nem most lenne szükségem festékre, gipszre, glettre, meg egy új spaklira. Van persze praktiker, obi, meg más, de odáig kimászni kicsit unalmas, főleg, hogy időre vissza kell érnem. Annyira meg ismerem magamat, hogy ha már kint vagyok, akkor megnézném az új szerszámokat, munkalapokat, meg mindent. Hátha látok valamit, amit még haza lehet hozni.
Egyébként ezek a helyek veszélyesek. Olyanok, mint az Interspar. Bemész, gyönyörű üzlet, szép választék és alig bírsz kijönni. Jól meg vannak tervezve, hogy miként tartsanak bent. Természetesen vannak esetek amikor célirányosan végigszántasz a kasszáig, kezedben az áruval, de ha van kis időd, akkor rászánod azt a felfedezésre. Na, ebből lesz a sok idő.
Az egész post csak azért született, mert most ez hátráltat egy picit. A beszerzéseket el kell tenni másik napra, de a konyha festését meg kell oldani záros határidőn belül, ami azt jelenti, hogy vasárnapi nap kell kimenni. Azaz holnap. Végső soron az is csak egy nap. Festés elkezdésére is pont ideális. Azután jöhet minden egyéb. Lesz még itt dolog bőven, mire a lakásból otthon lesz.

Lépcsők a mennybe... és a gondolatokhoz

A karácsony nagyjából sok olvasással, sok alvással, nulla informatikával telt el. Közben pedig szólt a zene. Igen, alvás közben is. Volt, hogy akkor nyomott el az álom, amikor szólt a zene, égett a villany. Elég sok trip-hop, ambient és mix lemezt hallgattam. Dj Shadow, Air, Trentemoller, ilyesmik. Most ezek voltak a menők. Ma délután viszont ráuntam. Betöltöttem az összes meglévő zenét és véletlenszerűre állítottam a gépen a lejátsást. És igen, a Led Zeppelin volt az első ami így bejött. Furcsa, egyik régi nagy rock legenda és egyik kedvencem és pont ez a szám. Igen, a Stairway to Heaven. Hát, így térünk meg a gyökerekhez, mindig vissza és vissza :-) még a véletlen is ide sodor.

Azután rájössz, hogy nincs is olyan, hogy elszakadsz a gyökerektől. Olyan van, hogy éppen más érdekel és szükségszerűen változol is. A magánéletben, a szakmában, bármiben változhatsz, de azoktól a dolgoktól, amik igazán számítanak vagy számítottak soha el nem szakadsz. Akár régi, akár új dolgok ezek. Ez tényleg igaz mindenre: barátokra, nőkre, barátnőkre, sportra, hobbira, szakmára.

Ezt az egész agymenést tényleg ez a szám indította el. És ami még furcsább, hogy a következő szám pont a mostanában is hallgatott Groove Armada.. utána pedig a Massive Attack klasszikusa az Unfinished Sympathy. Talán nem is véletlen ez az egész. Ilyen az élet is. Visszatérnek régi dolgok, a gyökerek megvannak, de változunk és ez az élet rendje. Sokszínűek leszünk a végén, ha nyitottak vagyunk a világra.

A számról magáról pedig még nem is beszéltem: egy hibátlan mű. Olyan módon van összerakva, mint kevés dolgo ebben az életben. Jól elmondani nem is lehet. Hallgatni és hallani kell.

Újra

A szöveg mindent elmond.

Ajándékozás

Furcsa izgalom vesz erőt az emberen, ha olyanoknak ad ajándékot, akiket szeret. Nem az értéke számít, hanem az, hogy jól essen nekik. Ezért nem mindegy mit veszel. Holnap megajándékozok két névnapost - bár egyikük sem tartja - és kiosztok három karácsonyi ajándékot. Remélem mindenkinek tetszik majd és olyan hasznos lesz, amilyennek szántam. A hasznosság most azt jelenti, egy szép emlék, szép dísz a lakásba. Egyébként könyvet, borospoharakat és kis csecsebecséket valamint az elmaradhatatlan csokit ajándékozom. A csoki viszont kézzel készített, gyönyörű dobozos. Ránézni is szép. Remélem nem csak én fogom ezt gondolni. Azután este bulizás. Előkarácsony, kis eszem-iszom, dínom-dánom. Ráhangolódás a másnapi ünnepre.

Kevés szóval

Néha túl sokat beszélek. Néha pedig keveset. A fontos: merd kimondani a vágyaidat. Ne később, hanem akkor, amikor éppen kedved van. Add meg ezzel is a társadnak a szeretetet és odafigyelést, mindig mond el neki mit szeretnél, mi mindent tervezel. Társadként megért, ha pedig nem akkor mindegy. De ne utólag jusson eszedbe, mert utólag már késő.

Fados

Szóval van a portugáloknak egy egyedi zenei stílusuk. Olyan, mint nekünk a magyar nóta. Liszabon kikötőiben született. Sok mindenről szól: táncról, szerelemről, életről, halálról, a jó dolgok élvezetéről és még függetlenségről, szabadságharcról is.

Sok féle típusa van, az afrikai típusútól az ibér zenei stíluson át a modern DJ-vel és MC-vel operáló fadoig. Nem is tudtam, hogy ennyi féle típusa van, jó volt megismerni. Végül is az érzés számít. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Szép dalok, gyönyörű hangok, szívből jövő énekek és mellé gyönyörű koreográfiával összeállított táncok.

A hivatalos bemutató mindent elmond:

Ez volt (az egyik) csúcspont:

Karácsonyi rohanás

Nálam is megkezdődött. Fontosabb ügyfeleknél személyes találkozó, ha van rá lehetőség és idő. Karácsonyi ajándékok keresése. Új lakberendezési cuccok keresése. Konyhafelszerelés és bútor válogatása. Persze ezeket lehetne később is, de a konyhát és a hűtőt például nem hagyhatom el olyan sokáig, mint mondjuk egy sarokgarnitúrát. Az ráér. A legnagyobb kihívás azonban a karácsonyi ajándékok beszerzése. Ez nem pénzkérdés ugyanis. Vagyis nem az értékre megyek rá.

Számomra az a döntő, hogy amit veszek passzoljon a személyiséghez illetve örüljön neki az ajándékozott. Ezért nehéz. Kis mütyüröket nézek leginkább, de tudom, hogy valaki örülne egy tarka zokninak, de abból sem veszek meg akármilyet. Legyen jó. Jártamban keltemben figyelem az árusokat, a kirakatokat.

Eközben figyeltem meg, hogy az emberek úgy vásárolnak, mintha pisztollyal kényszerítenék őket. Szinte hallom: "Most még megveszem gyorsan, mielőtt utolér a válság!". Ezt sugallják a reklámok, csábítanak vásárlásra, most vedd meg és az áruházakban a hangszórók a minden fajta hitel lehetőségével csábítanak. Az emberek pedig vásárolnak, felelőtlenül. A legtöbben pedig azt hiszik, hogy a drága ajándék fejezi ki a szeretet. Pedig nem így van. A mindennapokban kellene minden nap egy karácsonyt tartani. Akkor kell odafigyelni az emberekre, karácsonykor pedig összeborulni és örülni egymásnak.

Újra otthon

Három hete az első éjszakám otthon. Véget ért a felújítás első része. A porral járó. Most már "csak" javító festés van hátra és a konyha összeállítása. A sok por és szívás mellett - jön a csempe, nem jön, új burkolót szerezni, stb. - sok jó is történt. Megint csak kiderült van jó pár ember akire számíthatok, ha baj van. Köszönet azoknak akiknél meghúzhattam magam éjszakákra, így nem csak az irodában a hálózsákon, meg a bőrkanapén kellett kihúznom ezt az időt. Főzök is valami jót majd mindenkinek, személyre szabottan. Megünnepeljük az új környezetet és újra találkozunk majd megint.

Új-Zéland

Furcsa módon jutott eszembe ez a távoli ország. Nekem már az új laptopomban van webkamera, mikrofon, szóval teljesen kényelmes. Ezért odaadtam Viknek a régi webkamerát. A beüzemelés környékén voltak kis gondok, ezek remélem megoldódnak. A tesztre egyébként jó a Skype. Van rajta jó kis videó lehetőség is. És erről jutott eszembe, hogy milyen régen beszéltem kinti barátaimmal, Kuksival, Tündével, a gyerekekkel. Ők kint élnek Új-Zélandon, 2005 óta. Jó lenne már beszélni velük és megnézni az arcukat is. Csak az a 12 óra eltérés... nehéz időpontot egyeztetni, hogy én is, ők is fent legyenek a gyerekekkel együtt. De majd felkelek egyszer jó korán, hétvégén és akkor jó lesz.

Szóval Új-Zéland. 2006 decembere és 2007 január eleje. Ekkor voltam ott. Olyan jó volt és annyira felszabadult voltam. Elmentem egy hop-on, hopp-off buszos utazásra is. A társaság baromi jó volt. Vegyesen voltunk eléggé: angolok, svájciak, osztrákok, amcsik, németek, csehek, meg egy ír srác. És milyen bulik voltak... Majdnem minden este táncoltunk, buliztunk. Mikor hazaértem, akkor a Sweet home Alabama ment az irodában, amikor csak bent voltam :-D szegény Atom és Atti már a falat kaparták. De tényleg, olyan jó sok táncot, karaoket nem nagyon csaptunk. Felmentünk a színpadra Queenstownban, a World's Bar-ban. Nah, az egy csoda hely. Ha szereted az extrém sportokat, a szép helyeket, a kalandot, akkor ott a helyed. Aki nem volt Queenstownban, az nem is látott még igazi adrenalin-junkiet. Ott meg aztán van dögivel... Nem csak ez a város, de úgy általában egész Új-Zéland nagyon fiatal, fiatalos. Az emberek életszemlélete is más. És ez nem csak a gazdasági helyzet miatt van így, bár biztosan van köze hozzá. Ott az öregek nem arra készülnek, egy súlyos betegség után, mint itthon, hogy akkor most mi lesz, mennyi van még hátra, hanem azon gondolkodnak, hogy az elkövetkezendő időben még mennyi mindent tudnak csinálni, mondjuk 10 éves távlatban. Pedig elhihetitek nekem, ott drágábban gyógyulsz, mint itthon. Sokkal. Ott nincs hálapénz, de állami támogatás sincs. Ez azonban nem zavarja az embereket, megtanultak magukról gondoskodni. De ez már túl messzire vezetne. Térjünk is vissza Új-Zélandra, a Földre.

Leélsz ott pár évet és már Te is kiwi vagy. Sőt, Te is úgy gondolsz magadra. Magyar maradsz, de magyar kiwi leszel. Az ír srác, Mike, akivel jól összehaverkodtunk, ő kint is maradt. Beadta a letelepedési engedélyt.
Aztán furcsa volt, hogy nincs ásványvíz illetve kevés, de az is drága. Na igen, mert a vizek 95%-a iható. Nem nagyon kell tisztítani. A csapvíz olyan, mint itthon a sima ásványvíz. Figyelnek a környezetükre, van bennük környezet tudatosság. Aki odaköltözik, az is elkezd odafigyelni. Ilyen a közeg. Nem tudsz nem szelektíven szemetet gyűjteni. Kilóghatsz a sorból, de könnyen kint találhatod magad a közösségből. Nagyon befogadóak, de megvannak a szabályaik. Jó lenne itt is látni ilyet.
Aztán meg a sokszínűség. Minden téren. A táj. Az éghajlat. Voltam gleccseren, másztunk 8 órát, előtte 2 nappal még tengerparton fürödtem a Tazmán tengerben, meg túráztam egy mediterránnak is beillő helyen. Előtte voltam "tajgán", voltam hegyen, Csendes óceán partján, szóval sok helyen. És mozgalmas volt. A városok is sokszínűek. Wellington a kis ékszerdoboz. Modern, de akkor is az. Christchurch olyan, mintha Angliába mentél volna. Auckland meg egy csúnya bádogváros, aminek viszont van egy szép belvárosi része. Aki kiköltözött mondja is: Auckland az nem Új-Zéland. Sok mindent tudnék írni még, de tanácsolni csak egyet: ha adódik lehetőség az életetekben nézzétek meg Új-Zélandot. Szánjatok rá 4-5 hetet, különban csak egy nagy rohanás lesz. Nekem 5 hét is kevés volt. Annyi mindent tudtam volna csinálni.
Azt hiszem írok is majd még Új-Zélandról és csinálok egy válogatást a Picassara. Tiszta Google függő lettem :-) Még jó, hogy Linux-ot használnak ők is.... így legalább olyan, mintha saját rendszerre raknám.

Új világ

Érdekes, hogy miért és miként is kezdünk blogolni. Én például 2 éve megpróbálkoztam, akkor nem is annyira vonzott, de ki akartam próbálni. Aztán úgy gondoltam, hogy milyen jó. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek... Hogy mit? Bármit. Ami éppen foglalkoztat. Ami velem történik. Amiről olvasok, hallok, amiről véleményem van. Ez lehet szakmai, magánélet bármi. A hibát ott követtem el, hogy mindenképpen saját szerveren akartam, saját progi stb. Azután rájöttem: felesleges. Szívjanak az üzemeltetéssel mások, nekem is van elég dolgom a munkában. Az IT nem arról híres, hogy nem pörögsz ezerrel, ha helyzet van. Helyzet pedig általában van. Azután megszületett az elhatározás, amit jó sok várakozás követett, végül most megléptem azt, ami szerettem volna. Többek között ezért is ez a cím: ez számomra egy új világ. Kicsit jobban kinyílok. Persze csak olyan mértékben, ami egészséges.

Azután szintén új világ, mert most lettem 30 éves nemrég. Elért egy jó kis csalódás, egy krízis. Mikor azt hiszed társat, párt találsz, jó reakciókat kapsz, de kiderül, számára valami hiányzik. Te padlóra kerülsz. És közben, mellette annyit kapsz, annyit változol, hogy a régi életed már nem kielégítő. Nem is rossz, de megléped azokat a dolgokat, amiket szerettél volna. Csak kényelmes volt ahogyan addig folytak a dolgok. Volt, hogy gúzsba kötöttek a helyzetek. Amennyiben átértékeltem volna a preferenciákat, akkor sokkal korábban megléphettem volna pár dolgot és az ember végső soron önmagáért kell, hogy megtegye a dolgokat, a többi csak duma.
Szóval sok minden lehetne írni, meg indokolni, de a lényeg röviden: mikor a változást elhatároztam, elkezdtem, találkoztam valakivel, aki még plusz erőt adott. Felgyorsult a változás, sok minden átértékelődött előtte is, sok minden más helyre került. Egy új világot építek magam köré. A régiből megtartva a jó dolgokat, észben tartva a tapasztalatokat, emlékezve mindenre, tanulságként felfogva a történéseket.

Egy új világ része egy félig új lakás is. Azért félig, mert volt, ami kimaradt a felújításból. Nem pénz, hanem a lehetőségek és a jövőkép miatt. A jövő pedig nem feltétlenül ebben a lakásban csúcsosodik ki, de megtettem mindent, hogy az elkövetkezendő maximum két évben, amit itt el szándékozok tölteni, komfortosabban érezzem magam és el jó áron, struktúrájában megerősítve piacképesebb legyen a lakás.

Röviden: életem egy új szakaszába lépett. Levontam sok tanulságot, átértékeltem sok mindent, úgy látszik a hét éves változás amiról mindig beszélnek most ért be nálam, 2-3 év késéssel. Sok új dolgora lettem nyitottabb eközben. Megerősödött az alapelvem: soha ne add fel a kutatás iránti vágyat, légy nyitott az új dolgokra. Legyen az bármi: emberek, kapcsolatok, lelki dolgok, zene, munka, sport, bármi. Régen is így gondoltam, nyitott voltam bármire, ha valóban érdekelt. Most viszont szilárdabban látom, hogy ez nem plusz, hanem szükségszerűség. Ha valak iazt mondja, hogy nem akarom, hogy megváltozz miattam, arra csak azt tudom mondani: nem azért változok, hogy megfeleljek, hanem mert akarok, csak akkor tudok elfogadni valamit, ha nekem is megfelelő. Ez idomulás. A szükséges folyamatos változás. Ahogyan az idő is folyamatosan változik, halad, semmi sem ugyanaz, mi is változunk, jó esetben képesek vagyunk új dolgok elfogadására.

Végül a befejezés: nekem most egy feladatom van az életben, amit kitűztem magam elé. Megteremteni az új kis világom, a rossz vagy haszontalan dolgokat lerombolva, hogy a romokon épülhessen egy szebb, új világ. Az új kis világom pedig nyitott mindenkinek, ahogyan eddig is. A belépéssel pedig nem járnak kötöttségek, elvárások. Elfogadom mások különbözőségét, mert ettől érdekes a világ. Mindenki egy kis világ. Ezért Tarka Világ a blog címe is.