Tavasz, nap, bicaj, fagyi, sör, természet, csók, labda...

Ezek a szavak jutnak eszembe most, mikor kinézek az ablakon. Ebből ma kevés fog megvalósulni, mert V. hazament húsvétozni anyukájához, én is megyek anyuhoz, aztán szülinap+névnap ünneplő ülős-beszélgetős "buli" még este, mivel a szűkebb baráti körben két emberre is koccintunk.

De vissza a természetbe! Vagyis az természethez. Az időhöz. Pont ez az idő való arra, hogy kiránduljunk, természetben labdázzunk, oda bringával menjünk, réten futkossunk, két-három doboz sört felpattintsunk, elheverjünk, a friss tavaszi illatban a másik bőrének illetát beszívjuk és lassan, hosszan csókolózzunk. Ennyi kell csak a boldogsághoz, más semmi.