Utaztam, távolra és messze
De most úgy tűnik, egy idegen vagyok a magam számára
És mindaz amiket néha megteszek, az nem én vagyok, hanem valaki más
Lehunyom a szemem és az otthonomra gondolok
Újabb várost hagyok el az éjszaka
Hát nem furcsa, hogy nem hiányzik, amíg el nem távozik
És ott hagyom a szívem, és ott is marad halálom napjáig
Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz
Túl öreg már a kezem, rád gondolok
Nem tudom eltörölni a bánatot oly könnyen
Amikor nem találod a szavakat, nehéz egy újabb napot végigcsinálni
És sírni akarok, és az ég felé lökni a kezem
Kérlek értsd meg
Ne pazarold az idődet arra, hogy keresd azokat az elpazarolt éveket
Nézz fel.... állj fel
És értsd meg, hogy az aranykorban élsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése