Ma jól. Tényleg jól. Megnyugodva. Kicsit zavartan érzem magam. Tudom, hogy mit miért tettem, mondtam. Volt előzménye, így látom, nem tagadom, viszont ettől függetlenül át kellett volna gondolni több dolgot. Van aki unja már a magyarázkodást. Őt is megértem. Remélem ő is megérti, hogy azért volt olyan, ami után bennem is felmerülnek ezek a gondolatok, amik felmerültek, és az érzések. Én a saját szemszögömből is nézem a dolgokat. Ettől még zavart voltam ma. Éreztem, hogy túlreagáltam talán valamit, vagy máshogy láttam, mint ami volt, de közelmúltbeli dolgok miatt meg nem is reagálhattam volna másként, ha nem kapok egyértelmű választ dolgokra. Kettős érzés, hogy hülye is voltam, meg nem is. Faramuci legalábbis, az biztos :)
A nagy érzések, nagy viták, nagy rossz érzések okozói is lehetnek. Csak ott van a mérleg másik oldala: a nagy szeretet. Amit adsz, és amit kapsz. És ezért megéri a vita néha, mert az csak azért van, azzal van, aki számít. Mert vita, vagy rossz érzés hol nincs? Az a legfontosabb, hogy meg lehet oldani a dolgokat, és megmaradsz a másiknak, neki pedig te. Kell dolgozni rajta, hogyne, meg van amikor idő kell, hogy újra úgy jöjjön össze a jó és felhőtlen érzés, mint előtte. Az arányokat kell megtalálni, hogy figyeljünk rá mikor engedhetjük megint el magunkat, mikor ne mondjunk a másiknak olyat, hogy már unjuk, idő kell, meg lehet megint ugyanaz lesz a vége a dolgoknak. Mert akkor lehet, hogy tényleg az lehet, persze ez sincs kőbe vésve. Azt, hogy kicsit kell idő, azt mindenki megérti. Szóval megpróbálok erre odafigyelni, hogy én is így csináljam, ha már azt gondolom, hogy így a jó.
A nagy érzések, nagy viták, nagy rossz érzések okozói is lehetnek. Csak ott van a mérleg másik oldala: a nagy szeretet. Amit adsz, és amit kapsz. És ezért megéri a vita néha, mert az csak azért van, azzal van, aki számít. Mert vita, vagy rossz érzés hol nincs? Az a legfontosabb, hogy meg lehet oldani a dolgokat, és megmaradsz a másiknak, neki pedig te. Kell dolgozni rajta, hogyne, meg van amikor idő kell, hogy újra úgy jöjjön össze a jó és felhőtlen érzés, mint előtte. Az arányokat kell megtalálni, hogy figyeljünk rá mikor engedhetjük megint el magunkat, mikor ne mondjunk a másiknak olyat, hogy már unjuk, idő kell, meg lehet megint ugyanaz lesz a vége a dolgoknak. Mert akkor lehet, hogy tényleg az lehet, persze ez sincs kőbe vésve. Azt, hogy kicsit kell idő, azt mindenki megérti. Szóval megpróbálok erre odafigyelni, hogy én is így csináljam, ha már azt gondolom, hogy így a jó.
Tulajdonképpen leírhattam volna rövidebben is. A szeretet, ha megvolt, akkor meg is marad, csak néha kell időt hagyni, és nem felhúzni magunkat a másikon, ha másként viselkedik, ahogy nekünk is kell időt kapni, hogy oldódjunk. Csak oda kell figyelni, hogy a jót is meglássuk. És akkor minden rendben lesz, hiszen ahol szeretet ott béke, ahol béke ott Isten, ahol Isten, ott szükség nincsen :) Szóval csak szeretni kell, odafigyelni, türelmesnek lenni főleg másokkal, de magunkkal szemben is. Ennyi az egész :)
A dalt meg szeretem, meg Cserhátit is, nagy szíve volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése