2009. május 13., szerda

Valami megtört

Hiányzik. Én is hiányzom. Nem mindig, de sokszor. Valamiért mégis külön utakon megyünk. Ezek az utak még sokszor összefutnak. Jó látni a nyomait, érezni a jelenlétét itthon. És még mindig olyan békésen tudunk beszélgetni. És mégis... Voltak persze dolgok, amiket most mondunk el. Miért? Mert akkor nem akartuk ezzel terhelni a kapcsolatot. Hiba volt? Nem tudom, de nem hiszem. Nem ezen múlott, bár fontos dolgok voltak, de nem ezeken múlott végső soron. Azt hiszem.
Van akiben kialakul az érzés, van akiben nem. Ha mind a két fél biztosan tudja mit akar és nincs kétség vagy félresöpri, akkor működni fog. Én félre tudtam söpörni sok-sok dolgot. Most derült ki, hogy Ő miket. Meg miket nem, de nem hibás ebben, jó volt hallani, hogy ő is milyen sok mindent tervezett és sok mindenre gondolt, mi mindent szeretett volna együtt. Emlékszem az ölelésre, emlékszem a sétákra, a bújásra. Ez most nincs. Viszont hiányzik. Nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése