2008. december 26., péntek

Lépcsők a mennybe... és a gondolatokhoz

A karácsony nagyjából sok olvasással, sok alvással, nulla informatikával telt el. Közben pedig szólt a zene. Igen, alvás közben is. Volt, hogy akkor nyomott el az álom, amikor szólt a zene, égett a villany. Elég sok trip-hop, ambient és mix lemezt hallgattam. Dj Shadow, Air, Trentemoller, ilyesmik. Most ezek voltak a menők. Ma délután viszont ráuntam. Betöltöttem az összes meglévő zenét és véletlenszerűre állítottam a gépen a lejátsást. És igen, a Led Zeppelin volt az első ami így bejött. Furcsa, egyik régi nagy rock legenda és egyik kedvencem és pont ez a szám. Igen, a Stairway to Heaven. Hát, így térünk meg a gyökerekhez, mindig vissza és vissza :-) még a véletlen is ide sodor.
Azután rájössz, hogy nincs is olyan, hogy elszakadsz a gyökerektől. Olyan van, hogy éppen más érdekel és szükségszerűen változol is. A magánéletben, a szakmában, bármiben változhatsz, de azoktól a dolgoktól, amik igazán számítanak vagy számítottak soha el nem szakadsz. Akár régi, akár új dolgok ezek. Ez tényleg igaz mindenre: barátokra, nőkre, barátnőkre, sportra, hobbira, szakmára.
Ezt az egész agymenést tényleg ez a szám indította el. És ami még furcsább, hogy a következő szám pont a mostanában is hallgatott Groove Armada.. utána pedig a Massive Attack klasszikusa az Unfinished Sympathy. Talán nem is véletlen ez az egész. Ilyen az élet is. Visszatérnek régi dolgok, a gyökerek megvannak, de változunk és ez az élet rendje. Sokszínűek leszünk a végén, ha nyitottak vagyunk a világra.
A számról magáról pedig még nem is beszéltem: egy hibátlan mű. Olyan módon van összerakva, mint kevés dolgo ebben az életben. Jól elmondani nem is lehet. Hallgatni és hallani kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése