Folyamatosan csak írnék és írnék.... Persze hiáyzik nekem is valaki, valami. És most sok dolog jár a fejemben. Nemrég kívántam valakinek azt, hogy találja meg akire és amire vár. Én azt hiszem megtaláltam, csak ő nem akar nagyon megtalálni, de ha nem megy, akkor mit lehet tenni? Maximum küzdeni. Egy ideig. Pedig tudnék küzdeni, mellette állni, majdnem bármit megtenni. Én is sokat változtam ám az évek alatt. Nem voltam szörnyeteg, de azért én is biztos bántottam - tudom is - másokat, amiért csak elnézést tudok kérni. Akkor is, ha akaratlanul történt ez.
Szabó Lőrinc elmondja.....
PISZKOSSÁGOK
Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése