Though I believe the friendship can survive... Na igen, sok mindenki gondolta. Talán kifordult a gondolkodásom. Talán én adok túl sokat és ettől túl sok csalódás jön létre, mert azt gondolom, hogy mindenki ilyen.
Van, aki úgy gondolja, hogy a szakítás után minden kapcsolatot meg kell szakítani. Van aki azt mondja, lehet tartani a kapcsolatot.
Szerintem egyik álláspont sem teljesen jó. Aki bántott, aki kihasznált, megcsalt, visszaélt a bizalmammal, azzal nem lehet és nem is szabad tartani a kapcsolatot. Akivel sok mindent megéltünk, akivel "csak" elfáradt a kapcsolat, mert nem tudtunk annyira odafigyelni, de próbáltunk, vagy olyanok voltak a körülmények, aki nem bántott engem, azzal érdemes és kell is tartani a kapcsolatot. Nem egymás szájában lógva, természetesen, hanem időnként. Tatiosz szerint a szeretet, ami elmúlik, nem is volt szeretet. Lehet, hogy megváltozik a szeretet, másfajta, ez természetes folyamat. Az is lehet, hogy gondolunk a másikra, de nem keressük meg ilyenkor. Azt felejtik el sokan, hogy nekik ez miként esne? Akkor, ha éppen nem élnek mondjuk boldog - vagy annak tűnő - kapcsolatban. Miként esett nekik ez. Vagy akár úgy is, hogy minden a legjobban alakul? (Ál)Szerény véleményem szerint nem szabad a kapcsolatokat általánosságban kezelni és ráhúzni egy viselkedési sémát a szakítások utáni helyzetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése