A dal

Annak ajánlom, aki most átérzi ezt. Sorsszerűek néha a dalok. Ebben a verzióban nem ismertem, de jobban tetszik, mint az eredeti. Ami nélkül viszont nem lenne ez sem. Néha a megismételt, csak más dolgok jobban sülhetnek el, de kell hozzá az eredeti dolog is. Ez igaz a kapcsolatokra, és bármilyen más élettapasztalatra is.

Most viszont csak annak szól, akinek ajánlom ezt a dalt. Ő úgyis tudja. Remélem ez ad neki egy kis pluszt, és erőt. Tudom, hogy nem könnyű most Neki. Nekem sem, mert rólam is szól a dal kicsit. Ezért is sorsszerű. Viszont most Ő kell legyen az első. Épüljön fel az új világod. És tarts fenn számomra egy helyet... egy újat, ami lehet, még jobb, mint volt. Mindegy mi lesz. Én már szeretni foglak Téged. Ahogy Te is engem. Ezt nem mi választottuk, de ilyenek vagyunk. És ez jó is. Nagy lelked van. Szeretlek érte...

(Rövidebben akartam, de ez lett a vége... hát ez van :) )

Az arany partoktól a hét tengeren át
Utaztam, távolra és messze
De most úgy tűnik, egy idegen vagyok a magam számára
És mindaz amiket néha megteszek, az nem én vagyok, hanem valaki más

Lehunyom a szemem és az otthonomra gondolok
Újabb várost hagyok el az éjszaka
Hát nem furcsa, hogy nem hiányzik, amíg el nem távozik
És ott hagyom a szívem, és ott is marad halálom napjáig

Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz

Túl öreg már a kezem, rád gondolok
Nem tudom eltörölni a bánatot oly könnyen
Amikor nem találod a szavakat, nehéz egy újabb napot végigcsinálni
És sírni akarok, és az ég felé lökni a kezem

Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz