Ezt válaszoltam a minap valakinek, aki mondta, hogy hát igen, biztosan rossz nekem magányosan. De ez nem igaz. Én jól érzem magam, eljárok szórakozni, odafigyelek az étkezésemre, jókat, egészségeket és finomakat eszem, dolgozom, olvasok, sétálok, moziba járok, vacsorát főzök, borozok, sörözök, élvezem a jó dolgokat. Vannak nagyon jó barátaim, akik odafigyelnek a másikra, rám is, én is rájuk. Én nem vagyok magányos, csupán egyedül vagyok.
Nem mondom, hogy nem lenne sokkal jobb azzal együtt lenni, akit szeretek és aki szeret engem, másként: jobb szeretni és szeretve lenni. Hiányzik ez, hogy nincsenek közös tervek utazásra, nyaralásra, kirándulásokra. Később saját házra, kis kertre, házasságra, boldog, tartalmas és hosszú életre. Így egyet tudok most tenni, magamnak tervezek utat, kirándulást, és nyitott szívvel járom a világot, hogy aki lát engem, az ne csukott kapukat, zárkózottságot, önmagamba temetkezést, magányos embert lásson, hanem olyat, aki él a lehetőséggel és tud adni, tud elfogadni.
(A zenét köszi Viknek, aki felhívta rá a figyelmem.)
Nem mondom, hogy nem lenne sokkal jobb azzal együtt lenni, akit szeretek és aki szeret engem, másként: jobb szeretni és szeretve lenni. Hiányzik ez, hogy nincsenek közös tervek utazásra, nyaralásra, kirándulásokra. Később saját házra, kis kertre, házasságra, boldog, tartalmas és hosszú életre. Így egyet tudok most tenni, magamnak tervezek utat, kirándulást, és nyitott szívvel járom a világot, hogy aki lát engem, az ne csukott kapukat, zárkózottságot, önmagamba temetkezést, magányos embert lásson, hanem olyat, aki él a lehetőséggel és tud adni, tud elfogadni.
(A zenét köszi Viknek, aki felhívta rá a figyelmem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése