Újra megtalált dalok....

Mint ez is. Kicsit 2008-2009 érzésem van. Pedig inkább lehetne 2012 ősztől 2103 tavaszig tartó. Majd alakul, meglátjuk mi lesz. Van amit gondolok, elmondtam, leírtam, most nem így látják talán... talán sosem, mert már jól fog alakulni mindenkinek, talán nekem lesz igazam (most mind a kettőre adok esélyt, aztán meglátjuk). Remélem nem okoskodásnak vették, mert nekem minden gondolatom igaz. Aki nem ismerne, csak idetévedt annak mondom: amit látsz, azt kapod, nincs elrejtett, megjátszott beletörődés, hogy nem zavar valami, nem akarok megfelelni, persze akit szeretek arra odafigyelek. Szóval a dalok. Most megint ezek kerültek elém, pedig esküszöm nem kerestem őket. Felkavart pár érzést. Talán túlzottan hittem abban, amikor azt hallottam, hogy mindig kicsit szerelmesek lesznek belém. Talán rosszkor történt sok minden. Ezen változtatni nem tudunk, de javítani, jót "csinálni", azt igen. Úgy látom megvan még az az érzés kicsit, máshogy, az "édes november" nem volt véletlen. Meg a jó decemberi érzések. Akkor éreztem ugyanazt a melegséget. Persze elgondolkodik az ember ilyenkor, mi van, ha nem jön betegség, és találkozunk, mi van, ha jobban nyomulok, miért próbálkoztam mással, miért nem tartottam ki, stb. Részben hülyeség. Részben meg tudom, hogy alakulhat minden sokféleképpen, és az előzmények mellett a pillanatnyi érzéseink is nagy hatással tudnak lenni ránk, és ez átalakulhat hosszú távú dologgá. Na, végül sikerült hosszúra venni. Kicsit csapkodott a poszt, de ha végig írom, akkor hosszabb. Látszik, hogy most ezek kavarognak a fejemben. Nem értitek? Nem baj, vannak akik igen, nem tudom olvassák-e a blogot mostanában, az a 3 ember aki értheti ezt. Azért valami csak lejön talán másoknak is :) Nem életem posztja, sőt tulajdonképpen lehet felesleges is ilyen formában. De ez is az élet része, nem vagyok tökéletes.

Ezek a sorok teljesen visszatükrözik a gondolataimat. (A fentiek, és lentiek.)

"Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra."