2008. december 14., vasárnap

Új világ

Érdekes, hogy miért és miként is kezdünk blogolni. Én például 2 éve megpróbálkoztam, akkor nem is annyira vonzott, de ki akartam próbálni. Aztán úgy gondoltam, hogy milyen jó. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek... Hogy mit? Bármit. Ami éppen foglalkoztat. Ami velem történik. Amiről olvasok, hallok, amiről véleményem van. Ez lehet szakmai, magánélet bármi. A hibát ott követtem el, hogy mindenképpen saját szerveren akartam, saját progi stb. Azután rájöttem: felesleges. Szívjanak az üzemeltetéssel mások, nekem is van elég dolgom a munkában. Az IT nem arról híres, hogy nem pörögsz ezerrel, ha helyzet van. Helyzet pedig általában van. Azután megszületett az elhatározás, amit jó sok várakozás követett, végül most megléptem azt, ami szerettem volna. Többek között ezért is ez a cím: ez számomra egy új világ. Kicsit jobban kinyílok. Persze csak olyan mértékben, ami egészséges.

Azután szintén új világ, mert most lettem 30 éves nemrég. Elért egy jó kis csalódás, egy krízis. Mikor azt hiszed társat, párt találsz, jó reakciókat kapsz, de kiderül, számára valami hiányzik. Te padlóra kerülsz. És közben, mellette annyit kapsz, annyit változol, hogy a régi életed már nem kielégítő. Nem is rossz, de megléped azokat a dolgokat, amiket szerettél volna. Csak kényelmes volt ahogyan addig folytak a dolgok. Volt, hogy gúzsba kötöttek a helyzetek. Amennyiben átértékeltem volna a preferenciákat, akkor sokkal korábban megléphettem volna pár dolgot és az ember végső soron önmagáért kell, hogy megtegye a dolgokat, a többi csak duma.
Szóval sok minden lehetne írni, meg indokolni, de a lényeg röviden: mikor a változást elhatároztam, elkezdtem, találkoztam valakivel, aki még plusz erőt adott. Felgyorsult a változás, sok minden átértékelődött előtte is, sok minden más helyre került. Egy új világot építek magam köré. A régiből megtartva a jó dolgokat, észben tartva a tapasztalatokat, emlékezve mindenre, tanulságként felfogva a történéseket.

Egy új világ része egy félig új lakás is. Azért félig, mert volt, ami kimaradt a felújításból. Nem pénz, hanem a lehetőségek és a jövőkép miatt. A jövő pedig nem feltétlenül ebben a lakásban csúcsosodik ki, de megtettem mindent, hogy az elkövetkezendő maximum két évben, amit itt el szándékozok tölteni, komfortosabban érezzem magam és el jó áron, struktúrájában megerősítve piacképesebb legyen a lakás.

Röviden: életem egy új szakaszába lépett. Levontam sok tanulságot, átértékeltem sok mindent, úgy látszik a hét éves változás amiról mindig beszélnek most ért be nálam, 2-3 év késéssel. Sok új dolgora lettem nyitottabb eközben. Megerősödött az alapelvem: soha ne add fel a kutatás iránti vágyat, légy nyitott az új dolgokra. Legyen az bármi: emberek, kapcsolatok, lelki dolgok, zene, munka, sport, bármi. Régen is így gondoltam, nyitott voltam bármire, ha valóban érdekelt. Most viszont szilárdabban látom, hogy ez nem plusz, hanem szükségszerűség. Ha valak iazt mondja, hogy nem akarom, hogy megváltozz miattam, arra csak azt tudom mondani: nem azért változok, hogy megfeleljek, hanem mert akarok, csak akkor tudok elfogadni valamit, ha nekem is megfelelő. Ez idomulás. A szükséges folyamatos változás. Ahogyan az idő is folyamatosan változik, halad, semmi sem ugyanaz, mi is változunk, jó esetben képesek vagyunk új dolgok elfogadására.

Végül a befejezés: nekem most egy feladatom van az életben, amit kitűztem magam elé. Megteremteni az új kis világom, a rossz vagy haszontalan dolgokat lerombolva, hogy a romokon épülhessen egy szebb, új világ. Az új kis világom pedig nyitott mindenkinek, ahogyan eddig is. A belépéssel pedig nem járnak kötöttségek, elvárások. Elfogadom mások különbözőségét, mert ettől érdekes a világ. Mindenki egy kis világ. Ezért Tarka Világ a blog címe is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése