2009. január 18., vasárnap

Az emberi szemétség határai

Vagyis inkább határtalansága. Most olvastam, hogy egy "kedves család", a megváltozott munkaképességűek fogalakoztatása után járó állami támogatásból több, mint 5 milliárd forintot vett fel. Cserébe elfelejtették visszafizetni. Elgondolkodom, hogy ezek milyenek lehetnek? Szándékosan nem írtam az ember szót. Ezek után pedig csodálkoznak sokan, hogy miért nem akarják támogatni az alapítványokat, miért gyanítanak sokan lenyúlást az adó 1%-ra pályázó alapítványok mögött is. Szégyen. Remélem elkapják ezeket és letöltendően kapnak vagy 30 évet. teljes vagyonelkobzás mellett. Persze ilyen itthon nem lesz, valószínűleg. Főleg, ha tényleg voltak politikai kapcsolataik. Végülis az 5 milliárd mellett 26 milliárd forintnyi áru is átment a kezükön. Hát, nem tudom ennyi idő alatt hogyan nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben.
A legfelháborítóbb viszont tényleg az, hogy azokat a szerencsétleneket hitegetik, használják ki, akik a legrászorultabbak közé tartoznak. Őket is oda kellene taszítani, a luxusból és jólétből, a létfenntartás minimumára. Szegény rokkantak - kb. ezt takarja a megváltozott munkaképességű - még akarnak dolgozni, miközben mások "lebabáznak" 6-7 kölyköt, igaz, azoknak a kölyköknek sem jó, és megélnek belőle. Aki viszont dolgozik, az így jár. Hát, szép példamutatás, mondhatom. És csodálkoznak, hogy itt tart az ország, ahol. Külön postot megérne, hogy mi mindent kellene itthon megszüntetni és hogyan lenne érdemes munkára serkenteni az embereket. Nem hiszem el, hogy valaki a primitívség szintjére akarna megint süllyedni, ha látna valami követhető példát, hogy megéri dolgozni. Vagy csak idealista vagyok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése