Azon gondolkodom milyen barát vagyok, ha egy barát, egy számomra nagyon fontos személy új pasiját nem tudom 100%-ban elfogadni. Ez valami nem indokolt dolog vagy csupán féltés és az előzmények ismeretében érthető dolog? Valószínűleg a három valamilyen elegye. Én is csak ember vagyok. Hála Istennek. De pont ezért ismerem az embereket, és féltem azokat a gyermeki lelkű nagyon tiszta embereket, mint a barátom. Még ha ez most neki nem is a legjobb, hogy féltem. És itt jön be a kétség. De ez kicsit megnyugtató is, a túlzott magabiztosság lenne a vég kezdete.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése