2013. szeptember 8., vasárnap

Útravaló

"Ha nő vagy, tanulj meg férfiésszel gondolkodni, ha férfi vagy, tanulj meg nőül."

Ezt a gondolatot Müller Pétertől vettem, aki egy táncostól hallotta. Nem csak társastáncra igaz ez, hanem a férfi-nő kapcsolatokra is. A tangó ráadásul maga az élet. Egymáshoz kell hangolódni, ha jól akarjuk táncolni. Van benne, öröm, bánat, eltávolodás, és közelség. Néha távolságtartás, de többször közelség. Azonban végig szinkronban kell lennie a párnak, mert csak úgy működik. Tökéletes leképezése a szerelemnek, és a párkapcsolatnak.

Van, amikor megbántunk másokat. Nem rossz szándékból, hanem, mert úgy érezzük a másik is megbántott, és felháborodunk. Túlzásba visszük az önmagunkra figyelést, mert félünk, hogy elveszítjük a másik iránt az érzést, és mindenképpen el akarjuk mondani a másiknak, hogy mi, és miért fájt. Többször, és jobban, mint kellene. Pedig lehet a másik érti már. Én is tudok így viselkedni. 

Ekkor szétesik a tánc. És csak reméljük, hogy a másik, ha magunkhoz húzzuk - és nem rántjuk - egy kis idő után, akkor visszatalál hozzánk. És tudunk újra közösen táncolni, egyszerre lépni. Tudunk a másik fejével gondolkodni, megérteni, és elfogadni, és ezért nem teszünk olyat, ami a másiknak tudjuk, hogy rossz. Amikor mégis ez történik, akkor tudjuk, hogy nem lehet mindig igazunk. Akkor sem, ha úgy érezzük. EZ nem önmagunk feladása, mert a párok érzik, ha a lépések ritmusa eltér. És a jó emberek jó párosokat alkotnak, ezért megpróbálják újra felvenni a ritmust. Nem mondom, hogy ez könnyű.

A tangó ugyanis nehéz tánc. Mert maga az élet.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése