Furcsa módon jutott eszembe ez a távoli ország. Nekem már az új laptopomban van webkamera, mikrofon, szóval teljesen kényelmes. Ezért odaadtam Viknek a régi webkamerát. A beüzemelés környékén voltak kis gondok, ezek remélem megoldódnak. A tesztre egyébként jó a Skype. Van rajta jó kis videó lehetőség is. És erről jutott eszembe, hogy milyen régen beszéltem kinti barátaimmal, Kuksival, Tündével, a gyerekekkel. Ők kint élnek Új-Zélandon, 2005 óta. Jó lenne már beszélni velük és megnézni az arcukat is. Csak az a 12 óra eltérés... nehéz időpontot egyeztetni, hogy én is, ők is fent legyenek a gyerekekkel együtt. De majd felkelek egyszer jó korán, hétvégén és akkor jó lesz.
Szóval Új-Zéland. 2006 decembere és 2007 január eleje. Ekkor voltam ott. Olyan jó volt és annyira felszabadult voltam. Elmentem egy hop-on, hopp-off buszos utazásra is. A társaság baromi jó volt. Vegyesen voltunk eléggé: angolok, svájciak, osztrákok, amcsik, németek, csehek, meg egy ír srác. És milyen bulik voltak... Majdnem minden este táncoltunk, buliztunk. Mikor hazaértem, akkor a Sweet home Alabama ment az irodában, amikor csak bent voltam :-D szegény Atom és Atti már a falat kaparták. De tényleg, olyan jó sok táncot, karaoket nem nagyon csaptunk. Felmentünk a színpadra Queenstownban, a World's Bar-ban. Nah, az egy csoda hely. Ha szereted az extrém sportokat, a szép helyeket, a kalandot, akkor ott a helyed. Aki nem volt Queenstownban, az nem is látott még igazi adrenalin-junkiet. Ott meg aztán van dögivel... Nem csak ez a város, de úgy általában egész Új-Zéland nagyon fiatal, fiatalos. Az emberek életszemlélete is más. És ez nem csak a gazdasági helyzet miatt van így, bár biztosan van köze hozzá. Ott az öregek nem arra készülnek, egy súlyos betegség után, mint itthon, hogy akkor most mi lesz, mennyi van még hátra, hanem azon gondolkodnak, hogy az elkövetkezendő időben még mennyi mindent tudnak csinálni, mondjuk 10 éves távlatban. Pedig elhihetitek nekem, ott drágábban gyógyulsz, mint itthon. Sokkal. Ott nincs hálapénz, de állami támogatás sincs. Ez azonban nem zavarja az embereket, megtanultak magukról gondoskodni. De ez már túl messzire vezetne. Térjünk is vissza Új-Zélandra, a Földre.
Leélsz ott pár évet és már Te is kiwi vagy. Sőt, Te is úgy gondolsz magadra. Magyar maradsz, de magyar kiwi leszel. Az ír srác, Mike, akivel jól összehaverkodtunk, ő kint is maradt. Beadta a letelepedési engedélyt.
Aztán furcsa volt, hogy nincs ásványvíz illetve kevés, de az is drága. Na igen, mert a vizek 95%-a iható. Nem nagyon kell tisztítani. A csapvíz olyan, mint itthon a sima ásványvíz. Figyelnek a környezetükre, van bennük környezet tudatosság. Aki odaköltözik, az is elkezd odafigyelni. Ilyen a közeg. Nem tudsz nem szelektíven szemetet gyűjteni. Kilóghatsz a sorból, de könnyen kint találhatod magad a közösségből. Nagyon befogadóak, de megvannak a szabályaik. Jó lenne itt is látni ilyet.
Aztán meg a sokszínűség. Minden téren. A táj. Az éghajlat. Voltam gleccseren, másztunk 8 órát, előtte 2 nappal még tengerparton fürödtem a Tazmán tengerben, meg túráztam egy mediterránnak is beillő helyen. Előtte voltam "tajgán", voltam hegyen, Csendes óceán partján, szóval sok helyen. És mozgalmas volt. A városok is sokszínűek. Wellington a kis ékszerdoboz. Modern, de akkor is az. Christchurch olyan, mintha Angliába mentél volna. Auckland meg egy csúnya bádogváros, aminek viszont van egy szép belvárosi része. Aki kiköltözött mondja is: Auckland az nem Új-Zéland. Sok mindent tudnék írni még, de tanácsolni csak egyet: ha adódik lehetőség az életetekben nézzétek meg Új-Zélandot. Szánjatok rá 4-5 hetet, különban csak egy nagy rohanás lesz. Nekem 5 hét is kevés volt. Annyi mindent tudtam volna csinálni.
Azt hiszem írok is majd még Új-Zélandról és csinálok egy válogatást a Picassara. Tiszta Google függő lettem :-) Még jó, hogy Linux-ot használnak ők is.... így legalább olyan, mintha saját rendszerre raknám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése