2008. december 16., kedd

Karácsonyi rohanás

Nálam is megkezdődött. Fontosabb ügyfeleknél személyes találkozó, ha van rá lehetőség és idő. Karácsonyi ajándékok keresése. Új lakberendezési cuccok keresése. Konyhafelszerelés és bútor válogatása. Persze ezeket lehetne később is, de a konyhát és a hűtőt például nem hagyhatom el olyan sokáig, mint mondjuk egy sarokgarnitúrát. Az ráér. A legnagyobb kihívás azonban a karácsonyi ajándékok beszerzése. Ez nem pénzkérdés ugyanis. Vagyis nem az értékre megyek rá.
Számomra az a döntő, hogy amit veszek passzoljon a személyiséghez illetve örüljön neki az ajándékozott. Ezért nehéz. Kis mütyüröket nézek leginkább, de tudom, hogy valaki örülne egy tarka zokninak, de abból sem veszek meg akármilyet. Legyen jó. Jártamban keltemben figyelem az árusokat, a kirakatokat.
Eközben figyeltem meg, hogy az emberek úgy vásárolnak, mintha pisztollyal kényszerítenék őket. Szinte hallom: "Most még megveszem gyorsan, mielőtt utolér a válság!". Ezt sugallják a reklámok, csábítanak vásárlásra, most vedd meg és az áruházakban a hangszórók a minden fajta hitel lehetőségével csábítanak. Az emberek pedig vásárolnak, felelőtlenül. A legtöbben pedig azt hiszik, hogy a drága ajándék fejezi ki a szeretet. Pedig nem így van. A mindennapokban kellene minden nap egy karácsonyt tartani. Akkor kell odafigyelni az emberekre, karácsonykor pedig összeborulni és örülni egymásnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése